2012-2013 a háború, a fájdalom és a halál éve?

Akik blogom Facebook oldalát is követik, bizonyára olvasták már ottani bejegyzésemet/véleményemet, ami korunk fotóriporterkedéséről szól. Az indulatokat a World Press Photo 2013 nyertes fotója keltette, ami két meggyilkolt palesztin kisgyermek halotti menetét ábrázolja (Paul Hansen volt az elkövető, ő nyerte művével az „első helyet”). Már egy ideje undorral tölt el, hogy csakis olyan felvételek kapnak díjazást, elismerést, melyek fájdalmat, nyomort, háborút, katasztrófát, de első helyen halált ábrázolnak. No, és a WPP nyertes felvétele láttán kiborult nálam a bili – elég volt ebből! Első sorban ezért nem írtam a WPP-ről a blogra sem, mert bojkottálom a halált. S miért most, ennyi idővel a „verseny” lezárta után írok minderről? Mert ma reggel, amikor posztolni valót kerestem nektek a neten, ismét a háborút és a halált tolták a pofámba.

wpp2013.jpgWorld Press Photo 2013: Paul Hansen

Igazából – amint azt a blog FB oldalán is leírtam – nem hibáztatom én szerencsétlen fotóst, hiszen ő csak követi a divatirányt, dolgozik, jól akar teljesíteni és nyerni akar – pénzből él ő is. Még csak nem is a zsűri a bűnös, mert nekik meg az a feladatuk, hogy olyan „műveket” tegyenek le az asztalra nyertesként, amelyek felkeltik a „köznép” (igen, kedves olvasó, RÓLUNK van szó!) érdeklődését, amelyek érzelmeket váltanak ki. S ha már a második világháború óta (de úgy Isten igazából az 1990-es évektől) olyan magasra tolták az ingerküszöbünket, hogy egy szép, épp nem halált, s nyomort bemutató kép már csak egy megfáradt mosolyt sem tud arcunkra varázsolni, akkor hát más kell ide.

Mások fájdalmát, nyomorát és kínját mindig jó nézni, hallgatni, hiszen jól érezhetjük magunkat, hogy saját kis szaros életünk, sorsunk mennyivel jobb – de eközben nem kell a lelkiismeretünkkel sem foglalkozni, hiszen sajnálkozunk, esetleg még könnyeket is hullajtunk a látottak miatt – „együttérzünk”, na. És úgy tűnik, az együttérzés nagyon jó biznisz: nem csak az ilyen „fotós versenyek”, hanem számos tévéműsor is kövéren profitál lelkünk tisztára mosásából. A magyar médiában is akad bőven élősködő, aki nagyon jól, a színfalak mögött jót röhögve megél belőlünk. Nem akarok neveket mondani, bizonyára ti is tudjátok kikről beszélek, akik „emberi tragédiákkal házalnak”.

Persze, lehet csömörömre az a válasz, hogy akkor ne nézzek ilyen műsorokat (nem nézek) és ne foglalkozzak ilyen fotós versenyekkel (pedig muszáj, ez a dolgom), hanem időzzek el tájképek és az NG állatfotói előtt (ahol szintén kezd szaporodni a „dráma” – pl. a nagy fehér cápa épp széttép egy fókát – és társaik). Valóban ez a megoldás? Én, Miklósi László ne nézzek oda? Nem lehetne inkább azt elérni valahogy, hogy a fotós, a zsűri, a rendezvény ne arra legyen kényszerítve, hogy a legborzasztóbb jelenképekkel nyerje el elismerésünket, hanem a széppel, a megnyugtatóval, a békével? Persze, kell az információval való ellátás (híreket is nézünk, hallgatunk), de muszáj mindenáron az utcára kenődött agyvelőt a vértócsában látnom? Muszáj ezeket a jeleneteket kiemelni és még díjazni is? Hová jutottunk?

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Végülis, ha mindig csak happy celeb hírek mennének, akkor sokkal vidámabb lenne a világ….ja nem, csak azt hinnénk. De sokan most is csak ennyit látnak a világból.

  • @vAfotóriporter: na, az a másik oldala a bilinek 😀

  • @MLaca: sőt a fotós technikai hírektől se tudna meg az olvasó többet a világról
    ,-PPP

  • dik_

    Laca,
    GIGA +1! Én is ezt mondogatom már évek óta…

    vAfotóriporter,
    Nem. Nem arról van szó, hogy _csak_ happy celeb hírek menjenek. De meg kéne találni az arany középutat. A szélsőségesség sose jó, egyik irányba se.

  • SzLevente

    @MLaca:
    de Te nem nagy fegyverpártoló vagy? Akkor nem értem miért zavar az, amit az általad kedvelt eszközök okoznak.

