Már nem is tudom, hogy hol találtam az alábbi összeállítást, amely megpróbálja leírni az internet fotós szakfórumaiban hozzászólók jellemét. Persze, mókáról van szó, senki se sértődjön meg, ha esetleg magára ismerne 😉
A művész sznob: Nagyszérű képet tud lőni tetszőleges géppel – csak a tartalom számít, semmi más.
A technokrata: Minden csak a felszerelésről szól és a felszerelés sosem elég jó. Művészet? Az meg a mi a szösz?
Az uncsee: Kizárólag leveses tálakat és ajtókilincseket fotóz.
Bőven jó: Úgy beszél, mintha a jelenkor fényképezőit sosem kellene továbbfejleszteni. Senkit sem tolerál, aki többről álmodik.
Nagyon vadon: Ha nem kell érte legalább 30 kilométert gyalogolni, ha nem kell hozzá -20°C-ban dideregni és nincs legalább 2500 méteres magasságban, akkor ránézni sem érdemes a témára.
A kém: Soha nem készít képet, csak ha már totális sötétség van; soha nem használ állványt, mert az gyanút kelthet.
A zavarodott: 4,5 millát költ fotós cuccra, hogy csak 1024 x 768-as méretű fotókat tegyen közzé.
Az utazó: Minden kontinensről és minden ikonikus helyszínről tonnányi képet készített már – mi többiek mind csak irigykedünk rá.
A gyűjtő: Rendelkezik az összes fotós cuccal, amit legalább egy gyártó valaha gyártott.
A váltó: Minden kicsit komolyabb gép megjelenésekor gyártót és felszerelést vált.
Az erőszakos: Hozzászólásait úgy szerkeszti meg, hogy akihez szól, az tudja meg, mennyire szánalmas kis féreg.
A szaki: Az „egy cél egy gép” elvet követi mindenáron.
A svájci bicska: Olyan gépet akar, ami minden célra megfelel. Ja, és legyen tökéletes és olcsó.
Az eltévedt: Középformátum minőséget akar kisfilmes váztól.
Az igaz fotós: Fantasztikus képeket tölt fel a netre. Nem lehet belekötni.
Fan boy (márkarajongó): (Ehhez ugye nem kell semmit sem hozzáfűznöm?)
Az igazi szakember: Arcok, akik nem keveset tudnak a művészetről, vagy a technológiáról. Egyesek jóakaratúak, mások kevésbé.
A bizonytalan: Sosem biztos abban, hogy fényképe elég éles-e, megfelelően lett-e feldolgozva, illetve kellően művészi-e. Merd kritizálni alkotásait: egy rossz szóval romba döntöd a korábbi 100 elismerés hatását.
A kritikus: Alapjában véve rühelli az embereket, de szeret sós késsel vájkálni sebeikben.
A perfekcionista: Amolyan Ansel Adams féle fotós, aki tudja, mi az a perfekcionizmus és képes is elérni azt.
A csak szeretne perfekcionista lenni: Nem rendelkezik azzal a tudással, hogy akár csak megközelítse a tökéletest. Különben sem venné észre, ha mégis sikerülne egy véletlen kapcsán elérnie azt.
A laza (őstehetség): Kézbe vesz egy kamerát és kapásból jobb fotókat készít, mint azok, akiknek már többéves tapasztalatuk van. Irigylésre méltó, de nem igazán szerethető emberek.
A lúzer: Ellentétje a lazának.
A bűntudatos: Rengeteg időt, energiát és pénzt fektetett felszerelésébe és a fotózásba, hogy a végén szembesüljön azzal, hogy nem lett jó fotós.
A lelkiismeret-furdalásos: Mindig csak el akarja adni a cuccát, míg még van annak valami értéke.
A tanácsadó: Mutass meg neki véletlenül (meggondolatlanul) egy képet és csilliónyi tippet fogsz kapni, hogyan lehetne az a fotó élesebb, színesebb, színhűbb stb.
A remegő: Mindenáron vázba épített képstabilizátort akar.
A sérves: Még a plasztik belépőgépet a tízdekás kitobijával is nehéznek érzi.
A spekuláns: A következő fényképezőgép-modell teljes műszaki tudástárát és bejelentési dátumát már évekkel korábban megjósolja.
A realista: Csupán azért létezik, hogy a spekulánssal szembe menjen.
A türelmetlen: Bárki, akinek már legalább három éves a gépe és csak arra vár, hogy ______ (ide írd be a gyártót) végre bemutassa az utódgépet.
A profi: Azok, akik valóban képesek megélni a fotózásból.
A komoly, igényes amatőr: Az, akinek nincs elég cucca ahhoz, hogy CPS (NPS – you name it) tag lehessen.
A hazug: Picsog, hogy milyen lágy képeket produkál a fényképezőgépe/objektíve, de egy büdös fotót nem töltene fel a netre, hogy igazolja. Természetesen a többiek kérdéseire sem válaszol.
A prímes: „Nem tanulsz meg addig semmit a fotózásról, míg csak és kizárólag fix gyútávú optikákkal nem fotózol!”
Az L-függő: Szakfórumok lakói, akik csakis a „minőségi” optikákkal képesek fotózni (ha egyáltalán). Vírusos fertőzés, lehetőség szerint el kell kerülni ezeket a tagokat.
A Zeiss-ista: Minden második mondatában a „mikro kontraszt” kifejezést használja.
A félprofi: Vagy amatőr képeket lő profi felszereléssel, vagy profi eredményeket produkál amatőr cuccal (lásd még: A laza)
Az újonc-döngölő: Még a filmes éra elején kezdett fotózni, minden filmet maga hívott, ismeri az összes eljárást, saját kezével épített akromátot sörösüvegekből és teljes körű technológiai, műszaki tudással rendelkezik. Azonnal és kíméletlenül lesújt minden kezdőre, ha az szerencsétlen valami balgaságot ír a fórumba. Válasza ezekre a csacsiságokra általában a „na, húzz vissza a kompaktjaidhoz!” mondat.
A HCB apostol: „Henri Cartier-Bresson óta nincs kép, amire érdemes lenne időt, szavakat fecsérelni”. Minden másban, ami eltér a távmérős (filmes) géptől és az 50 mm-es optikától „a fotográfia bemocskolását” látja.
Mr. Túl Sok Lóvé: Írogat az újonnan vásárolt csúcsgépéről és az F2.8-as zoomobijairól és tanácsokat vár, hogyan és miként fotózza macskáját. És különben is..
Mr. Legjobb Objektív Rómához: Utazni készül és nem tudja, mit vigyen magával. Számtalan tanács után is bizonytalan, döntésképtelen.
