„Gyakorlat teszi a mestert” – tartja a közmondás nem véletlenül, és ez nincs másképp a fényképészettel sem. Főleg a kreatív műfajok igényelnek rendkívül sok gyakorlást, hogy amit lelkünkkel, elménkkel meglátunk, azt kezünkkel meg is tudjuk valósítani. Mint minden kezdő – de akár a profik is – hibákat követünk el. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen ezekből a kisebb-nagyobb baklövésekből lehet aztán sokat tanulni. Persze, a hibáknak is van súlyossági sorrendje, ezért nem mindegy, hogy csak az objektívsapkát felejtjük fent és így elszalasztunk egy nagyszerűnek ígérkező témát, vagy az akár több milliós felszerelést ejtjük bele egy szakadékba..
Hányszor mosolyogtuk meg barátainkat, ismerőseinket, családtagjainkat? Hányszor fetrengtünk a röhögéstől, amikor balszerencsés fotósról néztünk meg egy videót a youtube-on? Ugye, milyen sz@r érzés tud lenni ezek után, ha saját magunk követünk el egy olyan baklövést, amiről azt hittük korábban, hogy ez velünk soha nem fordulhat elő? Nos, a fényképészetben is van pár klasszikus, újra és újra visszatérő „hiba”, amit elkövetünk, elkövethetünk még akkor is, ha lélekben felkészültünk rá. Íme, egy messze nem teljes lista:
Első hiba: ingyen dolgozol
Szinte az összes kezdő, illetve amatőr (amatőr a szó klasszikus értelmében véve) elköveti ezt a banálisnak nem nevezhető hibát. Annak reményében, hogy majd később tovább ajánlanak bennünket, hogy megszerezhetjük a kellő tapasztalatot egy nagyobb, fontosabb melóhoz, hogy így majd takarózhatunk azzal a kifogással, hogy „olcsó húsnak híg a leve” (tehát a meg nem fizetettséggel kibújhatunk a felelősségre vonás alól, ha nagyon elkefélnénk a munkát) sokan ingyen kezdenek el dolgozni. Pedig nem kellene. Elmondom miért: költségeid mindig is lesznek, hiszen meg kellett venned a fotós cuccot, ami aztán kopik, így idővel biztos, hogy szervizelni kell majd, akkor el kell valahogy jutnod a helyszínre, ahol fotózol (BKV jegy, bérlet, taxi, benzin, parkolójegy, kocsi amortizációja stb.), de ha nálad van a fotózás, akkor például az áramfogyasztásra kell félretenni (egy pár egész nap meghajtott stúdió lámpa, vaku, ventilátor, számítógép is termelhet komoly pluszköltséget) és sorolhatnám még. Ha ingyen vállalsz munkát, azzal nem csak mínuszba vered magad (költségek, ugye), hanem rontod a saját és kollégáid esélyeit is arra, hogy a későbbiekben egy jó fizetést kérhess el az igenis fárasztó munkádért. Ezt a pontot még nagyon sokáig lehetne részletezni, de nem teszem. Megtették már mások helyettem.
Második hiba: be vagy tojva
Ne-légy-beszari! Ha a városban grasszálsz és meglátsz egy érdekes embert, ne légy megijedve, bátran lépj oda hozzá, mondd meg neki őszintén, hogy felfigyeltél rá, mert érdekes ruhát visel, érdekes a fizimiskája, mert szép a haja, mert.. és le szeretnéd fényképezni. Megengedi-e? Így nyugodt lehet a lelkiismereted, mert engedélyt kértél rá és mert megvalósítottad, amit szerettél volna. Nincs mit vesztened, hiszen ha beszélgetésbe kezdesz valakivel, akkor szinte garantált a siker, azaz a beleegyezése egy fényképbe. Persze, légy észnél és tudd, hol vannak a határok!
Harmadik hiba: a módválasztó tárcsa nem jó helyen áll és úgy fotózol
Ettől retteg a fél internetes fotós közösség: a korábban megfelelő módban leparkolt fényképezőgépen minden elállítódik, amikor azt a táskából elővesszük, hogy egy témát megörökítsünk. Igaz, én még csak 1999 óta használok digitális fényképezőgépeket (előtte filmessel nem sok dolgom volt), de még soha, egyetlen egyszer sem történt meg velem, hogy a gép előbányászásakor bármit is elállítsak rajta véletlenül. Nyílt már ki kártyafoglalat ajtaja, kiejtettem az akkut, leesett az objektívsapka, de a módválasztót valahogy még soha nem sikerült elpöckölnöm a helyéről. Mindegy, az, hogy velem még nem történt ilyen, nem jelenti azt, hogy másokkal, azaz veled például nem eshetne meg. Tehát sok bánattól és bosszankodástól kímélheted meg magad, ha a fotózás előtt legalább egy rövid pillantást vetsz a beállításokra. Nehogy véletlen verőfényes napsütésben ISO 25600-on legyen az a gép, amivel előző éjjel a barátnődet fotóztad a paplan alatt..
