Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. – ez lenne a világ legjobb m4/3-os optikája?

Kész, mindenki dobjon el mindent, megvan a világ legjobb m4/3-os objektívje!” – kezdhetném cikkemet akár így is a Panasonic-Leica kooperációjában létrejött 200 milliméteres lencserendszerről, de akkor mi értelme lenne tovább szaporítani a karaktereket, nem igaz? Az állításom attól még igaz, a 200-as Pana-Leica brutálisan karcol, de menjünk végig szép lassan, lépésről lépésre a tapasztaltakon. Kezdeném az optikai felépítéssel, a külső jellemzőkkel, s majd csak ezután lőném le a poént, ha nem baj.

A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. objektívben összesen 15 lencsetagot találunk, melyek 13 csoportba lettek elrendezve. Ezek között két különlegest is találunk: az Ultra Extra-Low Dispersion (UED – ultra különösen alacsony szórású) üvegtagok elsősorban a színhibák elkerülésében segítenek. A gyártó a frontlencsét a Nano Surface Coating bevonattal látta el, ami egyrészt csökkenti a belső tükröződéseket, másrészt növeli a kontrasztot, ha erős ellenfényben fotóznánk. Az időjárásálló kivitelnek köszönhetően nem csak a vízcseppek (gyenge eső), a por, hanem a fagy sem tesz kárt a termékben. A Power O.I.S. optikai képstabilizátor úgy lett kifejlesztve, hogy az a legújabb Panasonic fényképezőgépek szenzormozgatásos rendszerével együttműködve is képes legyen dolgozni – a gyártó kb. 6-6,5 FÉ előnyt ígér, ami igen komoly érték.

A blende írisze kilenc lamellából áll, melyek kör alakúak (ez a kialakítás biztosítja a lágy, „krémes” hatású háttérelmosást, a bokeh-t). A rekeszt amúgy F2.8 és F22 közti értékekre lehet beállítani egyrészt a blendegyűrűvel, másrészt a váz vezérlőtárcsáival. Az 1/3 FÉ lépésenként kattanó rekeszgyűrű – csakúgy, mint a fókuszgyűrű – elektromechanikus összeköttetésben áll az objektív többi alkatrészével, így kikapcsolt vázon hiába tekergetjük, az írisz nyílása nem változik.

A 200 milliméter gyújtótávolságú optika ugyanolyan látószöget nyújt, mint egy 400 mm-es kisfilmes objektív. Ennek ellenére a legkisebb tárgytáv csupán 115 centiméter, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár makrózni is lehet a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.-sel. A 87,5 x 174 mm-es objektív szűrőmenetének átmérője 77 mm, tömege 1245 gramm. Gyárilag jár hozzá a DMW-TC14 1,4-szerező telekonverter, amivel az effektív gyújtótávolságot 280 mm-re (ekv. 560 mm) nyújthatjuk. A Panasonic Magyarországi képviseletétől megkaptam a DMW-TC20-t is, amivel 400 mm-re (ekv. 800 mm) növelhető a gyútáv. Az 1,4x-vel F4-re, a 2x-vel F5.6-ra csökken a kezdő F-érték. Az objektív alapcsomagjának szintén részét képzi az állványcsonk, ami egy kézi csavar kilazításával elforgatható (az állványcsonk teljesen körbeforgatható, nem húzható le a tubusról, és van egy jelölése portréállásban, ami pontos, 90 fokos elforgatást tesz könnyen kivitelezhetővé). A mellékelt napellenző egyszerűen rácsúszik a tubus elejére; a rögzítést egy kézi csavarral lehet eszközölni.

A fenti képen látható, hogy a tubuson nem csak a szokásos AF/MF és stabilizáció Be/Ki kapcsolók lettek elhelyezve, hanem egy fókuszhatároló (teljes fókusztartomány / 3 m-től végtelenig tartó fókusztartomány), és egy funkciógomb is, aminek három állása van. A fő feladatköre ennek a gombnak a fókuszpozíció elmentése (középső pozícióban), így például vadlesen a használatával (balra állítva előhívható a korábban elmentett pozíció) nagymértékben felgyorsíthatjuk az élességállítást. Ha a választót jobbra pöccintjük, akkor a gomb megnyomásával egy hozzárendelt funkció indítható el (hogy mi legyen ez a funkció, azt a fényképezőgép menüjében állíthatjuk be – jellemzően csak a Panasonic csúcsgépeiben található meg ez a plusz menüpont).

