Ezért ne vegyél régi dSLR fényképezőgépet

A minap történt, hogy unokatestvérem meglepte magát születésnapja alkalmából egy Olympus OM-D E-M5 fényképezőgép szettel, így a 2004-es Nikon D70 tükörreflexes vázát (plusz a 18-70 mm-es kitobit) nekem adta. A masina amúgy teljesen jól működik, mindene „rendben van”, de azért meglátszanak rajta az évek, na. Körülbelül 45 000 expo van benne, a markolat gumija már erősen kopottas és a gombok közül is egy-kettő már kissé „rágósan” működik.

nikond70.jpg

Gondoltam, ha már családban marad a masina, felújíttatom, ha nem kérnek el érte egy kart és egy vesét. Azonban nagyot kellett koppannom, amikor felhívtam a hivatalos márkaszervizt: a gép szerviz-életciklusa tavaly lejárt, már nincs hozzá alkatrész és fizetős javításra sem vállalják be. Tehát, ha elromlik a gép, akkor vagy megy a kukába, vagy marad szobadísz, vagy keresek hozzá egy másik használtat, amiből kimentem a javításhoz szükséges alkatrészeket. Persze, a D70 nyilván nem az a kategória, amit az ember szeretne akár 10-15 évig is megőrizni, de ha épp valakinek nincs (túl sok) pénze, vagy a szívéhez nőtt egy adott masina, akkor számolnia kell azzal, hogy egy idő után már bottal sem nyúlnak hozzá a szakemberek, ha elromlik rajta valami.

nikond70kit.jpg

Ha pedig konkrétan régi masinát akarsz venni, bármennyire is olcsón kínálják, tartsd szem előtt, hogy 7-8 éves kor után már bármi tönkremehet, és akkor lehet majd izgulni, vajon bevállalják-e még javításra, lesz-e hozzá még alkatrész.

Gyorsan körbe is kérdeztem a hazai szakszervizeket, hogy mi a helyzet gépjavítás, részegységek ellátása kapcsán, hiszen már egy ideje megszűnt a kötelező alkatrészellátás kényszere. Pontos számadatot senki sem tudott mondani, azonban a kapott válaszokat értelmezve 6-8 évről beszélhetünk. Még az sem derült ki egyértelműen, hogy ez a 6-8 év egy új termék piaci bevezetésétől számolandó, vagy a gyártás megszűnésének napjától, illetve van-e megkülönböztetés professzionális és amatőr termékek közt. Ha biztosra akarsz menni, akkor kövesd ökölszabályomat: egy új gépet bevezetése után körülbelül 9-12 hónappal a legjobb megvásárolni, majd 3-4 éves használat után eladni. Persze, ez a profikra nem vonatkozik, ott a masinát akkor kell megvenni, amikor szükség van rá, s az amúgy is záros határidőn belül behozza az árát. Annak pedig, aki meg nem bír magával, technokrata őrült és gyakrabban cserélgeti a fotómasináit, mint egyesek az alsóneműt, amúgy sem lehet mit tanácsolni 🙂

Mondandóm lényege: ha kell valami, ha úgy érzed, nem bírsz nélküle élni és van rá pénzed, nem a család, a gyerek, a kaja elől veszed el, akkor vedd meg, használd és élvezd – egyszer élsz (ebben a testben)! A legnagyobb hiba, amit azonban el lehet követni, az a fényképezőgépek fetisizálása. Ezek használati eszközök, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy megveszed sok pénzért, majd a vitrinben tartod, folyamatosan tisztogatod és úgy bánsz vele, mintha tojáshéjból lenne.

Ha érdekelnek a jótállás és a szavatosság kérdéskörei, ezen a linken nagyon sok hasznos, jogi információt találsz!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • ” hogy egy idő után már bottal sem nyúlnak hozzá a szakemberek, ha elromlik rajta valami.”

    Khm! A szakember hozzányúl, a szerviznek nem biztos, hogy megéri.
    Érdemes lett volna a szakit megkérdezni, hogy magánban megoldja-e – gombokat azért csak lehet cserélni szakszervizes környezet nélkül is.

    Alkatrészellátásnak meg igen, ebay, és venni egy donort. (Természetesen az sem mindegy, hogy mi baja a cuccnak.)
    Szerintem nem kell bedőlni az erőltetett fogyasztás kényszerének, ha nincs rá valódi igény, vagy pénz.

