A természet, de leginkább az állatok fényképezése gyakran fáradtságos és nehéz sport – mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint a nem is olyan rég történt eset, ahol a fotósnak egy fiatal szarvasbikával gyűlt meg a baja. Az incidens a Cataloochee-i völgyben történt a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkban, ahol az említett fiatal szarvas úgy döntött, balhésan kezdi a napját.
Tedd le azt a gépet!
A parkba látogatók szívesen veszik lencsevégre az esetenként nem is olyan félénk vadállatokat, mint tette ezt a történetünk másik főszereplője, aki egyébként tisztes távolságból kattintgatott. A szarvas felfigyelt az önfeledt fotósra, majd egyre közelebb férkőzött hozzá és elkezdte a fotós felszerelést szaglászgatni. Egy kis idő után az állat magabiztosabb és agresszívebb lett, majd elkezdte öklelgetni a fényképészt. Szerencsére a fiatal bika csak kóstolgatta emberünket, aki azonban így is kellően meg lehetett ijedve – szerencsére megtartotta lélekjelenlétét és nem kezdett el vadul hadonászni, vagy a szarvas felé nyúlni.
„Az első gondolatom az volt, hogy „Jézusom, nagyon közel jön ez a szarvas”, de már korábban is voltam hasonló helyzetben különösebb problémák nélkül. Reménykedtem benne, hogy ha nyugodt maradok és nem mozgok, akkor elmegy majd mellettem az állat. Amikor azonban lehajtotta a fejét és a hegyes szarvaival irányomban hadonászni kezdett, csak az járt a fejemben, hogy védjem létfontosságú szerveimet és lent maradjak – úgy gondoltam, azzal, ha felállnék, csak jobban provokálnám és nagyobb támadási felületet nyújtanék. Valószínűleg a védekező testtartásommal némileg felbőszíthettem, mert a lehajtott fejem azt jelezhette felé, hogy meg akarok vele vívni. Egy idő után elkezdtem komolyan félni, de ugyanakkor bedühödtem, mert csak nem akart leszállni rólam a fiatal állat. Ekkor nyújtottam ki felé a karomat, hogy eltoljam magamtól. Addigra szerencsére odaért a parkőr is, aminek nagyon örültem.” – mondta a fotós.
Mi hát a tanulság a sztoriból? Valószínűleg az, hogy tartsunk mindig elegendő távolságot a vadállatoktól. Jelen esetben is, ha nem érkezett volna meg időben a „felmentő sereg”, nagyon hamar nagyon csúnya vége lehetett volna az incidensnek. Fotósunk az ijedtség ellenére jó humorérzékről tett tanúbizonyságot: „az vígasztal, hogy legalább bikának, s nem tehénnek nézett”. (Forrás: petpaixel.com)
