Portréágyúk tizedik rész: Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art

Hogy is kezdjem? A Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art tipikusan azt az objektívfajtát képviseli, aminek láttán és kézbevétele során még a csak enyhén technokrata fotósban is azonnal megfogalmazódnak bizonyos elismerő jellegű, ám nem igazán nyomdaképes gondolatok. A hatalmas frontlencse látványa (105 mm a szűrőmenet átmérője!) még a leg halvérűbb embert is halk huhogásra készteti – a 105 mm-es Sigma átmérője (115,9 mm) majdnem annyi, mint a tubus hossza (131,5 mm), és méret/tömeg aránya (1645 grammot nyom a kicsike) hihetetlen tömörségre utal. Valóban, itt tényleg igaz a „van benne anyag” jelzőmondat: összesen 17 darab lencsetag (köztük „extra alacsony szórású”, „speciálisan alacsony szórású” és „F alacsony szórású”) található 12 csoportba rendezve az időjárásálló tubus belsejében.

Természetesen a Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art kirajzolja a full frame, avagy 36 x 24 mm-es képérzékelőket, sőt, a gyártó a különösen nagy frontlencse átmérőnek hála még a szokásosnál is kisebb mértékű peremsötétedést ígér (lásd később). A Sigma Art sorozata arról híres, hogy kifejezetten a lehető legjobb képminőségre vannak kihegyezve, azaz a mérnökök a tervezés során szinte minden egyéb paramétert ennek a célnak vetnek alá. Amint majd később látni fogjuk, ez ennél a szépségnél sincs másképp, de még egyelőre maradjunk a külsőségek elemzésénél.

A hat csavarral rögzített masszív fém bajonettet puha gumiból kialakított szigetelés veszi körül, aminek az a szerepe, hogy meggátolja a nedvesség és a szennyeződések bejutását a rendszerbe. A hátsó lencsetag fókuszálás közben befelé mozog, így az nem zárja le a tubust a váz felől.

A frontlencse látványába nem rondít bele semmiféle felirat; az elülső lencsetag élességállításkor nem mozog, nem forog, a rendszert zárja.

A tubuson gyárilag rajta van a teljesen körbeforgatható állványcsonk, aminek a talapzata Arca Swiss kompatibilis hornyolással van ellátva (ennek köszönhetően közvetlenül betolhatjuk az ilyen rendszerű állványfejekbe, nem kell külön cseretalpat felcsavarni rá).

Az állványcsonk a tubusra szerelt apró görgőkön forog körbe, amelyek láthatóvá válnak, ha lehúzzuk a csonkot. Erre az esetre mellékelte a gumiból készült díszítő gyűrűt a gyártó: a kiegészítő nem csak esztétikus látványt nyújt, hanem a szennyeződésektől is megvédi az apró görgőket.

Természetesen a hatalmas napellenző alaptartozéka az objektívnek. Ezt a méretes árnyékolót a szuper teleobjektívekéhez hasonló módon kell felhelyezni: az oldalán található kézi csavart lazítsuk meg, illesszük a napellenzőt az objektív frontlencséje körül található vájatba, majd húzzuk meg a csavart. Az árnyékolót fordítva is rögzíteni lehet a lencserendszerre, így az helytakarékosabban is tárolható.

A jelenleg Canon, Nikon, Sigma és Sony E bajonettel kapható objektív súlyát és méretét tekintve elsősorban a nagyobb fényképezőgépekkel harmonizál, de még a teszthez használt Canon EOS 5Ds R váz is erősen orrnehéz volt vele. Használat közben mindenképp érdemes legalább egy monopodot bevetni.

A Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art tubusán csupán egyetlen egy kapcsoló található. Ezzel az automatikus és a kézi élességállítás között válthatunk. A beépített HSM motor halkan és meglepően gyorsan működik (ne feledjük, hogy hatalmas üvegtömeget kell mozgatni fókuszálás közben). Bár nem hozza például az 500 mm F4 szuper telefotó AF sebességét, nem sokkal marad el mögötte, ami nem kis teljesítmény! Az élességállítás pontosnak mondható; próbáim során csupán egyszer bizonytalankodott a rendszer, amikor egy fa ágai között, a hálójában terpeszkedő pókot szerettem volna lefényképezni – itt valamiért folyamatosan a pók mögötti falevelekre akart élesre állni az autofókusz. A HSM motor azonban lehetővé teszi azt is, hogy AF állásban kézzel korrigáljunk, így ez sem okozott különösebben nagy gondot. A fókuszgyűrű két végpontja között körülbelül 175 fokban forog el, így akár kézzel is finoman be lehet állítani a kép élességét.