A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. fókuszsebességére talán a „villámgyors” jelző illik a legjobban („tripla, lineáris rendszerű motor”, 240 Hz kiolvasási/meghajtási frekvenciával). Amint hozzáértem a váz kioldójához, a rendszer máris élesre állt. A telekonverterek használatával sem változik a fókuszsebesség, ami nagyon örvendetes.

Azt mindenképp érdemes még tudni az 1,4x és a 2x telekonverterről, hogy ezek is időjárásállóak, tehát használatukkal is megtartja az objektív az eredeti képességeit.

A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. hátsó lencsetagja mélyen a tubusban van elhelyezve, amire a telekonverterek miatt volt szükség.

A bajonettet – mint az összes időjárásálló objektív esetében – egy gumigyűrű veszi körbe, ami a nedvességnek és a pornak állja útját.

Egyébként a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. mérete egyáltalán nem olyan vészes, mint amire esetleg gondolnánk (azért ne feledjük, hogy egy ekv. 400 mm-es, F2.8-as objektívvel van dolgunk). Összehasonlítva a 100-300 mm F4-5.6-tal alábbi képet kapjuk:

No, a külsőségek után nézzük, mire képes az objektív beépített képstabilizátora (ennek kiderítéséhez direkt a Panasonic DMC-GH4 vázat használtam, mivel abban még nem található szenzormozgatásos stabilizátor):

Kattints!

A szokásos, 1/5 mp-es záridőt szinte simán ki lehet tartani. Még az 1,4-szerezővel sem lehetetlen küldetés ez az érték, ám a 2-szerezővel már biztos kézre is szükségünk lesz a feladat teljesítéséhez. Az érdekesség végett mellékeltem azt a képet is a tesztábráról, ami ekv. 800 mm-en készült képstabilizátor nélkül.

Amint azt a fenti animáció is mutatja, tapasztalható némi peremsötétedés, ami F4-re való rekeszelés során szinte láthatatlanná válik, majd F5.6-on teljesen meg is szűnik. A való világban azonban F2.8-on sem láttam a vignettálást.

A színezésről csak annyit, hogy nincs. Színhiba egyáltalán nem jelentkezett – sem a laborban, sem kint, a természetben nem tudtam olyan helyzetet előidézni, ahol lilás él-elszíneződést láthattam volna!

Adobe Camera RAW (ACR) és Raw Therapee konverziók

A geometriai torzítás vizsgálatakor nagyon enyhe párnatorzítást vettem észre, ám ez is csak akkor jelentkezett, ha négyzethálókat fotóztam. Bizonyára e termék vásárlóközönsége nem négyzethálós papírlapokat fog lencsevégre kapni..

A fókuszlégzés látható jelenség a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.-nél, de különösebb jelentősége nincsen. Ha esetleg portrézáshoz használnánk a terméket (és hát miért ne, hiszen klassz fej/fej és vállak lőhetők vele), akkor legfeljebb kicsit előre vagy hátra kell majd lépnünk komponáláskor; na bumm.

A tavaszias, Napsütéses időjárást kihasználva igyekeztem minél több képmintát készíteni. A fotózáshoz kizárólag a Panasonic DC-G9 vázat használtam, és mindkét telekonvertert bevetettem. Ezeket a felvételeket itt találjátok (eredetiként is letölthetőek a képek, az EXIF adatok közt szerepelnek a TC-k is).

Értékelés

A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. fenomenális egy üveg! Gyakorlatilag már teljesen nyitott rekesszel is elképesztően éles képet ad, de F4-en tündököl csak igazán. A telekonverterek szinte semmit nem rontanak a képminőségen, legfeljebb fél-egy FÉ-t kell szűkíteni a blendén. Az AF villámgyors, színhibák nincsenek, a geometriai torzításokat sem lehet észrevenni sehol. Ha figyelembe vesszük a konkurens gyártók hasonló termékeit, és azt, hogy az 1,4x telekonvertert „ajándékba” kapjuk, akkor még az 1 millió forintos árcédula sem tűnik olyan vészesnek. Ne feledjük, a Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. elsősorban egy professzionális használatra szánt termék, így aki ennyit nem akar, vagy nem tud rászánni, az válassza helyette a Panasonic-Leica DG Vario-Elmar 100-400 mm F4-6.3 ASPH. Power O.I.S.-t, ami szintén betyár egy optika! Gondolkodás nélkül megérdemli a „Kedvenc” bilétát!

Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S.

A Panasonic-Leica DG Elmarit 200 mm F2.8 Power O.I.S. objektívet, a telekonvertereket, a DC-G9 vázat a Panasonic Magyarországi képviseletétől kaptam.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • skinner

    azért ne feledjük, hogy egy ekv. 400 mm-es, F2.8-as objektívvel van dolgunk
    Asztpaszmek. Fotós blog. Magyarország. 2017.
    Én vagyok a hülye, hogy néha benézek ide. 😀

    • mlzphoto

      mi a gond? most ne gyere nekem te is azzal, hogy a látószög felel meg egy kisfilmes 400 mm-esnek, mert nem fogom mindig így leírni. mindenki tudja, miről van szó.

      • skinner

        Arról van szó, hogy a tőled x méter távolságban lévő tárgyról nem tudsz azonos képet készíteni a két objektívvel.
        A feltételezett fényerő különbségbe (gyorsaság, T érték) most ne is menjünk bele, mivel nincs információnk róla. Remélem nem kell részletezni, a csupán elméleti számokból kiindulva is igazolható különbséget.

        Én megértem, hogy nem írhatod le mekkora parasztvakítás megy m43 “pro” vonalon. Inkább ne írj ebben az aspektusban róla. Írd le, hogy saroktól-sarokig éles, meg milyen kicsi és lapozzunk.

        Még mielőtt. Én is mft user vagyok. Azért mert olcsón, kis méretben meg tudom oldani amire nekem szükségem van. Ez nem azt jelenti, hogy nem érzem hiányát a dinamikának és DOF kontrollnak.

        • mlzphoto

          hát jó.

          • skinner

            Csak kíváncsiságból rákerestem az árakra. Első Google találat alapján a Panasonic 2,8 duplája a Canon 400 f 5,6-nak….kb. 1500 dollár az árkülönbség. Ez bárhol a világon sok pénz. Így nem fognak kimászni a piaci 4%-ból.

        • Kábé a röhögés kap el, amikor a DOF-kontrollról megy a duma.
          Magyarázd már el, ki az az idióta, aki attól élvez el, hogy egy madár feje még éles, de a nyaka már nem.
          Vagy hogy egy focista egyik szeme éles, de a másik már nem, amikor épp belefejel a labdába.
          Ami a fotósok 99%-ának kell (a profiknak is!), az a háttérelmosás. És ebben biza egy „ekvivalens” 400/5,6 is kiválóan teljesít. De azért parasztvakítsunk a DOF-fal, ugye. Ki is a hülye? 😀

          Ami pedig az a legendás T érték: nézz csak utána, hogy a Canon 400/2,8-as marketingbullshit-ízű, hiszemhalátom-kategóriás 4 FÉ-s stabilizátora hány fényerővel is gyengébb a G9 + 200/2.8 kombó kipróbált 6,5 FÉ-jénél. Hacsak nem valami gyorsan mozgó témáról van szó, a nagy T előnye huss! Hirtelen sehol nincs.

          Ja, és a Panaleica még 1/15-nél is kézből megfogható. A 400/2.8-as Canikon pedig nagyjából akkor, ha verőfényes nap süt és aznap előtti este sok spenótot ettél, és imádsz olyan dögnehéz cuccokat kézben tartani, melyeket már a tervezőjük is állványra képzeltek el.

          • skinner

            ….neked felesleges.

          • Kár volt csak addig olvasni. De ha kinyilatkoztatni akarsz és nem vitatkozni, akkor igazad van, tulajdonképpen bőven elég volt.

  • Rufi

    Inkább ekv. 400mm-es F5.6-os.

    • mlzphoto

      ha a mélységélességet nézzük, akkor igen.

