Android a fényképezőgépeken – így látom én (frissítve)

Az Android operációs rendszer adta szabadság óriási előrelépést jelent. Gondoljunk csak bele: nem kell többé külön számítógép fényképeink utófeldolgozására, hanem a különféle alkalmazásokkal szinte mindent gépen belül elvégezhetünk. Sőt, egy-egy rendszerfrissítéssel akár teljesen meg is újulhat fotómasinánk, így nem kell mindig újat venni a már megszokott, megszeretett gépváz helyett. Ráadásul az Androidra bárki fejleszthet, akár magunk is írhatunk rá programot (például egy újfajta színszűrőt, vagy egy önálló, teljes képszerkesztőt) – a lehetőségek végtelenek.

samsunggalaxynx-2.jpg

A jelenlegi kínálat (ha jól emlékszem) összesen 4 db Androidos gépből áll (3 Samsung, 1 Nikon), azonban ezek még nagyon „az út elején járnak”. Tulajdonképpen nem az Androiddal van a baj, hanem a koncepcióval (itt is inkább koreaiak elképzeléseivel): a mostani masinákat túlzottan az okostelefonok használatához szeretnék igazítani, ami nagy hiba. Ha egy fényképezőgép teljes kezelőfelülete kizárólag egy érintőképernyőből és a kioldóból áll, az se nem ergonomikus, se nem praktikus. Miért ne lehetne meghagyni a hagyományos tárcsás, nyomógombos felépítést, hogy a fontos funkciók (ISO, fehéregyensúly, expozíció kompenzáció, rekesz/zár, fénymérés stb.) mind dedikált vezérlővel rendelkezzenek és emellett Androidra építkezni? Szinte az összes gyártó demonstrálta már, hogy az érintésérzékeny kijelzőnek nem kell hatalmasnak lennie (3, maximum 3,2” untig elég) ahhoz, hogy tapicskolással is jól kezelhető legyen a gép.

A tegnap bemutatott Samsung Galaxy NX is egy remek gép lehetne (ahogy a képeken látom, például a markolata bitang kényelmes lehet, mert kellően nagy és bőven van hely közte és a felcsavart objektív közt az ujjaknak), de a gyártó pont a termék fő csapásvonalát, azaz a fényképezést, nem hangsúlyozta ki eléggé. Szemhez emelve igazi kihívás lehet mondjuk a fehéregyensúly beállítása, vagy a megfelelő működési mód átállítása. Ha fényképezés közben ajkunkkal, vagy orrunkkal hozzáérünk a kijelzőhöz, vajon elindul-e az Angry Birds, vagy elküldjük-e a „yrwhzst5hshw5&{Đt)” tartalmú sms-t egy üzletfelünknek?

A 3G/4G implementációja sem butaság. Az azonnali képküldést nem csak a Lilikék és az Andriskák facebook oldala, hanem a fotóriporterek munkaadója is teljes mértékben kamatoztathatja. Persze, akinek a zsebében ott lapul az okostelefon és a Wi-Fi-s fényképezőgép, annak eddig is csak egy lépéssel tartott tovább a frissen készített celebes, vagy háborús felvétel online publikációja.

Nálam egyelőre a kíváncsiság és a nyitottság leváltotta az ellenszenvet az Androiddal szemben. Kérdés, persze, hogyan fogják a gyártók a nyitott rendszert a fényképezéssel összepárosítani a jövőben.

Kiegészítés: jut eszembe, azt a fránya akkuidőt illene végre kitolni, mert a jelenlegi pár órás üzemidő rettentően hervasztó még az ultrakompaktoknál is, nemhogy egy tükör nélküli rendszerkompaktnál. A másik, ami még zavaró, a hosszas bootidő. Mert ha a gépet rendesen” kikapcsolom, akkor legalább fél perc, mire feléled, ha csak szundiba megy le, akkor meg megint az akku zabálásnál kötünk ki.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Én csak azért támogatnám, mert egy kis méretbeli kompromisszum megkötésével egy eszközöm lehetne : gps, könyvolvasó, rendes fényképezőgép,telefon 😀 És csak egyet kell magammal vinni 🙂
    Ha meg kifejezetten fotózni megyek, akkor úgyis dslr-t viszek, de egy ilyen nagyon frankó lenne mellé valami pancake optikával, zsebből előkapósnak.

  • Az az érdekes, hogy az Androidot a fejlesztő kezdetben épp fényképezőgépekbe szánta.. persze azóta sokminden változott 🙂
    Azzal a részével teljesen egyet tudok érteni, hogy a hagyományos kezelőgombok mellőzése oltári nagy melléfogás, ebben a formában max az automata kompaktokhoz illik az android.
    Azt azért 2013-ban csak kiküszöbölik, hogy szemhez emelve ne mobilozz közben az orroddal.
    A Nikon s800c-t én is teszteltem, de annyira nem láttam benne a fantáziát. A gépen belüli képszerkesztésnek sem vagyok nagy híve, azt azért nem 4-5 colos kijelzőn csinálnám, akkor se, ha lehetne.