  • hungarisztan

    @ColT: „Szerintem nem kell bedőlni az erőltetett fogyasztás kényszerének”
    Ezt sokszor sajna nem te döntöd el, hanem az adott cégek lifetime engineering részlege, és a marketing szempontoknak alárendelt tervezett avultatás. Sajna olyan világot élünk, ahol igen komoly mérnöki teljesítményeket nyomnak abba, hogy egy adott termék egy bizonyos határidőre (kell-e mondanom: garancia után) romoljon el. Természetesen az önmagában nem elég, hogy romoljon el (ez még nem nagy kunszt :o)), hanem úgy kell elromolnia, hogy a javítás csak olyan módon legyen lehetséges, ami az adott piaci körülmények között (trendfaktor, megrendelői igények stb.) minimum kétségesen költséghetékony, és lehetőség szerint az új eszköz vásárlása felé tereli a vevőt (pl. mindent szerelhetetlenre gyártunk, hogy csak főbb egységek cseréjével lehessen bármit is javítani).

    Konkrét példa: anno decibel a Canon 300D tükörmozgató mechanizmusába bele volt építve egy kis műanyag bizbasz, aminek semmi más szerepe nem volt, minthogy – műanyag lévén – elkopjon. 18000 expó körül jött el az ideje, cserélni csak kompletten lehet, szervízköltséggel együtt kb. 35-40ezer forint. (Miközben az eredeti műanyag bizbasz értéke kb. 0,0001 fitying, míg ha ugyanezt fémből csinálják, akkor örök élet plusz egy nap, a gyártási költsége pedig 0,0002 fitying.) A 18ezer expókor kb. 110ezret érő gépedre ráköltesz 35-40ezer forintot, de ez nem elég, mert a szakszervíz gondosan ki van okosítva a következő beiktatott lépcsőről, ami a zár komplett cseréjét involválja, s „jóindulatúan” tájékoztat is róla, hogy kábé 10ezer expóval később újabb 50-60ezer forint közötti kiadásra számíthatsz (no meg arra, hogy a baromi egzotikus helyre szervezett, megismételhetetlen fotós nyaralásod első napján esetleg gép nélkül maradsz – kockáztatod-e?). Addigra a géped már úgyis csak 90ezret ér. Kérdés: akarod-e belenyomni először a 35-40ezret, majd később az újabb 50-60ezret, azért cserébe, hogy legyen egy X éves (kvázi elavult*) géped, vagy nyomban odasorjázol a pénztárhoz, és becsengeted a legújabb modell árát?

    *elavult: ez mindig egy érdekes kérdés, pláne ha megnézzük, hogy régi nagy fotósok milyen „primitív” technikával milyen jó képeket csináltak. Én vagyok az utolsó, aki kidobálja a még használható cuccait csak azért, hogy újat vegyen, de még én is kénytelen vagyok beismerni, hogy néha kell (pláne a félprofi kategóriában), mert a látszat és minden ellenkező híresztelés ellenére igenis van fejlődés, amit bizonyos külső kényszerek miatt le is kell követni. (A profi kategória ugyebár nem is kérdés, ott mindig csúcson kell lenni.)
    Hogy ugyanannál a példánál maradjunk: a minap keveredett a kezembe pont a fent említett 300D és szó szerint elnevettem magam a kis esetlen LCD kijelzőjén (hát mire alkalmas az? még az 5D mk II-n sem lehet rendesen látni, ha valami nem tűéles!), az ISO 800-nál már elviselhetetlen zajosságán (ma ugyebár 1600 alá már nem is megyek, mert minek…), és a többi, mára már iszonyatosan meghaladott kis bénaságain. Pedig akkoriban milyen király gépnek tűnt… Szóval az a benyomásom, hogy a fejlődést leginkább csak utólagos összehasonlításokkal látjuk, mert az okos (=lelkiismeretlen) marketingesek olyan apró cseppekben adagolják, hogy túl könnyű az egyes kis lépések fölött elsiklani. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs is fejlődés!

  • Én nagyon várom már az időt, amikor annyira jók lesznek a gépek, hogy az új típusok többnyire a facebookra való posztolás kényelmében és gyorsaságában különböznek. és akkor nyugodtan lehet mindig egy generációval öregebb géped.

    Amúgy a G6 „hívószavai” kurvára nem érdekeltek: a wifi-t úri huncutságnak tartom (egy drótos kioldó pont helyettesíti), az NFC-ről pedig most hallottam először, a feleségem mobilja már tudja, az enyém még nem. 😀 Amiért jobb lett volna, mint a G5-ösöm, amit röhejes áron vettem a múlt hónap végén, az a kapacitív touchscreen és a javított fókuszrendszer. Ennyi. És pont dupla annyiba kerül!