      • Rufi

        Az objektívnek nyílván sem a gyújtótávolsága, sem a fényereje nem változik attól, hogy kisebb szenzor van mögötte, ha viszont helyesen akarjuk megfogalmazni, hogy mi lenne a fullframe ekvivalens, akkor mindkettőt duplázni kell, nem csak azt, amelyik jobban hangzik, mert az valóban parasztvakítás, már bocs. Ez az objektív olyan képet ad m43-on, amilyet fullframe-en egy 400mm F5.6-os.
        A mélységélesség és a háttérelmosás pedig igencsak fontos részei egy kép jellemzőinek, főleg egy telénél, különben ma már a “végtelen” ISO korában nem lenne sportfotós, aki a 2.8/400-at cipelné és pláne kifizetné. Persze néha még mindig előfordulhat, hogy kevés a fény és ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy fullframe szenzornak legalább 2 FE előnye van zajszint szempontjából az m43-dal szemben, akkor is egyértelmű, hogy a 2.8/400 megfelelője egy 1.4/200 lenne és hát a diffrakció is jóval hamarabb jelentkezik egy 20MP-s m43-os vázra tekert objektívnél, mint a fullframe-es megfelelőjénél, így a 2.8-as kezdőfényerő m43-on közel nem ad akkora játékteret, mint fullframe-en, szóval kb. minden szempontból, ami eszembe jut, ez az objektív egy fullframe 400mm F5.6-nak felel meg. 🙂

        • skinner

          Ha az elméleti fényhasznosítást nézzük, akkor ez valójában 400 mm / f 11,2 FF-en……ha már a hajánál fogva előhúzott számok….

        • Szabolcs

          “Persze néha még mindig előfordulhat, hogy kevés a fény…”
          Irigylem a problémáidat, ha neked csak néha fordul elő ilyesmi.
          Most tényleg, emelje már fel a kezét, akinek ekvivalens 400-en a háttérmosással szokott gondja lenni, nem a záridővel.

          • Szabolcs, te ki szoktál tartani 1/15-öt ekvivalens 400-on? 😀

          • Szabolcs

            Hogyne, mindig kitartom, csak a képek lesznek mindig bemozdultak… 🙂
            Viccen kívül, meg sem próbálom.
            Épp ezért nem értem a “Persze néha még mindig előfordulhat, hogy kevés a fény…” megszólalást.
            Szerintem soha nem lesz olyan felszerelésem, ahol ekvivalens 400 miliméteren záridő nem lesz probléma, csak emelem az ISO-t, amíg jólesik…
            És azt sem hiszem el, hogy a mai FF technológia mellett ez így működik… 🙂

          • Itt az a lényeg, hogy eddig gyakorlatilag elképzelhetetlen volt, hogy fényerős szupertelékkel kézből kitartva lehessen fotózni. Ezt most meglépték, hála a rendkívül hatékony kettős stabilizálásnak – előbb az Olympus, most a Panasonic. Persze, ha a téma gyorsan mozog, továbbra is csak a csillagokig emelt ISO marad, vagy az FF. De statikus témánál vége a faxverésnek, már 1/15 sec is kitartható!

          • Rufi

            Sportfotózásra értettem, mert a 400mm F/2.8 (ha már “véletlenül” ehhez volt hasonlítva a cikkben szereplő objektív) egy speciális sportfotós objektívnek mondható. A sportesemények pedig vagy fényes nappal vannak, vagy jó a világítás a stadionban. Pl. egy amerikai focimeccsen (de biztosan hasonló a világítás egy európai focimeccsen is) 1/1600 másodperces záridőhöz F2.8-on elég az ISO 1600, F5.6-on kell ISO 6400, ami szintén nem gond a mai (FF) csúcsgépekkel, ráadásul legtöbbször még az 1/1000 sec is elég az éles képhez. Az ok, amiért a sportfotósok mégis 2.8/400-ast használnak az a háttérelmosás. Nincs más lehetőség, ha nem akarod, hogy a nézők is élesek legyenek a 40-50 méterre lévő játékosok mögött. Éppen ezért még a 4/400-as DO-t sem gyakran használják sportra, pedig az jóval kisebb, a tömege kb. csak a fele és még olcsóbb is. Szóval ha valaki szerint erre alkalmas egy 5.6/400, az valószínűleg sem sporteseményen nem járt még soha, sem ehhez hasonló objektív nem volt még a kezében. Arról nem is beszélve, hogy aki ekv. 400mm-en kézből akar fotózni 1/15 másodpercet használva, annak biztosan nincs szüksége egy ilyen eszközre, mert fogalma sincs, hogy mire való, minden bizonnyal csak olvasni szokott a (teleobjektíves) fotózásról. 🙂