  • hungarisztan

    @Hrobert:
    „A gépen belüli képszerkesztésnek sem vagyok nagy híve, azt azért nem 4-5 colos kijelzőn csinálnám, akkor se, ha lehetne.”
    +1

    Ettől függetlenül hatalmas potenciál lehet még a témában. Hogy csak egy alkalmazási területet mondjak: én például simán el tudnám képzelni, hogy a helyszínen, a fénydinamikai viszonyok függvényében lehetne például maszkolt ND-szűrőket csinálni (azaz csak ott lenne sötét a virtuális szűrő, ahol kell, és annyira, amennyire kell), amit az ember on-the-fly alkalmazna. Radikálisan változtatná meg a fotózás minőségét, egyszerűsítené az utómunkázást és spórolna iszonyat sok időt a profi fotósnak.
    Persze a történet nyilván nem állna meg az ND filternél, a lehetőségek korlátlanra nyílnának a különböző, szabadon definiálható színátmenetes szűrőkkel – gyakorlatilag ki lehetne küszöbölni a kiégett vagy sápatag, semmitmondó egeket, vagy ha épp az a cél, fantasztikus karibi naplementéket lehetne varázsolni bármely – amúgy az adott helyen és időben jellegtelen – alkonyatra. A lehetőségeknek csak a jó ízlés szabna határt – ennek hiányában pedig még az sem… :oD

  • @hungarisztan: Ezt a szűrő dolgot nem értem. Itt is csak digitális eljárásról, virtuális szűrőkről lehet szó, azt meg nem mindegy hogy mikor csinálod? Szerintem otthon a székben ülve kényelmesebb.

  • prim

    Nálam ott megbukott a dolog, hogy fél perc boot…A dolog legyenek azok amiknek szánták…A Fényképező az legyen fényképező, a GPS az GPS, a könyvolvasó az meg kindle. Már amikor nagy ritkán kompakt kerül a kezembe, néha anyázok hogy egy csomó alap dolgot menüből kell állítani. A szűröknél meg végképp nem értem a dolgot. Mi a túró látszana a pár colos kijelzőn, ami alapján egyértelműen konfigurálhatni lehetne egy digitális szűrőt. Mennyivel egyszerűbb lefényképezni RAW-ba gyorsan, majd otthon PS-ben meg utómunkázni és a 24 colos monitoron megalkotnia képet. Más kérdés hogy személy szerint jobban preferálom a valódi ND szűrőt. Sokkal nagyobb dinamikatartomány érhető el vele.

  • hungarisztan

    @totorohun: nem mindegy, mikor csinálod, mert ha on-the-fly alkalmazod, ráadásul megfelelően maszkolva, akkor a fényérzékeny lapkának pixelről pixelre meg lehet mondani, hogy hol mennyire erősítse a jelet – azaz létre sem jön a túlexponáltság. (A kiégést meg utólag hiába próbálnád szerkeszteni, ahol nincs textúra, azt hiába erősíted.)

    @prim: „Mennyivel egyszerűbb lefényképezni RAW-ba gyorsan, majd otthon PS-ben meg utómunkázni és a 24 colos monitoron megalkotnia képet. Más kérdés hogy személy szerint jobban preferálom a valódi ND szűrőt. Sokkal nagyobb dinamikatartomány érhető el vele.”
    Nem egyszerűbb, én személy szerint utálom az utólagos pepecselést, a sok unalmas, manuális utómunkázást. Hát mennyivel egyszerűbb lenne már, ha egy airbrush szerű eszközzel fel tudnál vinni egy sötét maszkot a túlexponálódó területre – kábé 10 másodperc alatt? (És abban már az ecset karakterisztikájának a definiálása is benne van!)
    Csak oda kerülne árnyékolás, ahova kell (vö: buta átmenetes ND szűrők, amelyekkel nem tudod lekövetni a horizont változását), és annyi, amennyi kell – ill. kreatívan indokolt. Én egy ilyet nagyon tudnék használni, és ezzel szerintem mindenki így van, aki órákat tölt HDR utómunkázással, több expó összefésülésével, felemás végeredménnyel.

    A lehetőség megléte pedig nem jelentené azt, hogy használnod is kell… ha neked szimpatikusabb az otthoni utómunka, akkor egyszerűen nem használod a beépített lehetőséget. Én azonban látom benne a potenciált.

  • @hungarisztan: Viszont az is ott van, hogy mennyivel jobb lesz az elkészült utómunka egy rendes megjelenítőn, nem egy 5″-os izén. Szűrő meg az, amit az optika elejére csvarsz, nem az, amit szoftveresen húzol rá.
    Persze, jó, ha lehet a gépen szerkeszteni, de nem egyértelműen jobb, mint az utólagos szerkesztés.