Tegnap írtam, hogy jön az éves ciklussal rendelkező Perseida meteorraj. Szerencsére tiszta volt este az égbolt (legalábbis egy darabig), így magam is megpróbáltam lencsevégre kapni egy-két hullócsillagot. A time lapse felvételi mód mellett döntöttem, összesen 93 képet lőttem egyperces intervallummal és 20 mp-es expozíciós idővel f/3.5 rekeszérték mellett. Az így elkapott 93 perc alatt sikerült két repülőgépet (az egyik fényének villogása is jól látható a videón) és egy meteort is „lelőnöm”. Vajon hol látható a hullócsillag a mozgóképen? 🙂 (Nézd teljes képernyőn HD felbontásban – a youtube sajnos megzabálta a képminőséget, hiába töltöttem fel 1440 x 1080-ban a filmet)
A tegnapi poszt hozzászólásainál bestpixel kolléga nagyon jó kiegészítést írt azoknak, akik fotózni indulnak most a napokban, íme, a leírása, hogy itt is olvasható legyen:
„Ha már tanácsok, hadd pontosítsam és bővítsem a fentieket, hogy használhatóbbak legyenek:
- az ISO legyen 100 (hacsak nem akarjuk a képzajt keverni a csillagokkal 😉 ),
- a rekesz legyen 8-11 tájékán, hogy az objektív a lehető legjobb képminőséget, élességet adja,
- a színhőmérsékletet állítsuk napfényre, vagy naplemente után (a kék órában) lehet alacsonyabbra is, ilyenkor a kék ég még kékebb lesz,
- érdemes expozíció előtt felcsapni a tükröt (amennyiben a gép képes rá), de mindenképp
- távkioldóval, vagy ha az nincs, az önkioldóval időzítve exponáljunk, hogy ne mozduljon be a fényképezőgép egyáltalán,
- ha az állványunk az olcsóbb, s ezért instabilabb változat, akasszunk egy súlyt rá (homokkal töltött szatyor vagy zsák, nagyobb kő, féltégla, féltengely, stb.), így sokkal stabilabb lesz,
- a hosszú expozíciós idő miatt a felvétel zajosabb lesz, ezt jobb utómunkában szűrni (tehát nem a gépen).[…]”