  • @hungarisztan: “és a többi, mára már iszonyatosan meghaladott kis bénaságain. Pedig akkoriban milyen király gépnek tűnt…”

    Mert az akkor volt. Nem mai darab. Ezen nem is tudom, mit lehet rugózni. Akkor nem csak király gépnek tűnt, hanem az is volt.
    Ha szükséged van jobbra, vegyél. Fejlődés van, az nem kérdés, csak
    – jó irányba-e
    – feltétlen muszáj-e neked az újabb cucc?
    Ezt kell végiggondolni vásárlás előtt.

    (Különben is szokták mondani, hogy a technika nem lényeg 😛 😉 – ezzel ráadásul nem is értek maradéktalanul egyet.)

    Amúgy igen, sajnos nagyon sok beépített hiba van, de nem mindenben. Nyilván azt kell megjavítani, ami megéri.
    Az említett D70-ben gombokat kellett cserélni, ami nem az az űrtechnikát és szakszervizt igénylő dolog.

    Meg most adott egy kollega egy USB-s külső winyót, hogy beszart, az enyém lehet, neki nem kell.
    Kicseréltem a tápjában 1 azaz 1db kondenzátort, ami úgy 50Ft max., és megy tovább. Megkérdeztem, még mindig nekem akarja-e adni ingyen. Akkor már elgondolkodott, röhögve visszaadtam neki. Csak a winyó ért a cuccból egy ötezrest.

  • kalapos uram

    Vajon nem érzi úgy a blog írója, hogy teljes mértékben ugyan azt a nótát fújja, mint a gyártók? Vedd meg, használd, dobd el, vegyél újat! Tényleg ez lenne a járható, a követendő út?
    A cégek marketing malmai lassan, de nagyon biztosan őrölnek, és a gondolkodás magjait zúzzák porrá, így jár hamarosan a blog írója is, ha nem vigyáz.
    Kár, mert értelmes, intelligens emberről van szó,aki úgy tűnik,nem tudja magát megvédeni. Mitől is? A kérdés adott, ám ki ad rá választ???

  • kalapos uram

    Egyre hibásabb gondolkodás mód terjed el világunkban.
    Nem akkor veszünk egy használati tárgyakat, amikor az előző tönkre megy, hanem akkor, amikor megmondják a cégek, hogy itt az új, a jobb, a szebb.
    Szép jövőt mindenkinek! Van felelőssége az embernek a világ felé, amiben él?

  • Objektív témában is lehet ilyen gond.

    A gépem APS-C típusú, de azon gondolkodom, hogy esetleg a jövőben jó lenne egy Full Frame típusú. Nézegetve az objektíveket, eldöntöttem, ezután csak olyat fogok venni, mely jó mind a 2-höz.

  • @kalapos uram:

    Jellemzően azért vesz az ember újat akkor is, ha a régi még jó, ha az új technológiailag sokkal többet kínál.

    Kivettem a számítógépemből egy teljesen jó 80 GB-os merevlemezt. 500 GB-osat tettem a helyére. A régi egyszerűen túl kicsi. Hibátlan, de túl kicsi.

    Volt egy dvd-s videókamerám. Eladtam fillérekért, hogy ne porosodjon a szekrényben. Használhatatlan már, mert a készített film túl alacsony minőségű.

    Ugyanígy van egy tökéletesen működő pentium processzorom is, el van téve egy dobozva, hibátlan, de a mai alkalmazásokból már túl lassú.

    Számtalan ilyen példa van.

    Viszont a tv-m 20 éves, mert nekem ez is jó, a tv-knél nincs hasonló műszaki ugrás. Szóval használom, míg el nem romlik.

  • @maxval, a gondolkodni próbáló birca: Ezt sohasem voltam képes megérteni.

    Az ember rendszerint azért vesz kroppos vázat, hogy kisebb szenzorméretre rajzoló, tehát kisebb és könnyebb objektíveket használhasson.

    Ha FF-re optimizált, ráadásul nagyobb, nehezebb és drágább üvegeket használsz APS-C-n, pont hogy éhen maradt a kecske, de a káposzta is elfogyott.