        • JetFly

          Rufi,
          “viszont helyesen akarjuk megfogalmazni, hogy mi lenne a fullframe ekvivalens, akkor mindkettőt duplázni kell, nem csak azt, amelyik jobban hangzik, mert az valóban parasztvakítás”

          Laca az EGYENÉRTÉK GYÚJTÓTÁVOLSÁG-ról beszélt. Megemlíteném, hogy az egyenérték gyújtótávolság meghatározásának képletében NEM szerepel a mélységélesség.
          De ha már belekeverjük a mélységélesség ekvivalenciát a dologba, akkor nem lenne szabad elegánsan átsikalni a téma felett úgy, hogy az ekvivalens expozíció kimarad a buliból. Az általad említett ff 400mm F/5.6 és egy mft 200mm F/2.8-as esetében, ha azonos zársebességet akarunk elérni (sportfotós vagy, nyilván a be/elmozdulás mentes kép a prioritás), és az mft-n mondjuk ISO800 az érzékenység, akkor ff-en már iSO3200.

          Skinner,
          Hogy jött ki a F/11,2?:-)
          Ha a szenzorra eső teljes fénymennyiséget akartad meghatározni, és tudjuk, hogy az mft szenzor összesen negyed annyi fény gyűjt mint a ff szenzor, akkor F/5.6 adódik (ugye két FÉ négyszer, vagy negyedannyi fénymennyiséget jelent nézőponttól függően).
          Amúgy, a makákós selfie használataért a jogdíjat a Petának, vagy David Slaternek fizetted meg?:-)

          • Rufi

            “az mft-n mondjuk ISO800 az érzékenység, akkor ff-en már iSO3200”

            Így van, de egy átlag FF gép zajszintje megegyezik, vagy akár még jobb is ISO3200-on, mint egy mft ISO800-on.
            A lényeg, hogy ha ugyanarról a helyről ugyanazt a témát le akarod fotózni a két rendszerrel úgy, hogy a két kép nagyjából egyforma legyen, akkor FF-en elég egy “olcsó” 400mm F5-6-ot használni. 🙂

            Egyébként a sportfotózás nekem csak hobbi, természetfotós vagyok, de amikor teleobjektívekről van szó, akkor két évtizednyi tapasztalat után tudom, hogy miről beszélek. 🙂

          • JetFly

            Persze, az igaz, hogy elég lehet közepes ff+egy olcsó 400mm f/5.6 egy mft + tényleg nem olcsó 200mm f/2.8 ellenében, mindkét rendszer iso limitje kb nagyjból ott van (dxomark szerint mft iso800, ff iso3200). Szóval, ha azonos szinten van a szenzortechnológia, akkor nagyjából a képminőség is azonos lesz pixel szinten, ha a fény jó minőségű, egyenletes eloszlású. Aztán ebbe ezer dolog belerondíthat, de ebbe most nem mennék bele hely és időszűke miatt:)

          • skinner

            “Aztán ebbe ezer dolog belerondíthat, de ebbe most nem mennék bele hely és időszűke miatt:)
            :DDDDDD

          • skinner

            Ha az elméleti fényhasznosítást nézzük, akkor ez valójában 400 mm / f 11,2 FF-en……ha már a hajánál fogva előhúzott számok….

            Ezt írtam. Mivel Magyarországon általános probléma a szövegértelmezés oktatásának hiánya, segítek.
            Az általam írt szám egy ugyan olyan “hajánál fogva előhúzott” összefüggés mint az, hogy ekvivalenciát számolunk a mft és ff képalkotás közé.

            A te világodban sportot csak csúcskompakttal érdemes fotózni és a fotózásból élők túlnyomó többsége egy sznob idióta.

            A majom selfie használatával ezt a bizarr történetet fricskázom. Amúgy a magyar jog szerint nem kell jogdíjat fizetnem egyik idiótának sem. Remélem segítettem érthetőbbé tenni a világot.

            Viszlát.