„A projektre a digitális fotográfiában található nagy sebességek ellenpontjaként lehet tekinteni, nem pedig az új médium személyes elvetéseként. Az ötlet az ügy mögött egy egyedi formája az elképzelés alapú személyes lassításnak, a koncentrált munkának, az egyéni környezettudatosságnak.
A projekt műszaki alapját egy nagyfelbontású fényképezőgép alkotja, amely egy egyedileg tervezett sínrendszeren mozogva fényképezi, szkenneli a felületeket, tárgyakat, személyeket. Az ily módon készült különálló képkockákból áll össze az életnagyságú nyomat. Egy-egy ilyen mű akár húsz fényképből is állhat, ami csúcsminőségű végterméket jelent.[…]
A lassú munkafolyamat a fényképész és a modell közti kommunikáció egy teljesen új aspektusát képviseli: a fotósnak domináns szerepe van ebben a „játékban”. Szó szerint a modell fölé helyezkedik, akinek moccanni sincs lehetősége és így egy-két percig a fotós kénye-kedvének van kitéve.[…]” – írja a People-Scans kitalálója és vezetője Kurt Hörbst.