  • In Motion

    Voltak ennel sokkal jobb kepek is, nem ertem miert ezt a szart valasztottak. Az olimpias kepek kozott rengeteg a szenzacios.
    De hat ennyit er a world press photo contest…

  • noss

    a legtöbb kijelentéseddel egyetértek, de a zsűrit mindenképp hibáztatom! megélhetési fotópályáztatás.
    mégis ki határozza meg, ki formálja a tömegek ízlését?!
    itt rettenetesen el vagyunk ám tévelyedve!
    azt hiszi mindenki, hogy erre van igény és csak az igényt elégítik ki. a nagy lóḟαṧẕт!
    az ízlés tudatos formálásával alakítható az igény, amit szépen alakítanak is folyamatosan, aztán a tömegre hárítják a felelősséget, hogy “dehisz ők a sötétek”!

    a fotós tevékenysége annyiból rendben van, hogy dokumentálja a világ számára a kegyetlenségeket. de az már kissé sok hogy mindezt cukormázzal* le is önti… (ps-dramaturg-filter*)

    “híreket is nézünk, hallgatunk” — amikor csak tehetem, mellőzöm! valóban hasznos infóértéke elhanyagolhatóan csekély, a jóltájékozottságnak már az illúzióját sem kelti értelmesebb elmékben.

    * lvnte.blog.hu/2013/02/20/a_world_press_nagydijas_foto_ketfele_valosagban

  • noss

    @In Motion: így van!
    a baj az, hogy sok tudatlan ember előtt tekintélye van egy ilyen “megmérettetésnek”.

    …és mit ér egy fotós, aki a pályázaton szerzett eredményeit fitogtatja? 🙂
    egyesével válogassuk ki, melyik pályázat volt forintot-nem-érő és melyik a méltó?

  • noss

    @SzLevente: miért zavar?
    látványos példa: lásd atomenergia békés VAGY háborús felhasználása 😉

  • noss

    @vAfotóriporter: érdekes, hogy ellenpéldát nálad a (vidám) celebhírek jelentik… 😛
    én egy erdőszéli virágos rétre gondoltam volna, amin a távolban néhány őzike legelészik alig észrevehetően… 🙂

  • @SzLevente: attól, hogy “fegyverpártoló” vagyok, még nem vagyok gyilkos. sportlövész voltam, ott legfeljebb a céltáblát gyilkoltam le. vadásznak, vagy katonának eszemben sem lenne állni! (katona szerencsére nem is voltam, az én “koromban” még elég nehéz volt megúszni, de az asztma és az allergia elegyengette a szigort..)

  • @noss: a virágos rét és az őzike ellenpéldának jó. sajtófotónak legfeljebb határeset.

  • noss

    @vAfotóriporter: igaz, nem vettem figyelembe h sajtófotónak kéne lennie 🙂

  • dzzsoni

    @MLaca: “katonának eszemben sem lenne állni! (katona szerencsére nem is voltam, az én “koromban” még elég nehéz volt megúszni, “

    Hát ez tudod elég fura, ugyanis a honvédség pont nem a gyilkolásról szól! Aki nem volt katona, az mind ezt mondja. Én voltam és ha nem is tetszett sokszor, utólag hasznosnak találtam. Tiszteletett, fegyelmet tanítottak. Nagyszájú, hősködőket megtörték. Ott megtanítják, hogy a fegyver nem játék és emberre nem fogjuk! Sok mai fiatalnak nem ártana, azt hiszik mindent megtehetnek és nem érzik át, hogy rosszat tesznek.

  • wavrekordz

    @noss: “a fotós tevékenysége annyiból rendben van, hogy dokumentálja a világ számára a kegyetlenségeket. de az már kissé sok hogy mindezt cukormázzal* le is önti” +1!
    Nekem is ez a bajom ezzel a képpel… hogy nem riportfotó, hanem festmény.

  • prericsi

    MLaca,

    ez egy nagyon sokrétű kérdés, amire nem válasz a struccpolitika. Lehetne sorolni mindenféle érvet pro és kontra, amiért be kell / nem kell mutatni azt, ami nálunk szerencsétlenebb földrajzi koordinátákon zajlik, ezekbe most nem akarok belemenni mert általában egy hosszú és parttalan vita a vége. Viszont van politikai, etikai, lelkiismereti stb szintek feletti egy érv, ami szerintem mindet üti: az evolúció arra trenírozta az agyunkat – pontosabban az a génkészlet volt sikeresebb a túlélésben – ami a szokatlanra és a veszélyesre gyorsabban és pontosabban reagált, mint a szomszédja. Ez low level bennünk van, ezért megy a bulvár, ezért van vér a híradóban és nem virágos rétek. Lehet ellene küzdeni, felháborodni, homokba dugni, de ennek az ösztönnek köszönhetjük hogy ma itt vagyunk és blogolhatunk / kommentelhetünk róla.

    In Motion, “Voltak ennel sokkal jobb kepek is, nem ertem miert ezt a szart valasztottak. ” – ez a mondat minimum egy dupla facepalm-ot érdemel, köszönöm hogy emlékeztettél rá miért nem érdemes kommenteket olvasni az interneten. ozhouse.org/wp-content/uploads/2012/09/double_facepalm.jpg