  • @hungarisztan:

    2001-ben vett Olympus gépem 2006-ban leesett a földre. Bevittem a szakszervízbe. Ott mondták: alkatrészcsere nincs, csak “általános javítás” 50 ezer Ft egységáron. Gép eredeti ára 300 ezer Ft volt, de 2006-ban már 50 ezer volt az értéke csak.

    Pénzügyileg hülyeség volt megjavítani, de érzelmi okokból kifizettem az 50 ezret. Megcsinálták. Tavalyig használtam, akkor is azért hagytam abba a használatát, mert az elemtartó fedél eltört, ami miatt ragasztószallaggal kellett rögzíteni a fedelet, ami miatt aztán a gép viccesen nézett ki. Éppen néztem a gépemet: most olyan 8-10 ezer Ft a piaci értéke. De inkább eltettem emlékbe egy dobozba.

  • @kesztió:

    Ellenkező esetben meg az van, hogy van 2 géped, s mindegyiknek csak az adott gépen használható objektívek.

  • @maxval, a gondolkodni próbáló birca: Akkor már csak az a jó kérdés, hogy miért van két géped.

  • @maxval, a gondolkodni próbáló birca: Látod, itt van az, hogy akkor kell újat venni, ha a meglevő nem felel meg.
    Ellenkező esetben lehet, hogy hú pártízezer a javítás, a cucc értékének a nagy része, de ha újat veszel, az 3x annyi, mint a meglevő eszköz értéke. tehát akkor kiszórsz egy csomó pénzt.

  • Petyat

    @maxval, a gondolkodni próbáló birca:

    Kicsit ellentmondásos amit írsz, nem igazán értem.

    A DVD-s DV kamera már nem elég neked, mert “túl alacsony minőségű”. Nyilván itt arra gondolsz, hogy nem HD.

    A 20 éves tévé megfelel neked. Nincs “műszaki ugrás”? Pont a TV-k piacán volt hatalmas átrendeződés az elmúlt 20 évben.

    A 20 éves CRT TV-d sokkal elavultabb, mint a DVD lemezes kamerád. Mondjuk mindkettő SD (kis felbontású), de az utóbbi legalább digitális.

  • Petyat

    @kesztió:

    Februárban vette profi nagy fényerejű FF optikát a croppos vázamhoz. Miért jó ez nekem? Egyrész bármikor jöhet egy fejlövés hogy FF-re akarok váltani.

    Másrészt. Minden otikából megpróbálják kihozni a maximumot, ezért mindegyik vignettál egy kicsit. FF optika crop vázon = nulla vignettálás.

  • @Petyat: … és annyival kisebb feloldóképesség.

  • VT Man

    Rohadt gagyi és szánalmas az egész poszt.

    Persze, iPhone-al is ugyanez van. Pl. bekapcsológomb alá be tud menni a por, és elromlik.

    Márkaszervízben 30 ezer Forint, iDoki-nál 6 ezer. Elvileg ha valaki ügyes akkor 1-2 ezer az eBay-es javítókészlettel.

  • VT Man

    Nikon D70-hez eBay-en alkatrészek:

    DK-21 Rubber EyeCup Eyepiece For NIKON D7000 D300 D200 D70s D80 D90 D100 D50 – 1 USD

    Front grip rubber unit part parts for Nikon D70 DSLR CAMERA Repair item – 16 USD

    Genuine Shutter Unit Shutter Assembly Repair Part For Nikon D50 D70 D70s – 35 USD

  • @Petyat:

    A 20-éves tévén ugyanúgy lehet tévét nézni, ez a lényeg.

  • Hát igen, én azért vettem anno 1D-t, mert úgy voltam vele, kihúzza addig, amíg a fotós mániám tart. A mániámnak jóval hamarabb vége lett, mint ahogy eredetileg számítottam rá, így végülis mondhatom, hogy kibírta. 🙂
    De ilyesmivel sohasem számoltam.
    Eddig a percig eszembe sem jutott, pedig a négy és fél éves Nokia mobilommal ugyanígy jártam. Tönkrement a billentyűzete és nem volt hozzá sehol alkatrész.
    Röhej.

  • @kalapos uram: szerintem épp ezért “reklamál”.

  • kalapos uram

    @álfirkász: az én nokiám 4 éves, még ennyi idő után is 3-4 napot bír.
    Majdnem vettem új telefont, de elgondolkodtam: működik, igen, lehet vele telefonálni, sms-t írni, igen, akkor mi a francnak vennék újat. Most már direkt megvárom, meddig bírja, adok neki még legalább 2 évet.