A gyártó egyes újabb objektívjei immár kompatibilisek a Canon „Objektívtorzítás korrekciója” funkciójával. Nincs ez másképp a Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Arttal sem: a Canon EOS 5Ds R rendben felismeri a lencserendszert, és akár be is kapcsolhatjuk a peremsötétedés és a színhibák szűrését. Ezek a paraméterek viszont csak a JPEG képállományokra vonatkoznak, a RAW fájlokra nem! Ez a funkció az újabb Canon vázakkal használható, a gyártó honlapján meg is tekinthetjük a teljes listát.

No, ennyi külső ismerkedés után nézzük, milyen képminőségre számíthatunk, ha a Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Artot csavarjuk fel fényképezőgépünkre. A teszt során a már fentebb említett Canon EOS 5Ds R vázat használtam, ami a RAW állományok mentésére volt beállítva. A képek hívásakor az Adobe Camera RAW 10.4.0.976-os változatát használtam a gyári paraméterekkel – egyedül az expozíciós értékeket módosítottam igény szerint.

Várható volt, hogy a Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art minimális, vagy nem is látható geometriai torzítással rendelkezik. A fenti ábra is mutatja: én nem vettem észre semmiféle képhibát.

Az objektív műszaki paramétereit és optikai felépítését ismerve már gondolhatjuk, hogy a színhibák is csak a lehető legcsekélyebb mértékben lesznek jelen. És valóban, már teljesen nyitott rekesz mellett is elhanyagolható a lilás/zöldes él-elszíneződés jelensége. Az animáció mutatja – de később majd a képmintákon is láthatjuk –, hogy elég akár csak 1 FÉ-t is szűkíteni a rekeszen ahhoz, hogy teljesen eltűnjenek a lilás pixelek.

Egy ilyen fényerős objektívnél nem szégyen, ha látszik némi peremsötétedés. Azonban a Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art ezen a téren is jól viselkedik: már F2 mellett is csupán minimális, míg F4-en már egyáltalán nem látható a vignettálás.

Kattints!

Ha a kép élességét nézzük, akkor is példásan szerepel a 105-ös Sigma! Középen már F1.4-es rekesz mellett is éles, kontrasztos a kép, de igazán tökéletes F1.8-F2 körül lesz. A diffrakció hatása F11 fölötti értékeken már látszik, lágyul a rajz.

Kattints!

Érdekes, hogy a kép széleiről, sarkairól is szinte ugyanaz mondható el, mint amit a kép közepénél tapasztaltam: bár F1.4 mellett még kissé lágy a rajz (ami nem utolsósorban a peremsötétedésnek is köszönhető), F2-re szűkített blendével már majdnem tökéletes minőséget kapunk.

A képminták között lesz olyan is, ami a kilenc, lekerekített alakú lamellából álló írisz lágy háttérelmosását is bemutatja. Mindenképp nézd meg a fényképeket (EXIF adatok épek, a fotók eredeti méretben is letölthetők)!

Értékelés

A Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Artról szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A külsejének kivitelezése egy álom, a képminősége szintén nagyon jó. Minek használnánk például egy idejétmúlt 85 mm F1.2-t, ha itt van ez a gyors fókuszú, tökéletes rajzú optika? A bokeh álomszerű, lágy, „krémes”, szinte elolvad minden a téma mögött és előtt is. Hátrányként csak a méretét és a tömegét tudnám említeni, de kit érdekelnek ilyen „apróságok”, ha cserébe olyan képeket lehet készíteni ezzel az objektívvel, amik szinte életre kelnek számítógépünk képernyőjén? Ráadásul még az ára is barátságosabb, mint a konkurens termékeké: bruttó 470 000 Ft környékén vásárolhatjuk meg a 105-ös Sigmát. Azt hiszem, nem árulok zsákbamacskát: tőlem jár neki a „Kedvenc”!

Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art

A Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art objektívet a Hama Kft.-től kaptam a teszt idejére. Az objektív műszaki paramétereit itt találjátok.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...