Ha már túl sok a fotós cuccod..

..de még mindig vennél valamit, akkor kicsit állj meg, ülj le, s gondold végig a dolgot: valóban szükséged van arra a kacatra, amiért épp indultál volna a fotós boltba? Igen, persze, én is tudom, hogy a jóból sosem elég, meg a vásárlás öröme, az új, jó illatú cucc birtoklása is lélekmelengető érzés. De ha már otthon az asszony válással fenyeget, ha már izzadva várod a fizetésed a számládra, ha a frissen megvásárolt jószág csak addig okoz örömet, míg haza nem érsz vele, ha minden napra kell valami – bármi -, amit megvehetsz, akkor már gond van, elkapott a gépszíj, a kütyümegszerzési-szindróma és viccen kívül segítségre van szükséged.

Ha azonban még nem ennyire gáz a helyzet, de már magad is érzed, hogy van bőven mivel fotóznod, akkor ne rohanj egyből a boltba (legyen az téglából, vagy bitekből a neten), hogy valami újdonsággal jutalmazd, ajándékozd meg magad. Bizonyára minden fotós aspiránsnak van példaképe (nem feltétlen a filmes korszakból, lehet egy „újkori” fotós is példakép – van belőlük bőven), akinek fotós felszerelését már jobban ismerjük, mint maga a tulaj, s valószínűleg akadnak bőven olyanok, akik hasonló stílust, irányzatot szeretnének felvenni, mint maga a saját „fotós istenük”, és úgy vélik, csakis ugyanazzal a cuccal tudják megvalósítani álmukat, így hát kerül amibe kerül elven – a szó szoros értelmében véve – hajlandóak akár teljesen legatyásodni, eladósodni a felszerelés megszerzése során.

Aztán van a technokrata őrült, akinek mindig a legújabb, legdrágább fényképezőgép és/vagy objektív kell – igaz, a korábbiakkal (mármint gépeivel) sem lőtt egyetlen egy értékelhető képet (a nappaliban hogyan is lehetne?), a számítógépe pedig tele van rejtélyes nevű könyvtárakkal (pl. „Conan_70-200mm_f2.8_mark_I-egyes_szamu_tesztabra_nappali_deli_feny_a_konyha_felol_teljes_rekesztartomany”), melyek általában tucatnyi, de inkább több száz nyersfájlt tartalmaznak egy-egy tesztábráról.

Kérdezd meg magad, ha már ott állsz kabátban, cipőben a lakásod ajtajában, hogy „valóban szükségem van erre a _____________ (írd be ide a kívánt eszköz nevét)?”, „jobb képeket fogok ezzel a _________-vel készíteni?”, „tényleg valós szükség vezérel, vagy csak megint megtetszett valami, amit úgysem fogok sűrűn használni, de cserébe hónapokig nyöghetem majd az árát?”, „nincs valami más, már meglévő gép/objektív/vaku/stb. a táskámban, amivel hasonlóan jól meg tudom oldani a fotós feladatom?”, „nem lenne nagyobb hasznom egy fotós tanfolyamból, vagy jó szakkönyvből?” – és még sorolhatnám.

Akinek a fényképészet a hobbija, a munkája és meg is engedhet magának időnként egy-egy új csecsebecsét, az sem árt, ha néha megkérdezi magától (és meg is válaszolja) teljes őszinteséggel: „biztos megengedhetem magamnak ezt a ____________?”, „nem verem magam fölöslegesen, felelőtlenül adóságba?”, „jut fontosabb dolgokra is majd a pénzemből? (elromolhat autó, motor, háztartási gép, beázhat a lakás, akármi _valóban_ fontos dologra is kellhet a zsé)”. Írd össze, mi mindened van már, mit milyen gyakran használsz, tudsz-e esetleg egy vagy több – például – objektívet egy másikkal helyettesíteni; nézd meg az elmúlt évben készített fényképeidnek exif adatait, hogy milyen gyújtótávolságot használtál a leggyakrabban, mennyit vakuztál, milyen témákat fotóztál előszeretettel, milyen mélységélességet használtál stb. Ezekből az adatokból ugyanis nagyszerűen le lehet szűrni, hogy mi a kedvenc irányzatod, mire használod az esetek túlnyomó többségében a fotómasinád és a lencserendszereidet – minden más mehet a „bolhapiacra”, így még nyersz is egy kis pénzt.

Ha valamire nagyon fáj a fogad, de tudod, hogy csak nagyon ritkán használnád, akkor próbáld meg bérelni, vagy valakitől kölcsönkérni azt az eszközt. Ismerd meg, tapasztald meg használat közben, mert lehet, hogy igazából nem is olyan, amilyennek elképzelted, és nem is lenne egyáltalán hasznodra – egy halom pénzt spórolhatsz meg így! Már Magyarországon is egyre több helyen lehet fotós termékeket bérelni, érdemes rákeresni a neten! Nem _kell_ minden eszközt birtokolnod (persze, jó érzés tudni, hogy a polcon ott figyel egy 85 mm f/1.2 obi, s bármikor előveheted, simogathatod..), néha elég, ha csak az adott időre van nálad, amikor ténylegesen használod.

Általában jókat mulatunk egymáson, esetleg saját magunkon, hogy mekkora balekok voltunk: megvettünk egy már nagyon rég vágyott fotós cuccot, hogy majd első nap rájöjjünk, hogy azt nem is fogjuk igazán semmire sem használni. Jó esetben ilyenkor egy szaftos bukóval túladunk a „használt” vackon és tanulunk a leckéből, rossz esetben annyira beszippant a kütyümegszerzési-szindróma, hogy (szakorvosi) segítségre lesz szükségünk – ez majdnem olyan, mint a szerencsejáték, s bizony könnyű átesni a ló túlsó oldalára! A lényeg: lehetőleg ne csak szívvel, hanem ésszel vásároljunk. A profi fotós példaképünk például egyáltalán nem biztos, hogy saját pénzből vette többmilliós felszerelését – akadnak egyrészt szponzorok, de másrészt az is lehet, hogy minden cucca a cégé, ahol dolgozik, s ő csak használhatja a munkájához a 400/2.8-as szürkét. Néha a kevesebb ráadásul több, mert bármennyire is furcsán hangzik, a túl sok cumó gátolhatja a kreativitásunkat. Sokkal többet fejlődhetünk, ha egy minimalista felszereléssel indulunk útnak, azzal tanuljuk meg megoldani a feladatokat, azon keresztül látunk, tapasztalunk. Idővel majd úgyis kialakul, hogy mit szeretünk igazán.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...