Bizonyára nem vagyok egyedül kíváncsiságommal, ha azt firtatom, hogy vajon milyen alapelvek szerint döntik el a szakik egy fényképről, hogy az mennyire „trendi”, mennyire „tökéletes” a maga nemében. Mitől lesz „A” képe nyertes egy fotópályázaton, míg „B-é” – akinek mások szerint sokkal jobb a pályaműve – csak tizedik? A photofocus.com online szaklap hasábjai közt találtam alábbi pár szempontot, melyek segítségünkre lehetnek, ha az alkotás technikai részét nézzük:
1) Az expozíció legyen kiegyensúlyozott, azaz ne legyenek se kiégett, se bebukott képi részletek.
2) A kompozíció esetében érdemes az egyensúlyt, az éleslátást figyelni, hogy jelen van-e. Van erős témája a képnek? Van kezdete, közepe és vége – mélysége? Muszáj, hogy legyen a szemnek egy kiinduló és egy kilépőpontja a fotón. Vízszintes a horizont? A függőlegesek vonalak egyenesen állnak? És még lehetne folytatni a sort.
3) A háttér mennyire figyelemelterelő? Mennyire élénk, mennyire zavarja a főtémát? Ugye, nincs „fejből kinövő fa”, ha portrét lőttünk? A tudatosan komponált kép minden apró részletre kiterjed, így arra is, ami a háttérben történik. Ezek tudatos elrejtése, a témába beépítése kívánatos lehet.
4) A főtéma kellően éles? Portréknál például az alany szemét figyeljük meg, ezeknek kell élesnek lenniük. Állatfotóknál dettó. Minél kisebb a mélységélesség, minél jobban elkülönül a főtéma a háttértől, annál szebb lehet a hatás.
5) Van története, mondanivalója a fotónak? Ha ránézek a képre, tudnom kell, miről szól, mit akar szemléltetni. Egyensúlyban van mondanivalója az információ mennyiségével?
6) Rendben van a kép általános technikai kivitelezése? Egy bemozdult, túl zajos és színi hibákkal teli fotó könnyen tönkreteheti az egész alkotást, de az is, ha túlzásba vittük az utómunkálatokat. A színek, a színtelítettség, a fény minősége milyen? Van a fényképen figyelemelterelő és így zavaró részlet?
7) Milyen az alkotás hatása? „Mellbe vág”? Leköti a figyelmed? Percekig tudnád nézni? Szemet gyönyörködtető, vagy egyszerűen csak „elmegy” kategóriás a fotó?
Nos, még valószínűleg többféle szempontot is meg lehetne említeni, azonban kiindulásnak ennyi is megteszi. De, mint általában a művészetekben, nincs kőbe vésett szabály; a lényeg, hogy hagyjuk magunkra hatni a műalkotást. Vannak olyan fotók, amik kifejezetten tökéletlenségük által kerültek bele a fényképészet legjobbjaiként emlegetett körbe, mint például Robert Capa híres művei:
