Vajon mi minden van egy olyan fotóriporter tarsolyában, aki a londoni olimpiát fényképezi? A Getty fotósa, Streeter Lecka megmutatja.
„A legtöbb fotós számára az lenne az álommeló, ha fotózhatná az olimpiát. Az elkövetkezendő pár héten a Getty egyik veterán fotóriportere, Streeter Lecka ott lesz Londonban, hogy az ötkarikás játékokat teljes pompájukban fényképezze. Még a nagy hajtás előtt bemutatta nekünk felszerelését, amit magával visz majd a terepre, hogy az evezéstől a tornáig mindent lencsevégre kaphasson. A Getty fotóriporterei történéseit amúgy bárki élőben követheti a Live From London oldaukon.”
Popphoto (pp): Hány gépet hoztál magaddal?
Streeter Lecka (sl): Összesen négy vázat hoztam magammal a játékokra. Abban a táskában, amit majd naponta magammal viszek két Canon EOS 1Dx és két Canon EOS 1D Mark IV lesz. Utóbbiakat majd távvezérléssel fogom használni.
pp: Szerinted mennyire lesz strapás a gépek élete az olimpia ideje alatt?
sl: Az egyszer biztos, hogy a poklon is végigzavarom majd őket (kuncog). Mire végzek az elkövetkezendő hetek munkájával, valószínűleg szükségük lesz majd egy szervizelésre a Canon Professional Services keretein belül. Ez főleg a régebbi vázakra vonatkozik. Az 1D Mark IV gépek a távhasználat során valószínűleg gyakran lesznek kitéve az elemi hatásoknak és más romboló erőnek.
pp: Mennyire bízol a távképekben?
sl: A meló 99%-ában a kézi felvételekre támaszkodom. A távvezérelt masinák akkor jutnak szerephez, ha valami egyedit, valami mást szeretnék kipróbálni. Amolyan „hab a tortán” szerepet kapnak.
pp: Hogyan sütöd el őket?
sl: Négy Pocket Wizard távvezérlőm van, de általában kettőt viszek majd magammal.
pp: Egy átlagos napon szerinted mennyi felvételt fogsz készíteni?
sl: Őszintén szólva, nem tudom pontosan, de ha tippelnem kellene, akkor valahol 2000-4000 közé saccolnám a fotók számát függően attól, hogy épp milyen versenyszámról van szó. Számításba kell venni, hogy milyen gyorsan történnek a dolgok, s végül úgyis csak maréknyi kép marad meg.
pp: Milyen objektívekkel dolgozol?
sl: Van egy 400 mm F2.8-am, amit valószínűleg állandó jelleggel használni fogok. Van két 70-200 milliméteresem, melyek közül az egyik az újabb F2.8L IS II, és van egy F4-es fényerejűm is. Ez nappal kültéri felvételekhez tökéletesen megfelel. Ha azonban bent, vagy este kell dolgoznom, akkor az F2.8 fényerejű lencserendszereket vetem be. Nagylátónak van egy 16-35 mm F2.8L és egy 15 mm-es halszemem.
pp: A vakut mennyire/mire fogod használni?
sl: Egy 580 EX II vakut mindenképp magammal viszek, hátha szükségem lesz rá. Elvileg nem kéne vakuzni, de ha épp kint vagyok, úton egy eseményre és látok valami érdekeset..
pp: Milyen féle/fajta állványt hoztál?
sl: A 400 millishez – természetesen – van egy monopodom, de van nálam egy „Magic Arm” szorítócsipesz is, így az egyik fényképezőt – ha kell – bárhova felcsíptethetem. Még ha a földre is kéne tennem a gépet, a legtöbb esetben akad valami, amihez hozzá lehet fogatni ennek segítségével. Ezzel a cuccal sok mindent ki tudok próbálni.
pp: Mekkora kapacitású memóriakártyákat használsz?
sl: Per pill van egy rakás 8 GB-os kártyám, de van egy pár régebbi 4 gigás is, amit egy elkülönített tasakban hordok magamnál, arra az esetre, ha minden kötél szakad. Van, hogy ezeket a fotózás helyszínének túlsó végében hagyom, ugyanis nem mindig van arra idő, hogy visszamenjek valamiért.