Negyedik hiba: retkes maradt az obi frontlencséje
Igen, velem is megesett már, hogy véletlenül ráfogtam egy kompakt gép frontlencséjére és szép zsíros ujjlenyomatokkal fényképeztem. Később csodálkoztam is, hogy mi a bánatért olyan lágyak a napsütésben készített képeim.. A véletlen összekoszolódás nem védhető ki teljes mértékben (egy napellenző azért sokat segít), de ha fényképezés előtt rápillantasz az objektívre, akkor még elkerülheted a későbbi kellemetlen következményeket.
Ötödik hiba: hoppá, kártya betelt és nincs másik!
A lányom kiscsoportos az oviban és pár hete volt az évzáró ünnepélyük, ahová nagy nekifutással és felkészüléssel mentem videózni. Csakhogy véletlenül a 8 GB-os kártya maradt a gépben a vélt 16-os helyett, így – szerencsére – a videóra ugyan még volt elég hely, de a fényképekre már nem. Előző este mindent megnéztem, hogy nem hagyok-e otthon valami fontosat, feltöltöttem az akkut is, csak épp a kártyafoglalatba nem néztem bele. Mivel notebookot nem vittem magammal a szülőkkel amúgy is túlzsúfolt terembe, ezért még azt se tudtam megtenni, hogy gyorsan átmásolom a megtelt kártya tartalmát a gépre és egy formázás után folytatom. No, meg másolás közben azért sok érdekességről maradhattam volna le.
Hatodik hiba: nem megfelelő adattárolás
Erre mindig is nagyon odafigyeltem. Fájljaimat általában minimum kettő, de inkább három külön merevlemezen tartom. Ráadásul a HDD-k közül csak az van a számítógépemben, amit folyamatosan használok, a többi antisztatikus zacskóba bugyolálva a fiókban pihen. Az egyikre heti, a másikra havi rendszerességgel készítem a mentést, tehát a legeslegrosszabb esetben is maximum egy hónapnyi fényképet, videót bukok el. Az óvintézkedéseket még lehet tovább is fokozni például azzal, hogy az egyik (mondjuk a havi mentéses) lemezt nem otthon, hanem egy másik helyszínen tárolod. Vagy használhatsz felhős tárolást is, ha nem vagy annyira paranoiás.
Hetedik hiba: fotós felszerelésed elpusztítása
Itt nem is a legradikálisabb elhalálozási módokra kell gondolni (leejted, rámész kocsival, felgyújtod stb.), hanem az olyanokra, mint például a beázás, vagy a por általi halál. Ahhoz, hogy az érzékeny elektronikus áramkörök leadják a kulcsot, nem is kell tengerbe dobnod, vagy patak mélyére merítened a gépedet. Egy nem időjárásálló váznak rossz esetben az is elég lehet, ha egy hideg téli éjszakán pár órás használat után beviszed a jól túlfűtött lakásba – a lecsapódó pára simán elintézheti a fényképezőgépet. De a sivatagban való sűrű objektívcsere sem tesz igazán jót a masina bélrendszerének, illetve a kétes eredetű, utángyártott akku sem egy életbiztosítás, főleg nem nyáron, ahol könnyen túlhevülhet minden. Ja, igen: nyáron, tűző napon nem érdemes a fotómasinát az autód műszerfalán (vagy a napsütötte anyósülésen) hagyni, mert a géped – hozzád hasonlóan – nem szereti a 70°C-os hőséget. Az sem árt, ha megfelelő fotós táskában tartod a készüléket és nem csak pőrén, a poros, macskaszőrös szoba sarkába hajítod. (Készült a petapixel.com posztjának ötlete alapján)
Ha veled is előfordult már valami érdekes ostobaság, amit akár tapasztalt fotósként is elkövettél, azt írd meg nekem vagy ide hozzászólásként, vagy emailben. Kíváncsi vagyok 🙂
