Érdekes irományra bukkantam, ami első olvasásra egész vicces volt; majd kicsit eltöprengtem rajta, végül igazat adtam a szerzőnek. Steve Giralt amerikai fotós meséli el benne történetét, hogyan, mikor vett kézbe életében először fényképezőgépet és milyen úton jutott el oda, ahol ma tart. A szöveg valahogy így szól:
„Immár 20 éve fotózom és rengeteg dolog változott meg ez alatt az idő alatt. Annak idején 1 dollár alatt volt a benzin ára, Bill Clinton volt az elnök és életemben először vettem kézbe fényképezőgépet. Még középiskolás koromban kezdtem el apám Nikon FM2 gépével ismerkedni – a suli lapjának fotóztam. Manapság egy digitális középformátumú masinával dolgozom; nemzeti reklámkampányokhoz, magazinok publikációihoz és katalógusokhoz készítek fényképeket. Bár vannak szempontjaim, melyek nem változtak az évek során, de a többsége igen jelentős változáson ment keresztül.
Szerintem számos fotóshoz nagyon hasonlóan kezdtem a fényképészetet. Eleinte a képkészítés öröme maga volt a cél: fényképeztem a fényképezés kedvéért. Apám gépével próbálkoztam olyan képeket lőni, melyek szerintem jól mutattak. Nem volt semmiféle motívumom, egyszerűen csak szerettem a kihívást, amit egy-egy klassz kép elkészítése jelentett. Visszatekintve fejlődésemre, észrevettem több szintjét a „megvilágosodásnak”, amin szerintem rajtam kívül sok fotós végigmegy a profivá válás során.
1. A technikailag tudattalan szint
Fényképeidet úgy készíted, hogy nem vagy tudatában azok technikai hátterével. Nem foglalkozol a kompozícióval, a fénnyel, vagy a hangulattal. Csupán a pillanat, a helyszín, vagy az esemény megörökítése a cél. Itt még valószínűleg telefonoddal, vagy egy teljesen automata kompakttal lődözöl. Szükségből és zsigerből fotózol.
2. A technikailag félig-meddig tudatos szint
Elkezdesz ráeszmélni dolgokra. Kezded kapisgálni a fotózási folyamatokat. Elképzeled, hogy talán jobb lenne az a kép, ha valami paraméteren változtatnál, mint például „sport” módba kapcsolnád a gépet, ha futókat fotózol, vagy „tájkép” módba tájképfotózáskor. Ennek a korszaknak a végén már esetleg JPEG helyett RAW-ban használod a készüléked, vagy veszel egy másik optikát a géppel együtt vásárolt kitobi mellé. Ez az a korszak, szint, amiben a legtöbb amatőr tengődik.
3. A technikailag tudatos szint
Itt már valóban elgondolkozol fotóid technikai oldalán. Fényképezés közben észben tartod az aranymetszést, a harmadolást, a kiégett és bebukott képi részekre is odafigyelsz, a fény minőségét is szemmel tartod és hasonlók. Ezen a szinten már valószínűleg egy jobb tükörreflexes masinával űzöd az ipart; talán már megvan első rendszervakud és immár több (célirányú) optikát is találni fotóstáskádban. Ha stúdióban tevékenykedsz, már megvan az első pár lámpád és fénylágyítód, hogy alakítsd, formáld a fényt, ahogyan te szeretnéd. Kényelmesen elvagy a Photoshoppal, vagy más hasonló képszerkesztő programmal, így könnyen olyanná varázsolhatod fényképeidet, amilyenné szeretnéd. Ezen a szinten már biztos túl vagy pár fotós tanfolyamon, workshopon.
4. A technikailag túl-tudatos, de elképzelés, koncepció nélküli szint
Technikailag jó képeket lősz, de annyira elfoglal a képalkotás műszaki és technikai része, hogy nem látsz túl azon. Ha egy adott feladaton dolgozol, teljesen lefoglalnak kamerád beállításai, túl gyakran ellenőrzöd az LCD-n, vajon sikerült-e a kép. Valószínűleg túl sok időt töltesz a neten a legújabb fotós felszerelések után kutatva. Életmódod a szakfórumokban való aktív részvétel köré épül. „Jobb felszerelésre van szükségem ahhoz, hogy jobb képeket csináljak” – állítod, pedig már nagyon jó cuccaid vannak. Úgy érzed a világ minden porcikája visszatart, nehogy remek képeket készíthess, de az igazság az, hogy valószínűleg te vagy az egyetlen, ami lekorlátoz ebben a dologban.
