Panasonic DC-GH5S – csak profi filmkészítőknek?

Különbségek a GH5-höz képest – folytatás

Még mindig a képérzékelőnél tartunk: fontos részlet, hogy sokak meglepetésére a DC-GH5S nem örökölte a DC-GH5 szenzormozgatásos (beépített) képstabilizációs rendszerét. Bár ez egyrészt valóban sajnálatos tény, tartsuk szem előtt, hogy a GH5S egy olyan hibrid fényképezőgép, amit elsősorban filmkészítéshez terveztek. Ha figyelembe vesszük, hogy a képfeldolgozó rendszernek gyakorlatilag folyamatosan, akár 50 kép/mp-es „sorozatfelvételt” kell továbbítania szenzor és memóriakártya között, teljes felbontáson úgy, hogy még a legmelegebb nyári napon se zajosodjon, s főleg, hogy ne hevüljön túl a masina, akkor máris érthetővé válik a mérnökök döntése. A fixen rögzített képérzékelő mögé ugyanis sokkal könnyebb hőelvezetést tervezni, mint egy folyamatosan mozgó alkatrész mögé. A másik ok, ami a mozgó lapka elvetése mellett szólt, az a filmkészítők igénye volt. Ha kikapcsoljuk a szenzormozgatásos stabilizátort, a lapka akkor sem kerül fix pozícióba, hiszen az állandóan egyfajta mágneses térben lebeg, nincs fizikailag lerögzítve. Ebből kifolyólag egy-egy nagyobb döccenés bemozdíthatja a rendszert (például autós üldözés során, haladó járműben való használatkor), ami bemozdult képet eredményezhet. Egy profi filmfelvétel során egy efféle malőr akár a jelenet újraforgatásához is vezethet. Ha tehát a stábnak stabilizált kamerára van szüksége, akkor például inkább egy gimbalhoz nyúlnak, és abba szerelik be a GH5S-t.

A GH5S-ben egy további előrelépés a GH5-höz képest az „új” elektronikus kereső, aminek a képfrissítési frekvenciája immár 120 fps is lehet. Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy a gyorsabb képfrissítés „folyamatosabb” keresőképet jelent; a 120 fps pedig már a legelvetemültebb EVF ellenzőket is meggyőzheti a rendszer életképessége felől.

Ha már a fényképezőgép hátoldalán járunk, maradjunk is még egy kicsit. Ugyanis a kijelző is megér még egy mondatot, hiszen a GH5S egérmozija már LUT-korrigáltan használható felvétel közben és lejátszáskor egyaránt.

Szintén nem elhanyagolható tény, hogy míg a GH5-nél a V-LogL profilért külön fizetni kellett, úgy az már gyárilag benne van a GH5S-ben. A „Like709” és a „V-LogL” profilokat pedig nem csak mozgóképekhez, hanem állóképekhez is felhasználhatjuk (lásd: Fotóstílusok).

Kép forrása: Panasonic

A Panasonic DC-GH5S a time code jelet nem csak fogadni, hanem küldeni is tudja. Ehhez a készülék homloklemezén található, a GH5 esetében még vakuszinkron aljzatként ismert csatlakozó használható. A GH5S aljzata ugyanis már a TC jel kommunikációját szolgálja, s ehhez egy külön átalakítót is kapunk.

Egy másik eltérés a GH5 és a GH5S között a mikrofon bemeneti csatlakozása. A GH5S-nél ez már szabványos vonalbementként is használható, aminek jelszintjét a készülék menüjében tudjuk beállítani. Ha tehát nem mikrofont, hanem egy külső lejátszót csatlakoztatnánk a GH5S-hez, akkor ez már nem jelent többé problémát. A GH5S ráadásul nem egy, hanem két beépített mikrofont tartalmaz, ahol az egyiknek az a szerepe, hogy folyamatosan monitorozza a fényképezőgép saját zajait (búgás, elektronikus objektív motorja stb.), és megakadályozza, hogy azok belerondítsanak a felvételbe (belső zajszűrés).

Bár a GH5S az autofókusz rendszerét a GH5-től örökölte, azért a fejlesztők csiszoltak ezen is egy kicsit. Egyrészt itt már -5 FÉ (gyakorlatilag csillagfény) is elég ahhoz, hogy az automatika élesre állhasson, másrészt a GH5S-ben jobban ügyeltek arra, hogy a fókusz „lágyabban” mozogjon videofelvétel közben. A fókuszálás tényleg lenyűgöző, mert az esti sötét szobában, egy gyertya fénye is elég ahhoz, hogy rábízhassuk magunkat az AF-re. Filmkészítés közben is látni némi eltérést az AF működésében, de ez – szerintem – nem annyira kirívó.

Az „éjszakai baglyoknak” kedvez az Éjjeli mód (Night Mode), az Élőkép felerősítése (Live View Boost), és az immár 20-szoros képnagyítás kézi élességállítás során (MF Assist 20x). Az éjjeli módot már ismerhetjük a DC-G9-ből is, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a készülék kizárólag vörös fényben jeleníti meg a képet (menüt stb.) a kijelzőn és/vagy a keresőben. Az élőkép jelerősítése szinte csodákra képes. Nem tudom, hogy a funkció konkrétan hány FÉ-vel emeli a keresőben, vagy a kijelzőn megjelenített kép világosságát, de szemre körülbelül 4-5 FÉ eltérés látható. A kijelzők képfrissítése ekkor érezhetően lecsökken (20-25 fps körülire talán?), és a látott kép kissé zsizsikes lesz, kb. annyira, mintha egy ISO 6400-10 000 körüli fotót néznénk, de a képminőség még mindig bőven elég jó ahhoz, hogy mondjuk csillagfotózáskor kézzel is biztosan élesre állhassunk. És igen, pont ilyen helyzetekben segít a 20-szoros nagyítás is, amivel a legtávolabbi csillagot is olyan közel hozhatjuk, hogy ráfókuszálhassunk.

Némileg változott a sorozatfelvételi sebesség is a GH5-höz képest. Noha azt gondolhatnánk, hogy a GH5S a kisebb felbontás miatt majd gyorsabb sorozatok lövésére lesz képes, mint a 20 MP-es GH5, de a helyzet nem ilyen egyszerű. A felvétel sebességét nem csak a továbbítandó adatmennyiség határozza meg, hanem a zárszerkezet is – ez utóbbi pedig ugyanaz a 200 000 kioldásra tesztelt rendszer, mint a GH5-ben. A táblázatban láthatók a részletek, ezért csak a mechanikus zárral lőhető sorozatok adatait emelném ki: 14-bites módban 11 kép/mp a csúcs, míg 12-bites színmélységgel a GH5S is hozza a 12 kép/mp-es értéket.

Hirdetések:
Weboldal készítés Komel Kft. Matéria Kft.

.

Ezek is érdekelhetnek...