„Tombol a világválság, a recesszió. Fogytán vannak a Föld energiahordozó-készletei. Legyünk zöldek, ne fogyasszunk fölöslegesen energiát, áramot, akármit.” – és valóban, nem ártana odafigyelni, mikor, miből, mennyit veszünk el. Jómagam már régóta odafigyelek arra, hogy minél kevesebb áramot fogyasszak – bár pont ezen a téren sosem volt túl magas a havi befizetendőm. De hogyan kapcsolódik mindez a fotózáshoz? Vázolom.
Lenan felhasználói nevet viselő sorstársammal folytattam minap egy beszélgetést, ahol felmerült egy ötlet, hogyan lehetne például a digitális fényképezőgépeket kivenni a fogyasztói láncból. Pár napja felraktam egy hírt, ahol egy képen látható volt az Epson R-D1s, melynek a zárszerkezetét egy kis karral (ami régen, a filmes korszakban, a film továbbítását is ellátta) kell felhúzni. Kicsit továbbgondoltuk ezt a műveletet: mi lenne, ha ennek a karnak a működtetése energiát termelne a zár feszítése mellett? Tehát, ha mondjuk elegendő áramot fejlesztene egy expozíció megvalósításához.
A karral felhúznánk a zárat, s emellett elegendő energiát termelnénk a szenzornak, a memóriakártyának az expozíció rögzítéséhez. Persze, optikai keresője lenne a gépnek (átnézeti, „kukkoló”) és az élességállítás is manuálisan történne. A fényképezőgépben lenne egy akku (cserélhető), ami tárolná a termelt áramot. Gyakorlatilag sosem kéne tölteni, csak akkor, ha a képvisszanézést is a fényképezőn végeznénk (legfeljebb 2”-os, alapértelemben kikapcsolt OLED kijelzőt tennénk a készülékre). Ti mit gondoltok, működne?