pp: A távkioldású gépekben nagyobb kártyákat használsz? Gondolom, ezeket nem olyan egyszerű csereberélni.
sl: Van pár 16 GB-os is arra az esetre, ha távgépekkel dolgozom. Gyakran megesik – főleg a kosaras meccseken -, hogy ha egy pálya fölötti távvezérlésű géppel melózom, nem nyúlhatok addig hozzá, míg nincs teljesen vége a rendezvénynek. Ez azt jelenti, hogy egész nap, akár 4-5 meccset is végigfotózhatok, de csak a nap végén férek hozzá a kártyához.
pp: Még az 1Dx nagy fájljaival is elegendő a 8 GB-os kártya?
sl: A szerkesztőknek gyakran és gyorsan küldöm tovább a képeket, szóval még a 4 GB-os is elég. Mindig, amikor akad egy kis szünet a történésben, odarohanok a számítógéphez, átmásolom a szerkesztőknek az anyagot, így nem egyszerre 600-700 képpel konfrontálódnak.
pp: Hogyan küldöd el a képeket?
sl: A Getty-nek minden egyes rendezvényen megvannak a saját vonalai. A technikusaink már hónapokkal ezelőtt átjöttek megnézni, hogy hol fogunk dolgozni, így nekünk (fotósoknak) már könnyű dolgunk van: rácsattanunk a vezetékre és azonnal továbbíthatjuk anyagainkat. A szerkesztők a médiaközpontban ülnek, onnan továbbítanak mindent.
Hátizsákomban mindig velem van egy notebook és egy kártyaolvasó. Ha rácsatlakozom a rendszerre, betolom a kártyát és megnyomom a startot, automatikusan elmegy minden a szerkesztőkhöz. Emellett minden anyag a gépemre is felkerül. Egy külső merevlemezt is magamnál tartok, így bármit rámásolhatok, amit magamnak fotózok. Ha kell például egy RAW fájl, így az is kéznél van.
pp: Mennyi akku van nálad?
sl: Összesen 8 akku van nálam. Az új masinák akkumulátoraiban az a jó, hogy szinte egy örökkévalóságig elég a nafta bennük. Van, hogy egy teljes napos fotózás során is csak egy akkut használok. Persze, mindig van nálam kameránként egy-egy tartalék, de emiatt nem szokott fájni a fejem.
pp: Van nálad egy telekonverter arra az esetre, ha nem elég a 400 mm?
sl: Általában nem használom sokat a konvertereket. Sőt, nem nagyon rajongok értük. Azt tapasztaltam, hogy az új fényképezőgépek fájljainak minősége és képmérete olyan jó, hogy ha egy kis képkivágást kell alkalmaznom, akkor sem bukom el a minőséget. Ezen túl annyi helyszín áll rendelkezésemre az egész olimpia ideje alatt, hogy bárhonnan tudok dolgozni, ha szükséges.
pp: Szoktál parázni azon, hogy esetleg elfelejtesz magaddal vinni egy fontos kiegészítőt, amikor fotózni indulsz?
sl: Memóriakártyák, kamerák, számítógép és igazolványok – ezekre van csak igazán szükség. Ha beüt a krach és minden egyszerre borul a nyakadba, akkor sincs nagy gáz, ha ezeket magaddal viszed.
pp: A játékok még nem kezdődtek el [közbe már igen – a szerk.], de tudod már, hogy miket fogsz fényképezni a rendezvény ideje alatt?
sl: Igazából elég unalmas a menet: az egyik nap evezés, a másikon torna van soron. Azt hiszem, négy vagy öt különböző eseményt fogok fotózni az első pár napon. Ha az egyiken kicsit korábban végeznék, majd odamegyek a szerkesztőkhöz és megkérdezem tőlük, mit szólnának, ha ide és ide is elmennék. Sosem fogok tétlenül a popsimon csücsülni. Mindig van valami meló. Te magad döntöd el, mennyire akarod tolni a melót. Megcsinálhatod a saját dolgodat, majd hátradőlhetsz a nap hátralévő részén, de nem hiszem, hogy azért dolgoznál négy éven át kőkeményen, hogy részt vehess az olimpiát fotózó csapatban csak azért, hogy ücsörögj. (A cikk eredetije a popphoto.com oldalon olvasható Stan Horaczek tollából).
