Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S.
A körülbelül 120-125 ezer forintos áron beszerezhető Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S. külsőleg hasonló felépítésű, mint az Olympus M.Zuiko Digital 45 mm F1.8, ám tubusa valamivel hosszabb és vaskosabb. A tubus műanyagból készült, a bajonett itt is fémből van, az AF halk és gyors (valamivel lassabb, mint az Olympusé, és valamivel bizonytalanabb az élességállítás a Pana G7-tel), a fókuszgyűrű – mint szinte az összes m4/3-os objektív esetében – elektromechanikus összeköttetésben van a lencsetagokkal, tehát nincs közvetlen mechanikus ráhatásunk az élességállításra. Nagyon könnyű, pici ez az objektív is, ezért a nagyobb vázakon (pl. Olympus E-M5 Mark II, E-M1, Panasonic GH4, G7, GX8) szintén kissé nevetséges benyomást kelt.
Ezen az objektíven is 37 mm-es a szűrőmenet, tehát nagyon olcsón megúszhatjuk a szűrőzését. Az objektív fókuszálás közben nem változtatja meg a hosszát (belső AF), és nem forgatja el a frontlencsét; a hátoldala (a bajonettes rész) zárt, tehát por nem kerül be túl könnyen az egyébként szintén nem időjárásálló optika belsejébe.
A legrövidebb tárgytávja csupán 31 cm, így itt már 0,2-szeres a nagyítás (ekv. 0,4x nagyítás kisfilmes formátumban). A rekesz írisze 7 lekerekített formájú lamellából áll, a legtágabb rekeszérték F1.7, míg a legszűkebb itt is F22. 55 x 51 milliméteres méreteihez 130 grammos tömeg társul. Érdekessége ennek az optikának is, hogy a tubus elején cserélhető dekorgyűrűt helyezett el a gyártó (a gyűrű által védett bajonettre valószínűleg többféle konverter is felhelyezhető). Az összesen 10 lencsetagot 8 csoportba rendezve helyezték el a mérnökök a tubusban. Egyetlen aszférikus lencsetagot kapott, amely a színhibák leküzdésében nyújt segítséget.
Valószínűleg sokan kíváncsiak arra, mekkora a fizikai különbség az Olympus és a Panasonic kedvező árú portréágyúja közt, ezért készítettem pár összehasonlító fotót is:
Míg az Olympusé a bajonettnél kidudorodik, de a tubus teste kecses, addig a Panasonic obija egyenletesen slank.
Mint az Olympus 45-ét, úgy ezt az üveget is a Panasonic DMC-G7 fényképezőgépre csavarva vizsgáltam. Tesztábrámon a kép közepét és a kép sarkát figyeltem hogy mennyire éles, mennyire részletgazdag a kapott fotó:
A Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S. esetében azt kellett felfedeznem, hogy a tesztábra közepe csak némileg rekeszelve vált igazán élessé (F2.5-F2.8), viszont a kép sarkai már F4 környékétől nagyon jók voltak.
Az objektív bokehja a kis Olympuséhoz hasonlóan igen kellemes, főleg, ha portréalanyunk viszonylag közel (kb. 2-3 méteren belül) van hozzánk. F1.7 és F1.8 között szemmel nem látható különbség, akinek csak a bokeh a fontos, az nem nyer semmit azzal, hogy a Pana F1.7-ről indul. Az előző, azaz fenti összefoglaló ábra fotói a Flickr ezen albumában tekinthetőek meg nagyban; minden esetben letölthető az eredeti méret is!
A peremsötétedés, azaz vignettálás valamivel nagyobb mértékű, mint az Olympus 45 mm F1.8-nál, és igazából F3.2-n tűnik el teljesen:
A kis Panasonic optika CA szintje valamivel magasabb, mint az Olympus 45 mm F1.8-é. A lilás él-elszíneződések mérete nagyobb (több pixelnyi), és valamivel később is tisztul ki a kép: F3.5-F4 környéke mondható elszíneződésektől mentesnek.
Végül a „büdzsé-érzékeny” Panasonic portréüveg torzítására voltam kíváncsi, így hát hasonlóan, mint az Olympus 45 mm F1.8-nál, a Panasonic DMC-G7 saját JPEG fájlját, az Adobe Camera RAW konverziót, végül a RawTherapee átalakítást vettem szemügyre:
Érdekes módon, ennél az objektívnél nem párna-, hanem hordótorzítás vált láthatóvá, noha mértéke az Olympus 45-ösének párnatorzításával volt nagyjából egyező.