5. A félig-meddig tudatos fogalmi szint
Eljutottál arra a pontra, amikor már annyit fotóztál, hogy a fotózás technikai része „robotpilóta” módon megy; kezed szinte magától állít be minden szükséges paramétert fényképezéskor. Már nem foglalkozol annyira a műszaki dolgokkal, mint korábban – már elkezdesz képeid mondandóján is gondolkozni. Egy napon egyszer csak kevesebbet kattintasz, de többet gondolkozol. Nagyon kevés időt szentelsz új fotós cuccokra, de sokkal többet kutatsz inspiráló, ösztönző témák után. Fényképeid már nem csak gyönyörűek, de kezdenek jelentéssel is bírni. Egy adott feladatra úgy érkezel, hogy már megvan benned az elképzelés, mit szeretnél elérni, mit szeretnél kihozni a képekből.
6. A tudatos fogalmi szint
Egyre több kifinomult jelentéssel bíró felvételt készítesz, melyek technikailag tökéletesek. A szakma mesterévé váltál és immár minden alkotásod jelentéssel bír, vagy megpróbál mondani valamit. Ha kommerciális fotózással foglalkozol, határozott elképzelésed van a munkamenetről és tudod, hogyan hozhatod ki a maximumot a fényképekből. Ügyfeleid nem csak azért bíznak meg téged egy-egy melóval, mert technikailag tökéletes képeket készítesz nekik, hanem egyre gyakrabban azért, mert koncepcióval, saját, stabil elképzeléssel ülsz le velük az asztalhoz, mert megmutatod nekik, hogyan lehet az ötleteikből még többet kihozni.
7. A technikailag és fogalmilag mesteri szint
Fényképeid zöme már valami nagy, fontos részét alkotják. Már nem csak a fényképezés kedvéért fotózol, hanem hogy képeiddel történetet mesélj – és ezeknek a történeteknek súlya, mélysége van. Valószínűleg már nagyon régóta foglalkozol a fényképészettel. A nagy általánosságban csak kevés fotós éri el ezt a szintet karrierje során. Ezen a szinten már nehezedre esik a kommerciális fotózás; a legtöbb fizetett munka intellektuálisan nem eléggé stimuláló, így hamar megunod a dolgot.
Ezt a fejlődési utat járom be én is, s remélem, el is fogok jutni egyszer erre a végső szintre. Őszintén szólva, szerintem manapság valahol az ötödik és hatodik szintek között járhatok. A fotósok jó része teljesen meg van elégedve a technikailag tudatos szinttel, mivel elsődleges céljuk a technikailag tökéletes és szép képekkel való pénzkeresés, nem pedig a drámai (ön)kifejezés. A negyedik szint fölé való eljutáshoz a megfelelő ösztönző erő, a tehetség és az idő egyvelege szükségeltetik.
Ahhoz, hogy fejlődésed ne álljon meg, mindig tudatában kell lenned azzal, hogy hol is tartasz épp karriered során. A holnap készített fotóid valószínűleg jobbak lesznek majd a tegnapiaknál egészen addig, amíg törekszel arra, hogy jobb legyél ma, mint tegnap voltál. Ha ma végignézem a tíz évvel ezelőtt készített fotóimat, gyakran meglepődöm azon, mit is gondoltam anno „jó munkának”. Fényképészként folyamatosan változnak képességeid és a perspektívád, így ezekkel együtt az is, hogyan látod a dolgokat. A professzionális fényképészet egy életen át tartó törekvés és tanulás, nem pedig egy egyéjszakás kaland. Szerinted te épp most melyik szinten vagy?”
A szerző, Steve Giralt honlapja itt található, érdemes meglátogatni.
