A Panasonic DC-S1/R fényképezőgépeinek tesztje – első rész: a DC-S1R

Bevezetés, külsőségek

Külsőleg szerintem nagyon hasonlít egymásra a Panasonic két csúcsgépe (mármint a DC-G9 és a cikk alanya, a DC-S1R), amelyeket elsősorban fényképezésre hegyezett ki a gyártó. Azonban van egy „icipici” eltérés kettejük közt, ami a belsőt illeti: a DC-S1R egy 47 MP felbontású, aluláteresztő szűrő nélküli, hátsó megvilágítású (BSI), full frame méretű (36 x 24 mm) CMOS szenzornak ad otthont, és – értelemszerűen – nem a m4/3-os, hanem a Leica L-bajonettre épülő objektíveket fogadja.

Nagy fába vágta a fejszét a Panasonic, amikor úgy döntött, hogy felszáll a full frame szenzoros MILC gépek gyorsvonatára. A japánok azonban nem a nulláról kezdték az építkezést, hanem a Leica technológiájára támaszkodtak az új fényképezőgépek megrajzolásakor. A Panasonic, a Leica és a Sigma még tavaly szeptemberben megalkották az L-bajonett Szövetséget, aminek részeseként fotómasinákat és objektíveket fognak közösen gyártani. A Leica az SL-el, a Panasonic az S1R-rel és az S1-gyel van jelen fotógépek tekintetében, de már a Sigma is jelezte, hogy nem csak lencserendszerekkel fogják támogatni a szabványt.

Kép forrása: l-mount.com

Az L-Mount szabványt a Leica Camera fejlesztette ki, hogy olyan időtálló, rugalmas, teherbíró és pontos bajonettet adjon felhasználóinak, amely a legmagasabb szintű fotós elvárásoknak is megfelel. 2014-es, első Leica T-s megjelenése óta a Leica és stratégiai partnerei is folytatták az L bajonett használatát, és jelentős mértékben továbbfejlesztették, finomították, illetve megújították az L-Mount technológiát. A legszélesebb körű termékkompatibilitás érdekében az 51,6 mm-es átmérőt választották, hogy az L bajonettet ne csak a full-frame, de az APS-C képérzékelőt alkalmazó fényképezőgépekkel is lehessen használni. A rövid, mindössze 20 mm-es bázistávolság az objektív és a szenzor között valóban kompakt kialakítást tesz lehetővé, ami rendkívül hasznos a széleslátószögű objektívek fejlesztésénél. Hogy ellenálljon a legextrémebb terhelésnek és hosszú éveken keresztül maximális megbízhatóságot garantáljon a felhasználóknak a bajonettek kopásálló rozsdamentes acélból készülnek, és négy rögzítőponttal rendelkeznek, amelyek kiküszöbölik a ferde csatlakozást és rendkívül pontos és biztonságos objektív felhelyezést nyújtanak. […]” – állt anno többek között a sajtóközleményben.

Jelenleg a Panasonic három objektívet kínál a rendszerhez: a Lumix S PRO 50 mm F1.4-et, a Lumix S PRO 70-200 mm F4 O.I.S.-t, és a teszteléshez kapott Lumix S 24-105 mm Macro O.I.S.-t, ami egyben kitobjektívként is szolgál az S1R-hez és az S1-hez. Bár nevéből hiányzik a „PRO” jelölés, sem az építésének, sem a képének a minőségére nem lehet panasz, ahogyan majd látni fogjuk. Az optika időjárásálló csakúgy, mint maga a váz, aminek ráadásul egy tömör, magnéziumötvözetből kialakított tömb alkotja az alapját.

És akkor csapjunk is a lecsóba, azaz vegyük szemügyre az S1R-t! A formatervezők a szögletes, „németes” stílust választották, ami bár nem mindenkinek fog tetszeni, praktikus és letisztult vonalvezetést kínál. Már a váz előlapján két, nagyjából szabadon kiosztható funkciógomb fogadja a fotóst: szemből nézve ezek a foglalat bal oldalán, középen láthatók. Ugyanitt legalul az objektívet rögzítő retesz kioldója található, tehát ne keressük a többi rendszernél megszokott helyen (jobbra a foglalattól). A gombok kiosztásának megkétszerezésére egy váltókapcsolót helyeztek el a mérnökök a frontlemez jobb alsó sarkába. A bajonetten látszik és érződik is, hogy a sajtóközleményben leírtakat nem reklámszövegnek szánták; a rozsdamentes acél foglalatot hat csavar szorítja a magnéziumötvözet tömbhöz.

Korábban (nagyjából eddig) azzal érveltek a gyártók a tükörnélküli felépítés mellett, hogy kisebb és könnyebb vázakat, rendszereket lehet építeni a tükörakna elhagyásával, és tucatnyi MILC valóban jóval kisebb és könnyebb volt, mint tükrös kategóriatársaik, de a kisebb méret és kisebb tömeg nem mindenkinek volt ínyére, sőt, bizonyos helyzetekben kifejezetten hátrányt jelentett a nagyobb, nehezebb gépekkel szemben. Jómagam is a fölösleges miniatürizálás ellen vagyok, szeretem, ha egy gépet rendesen meg lehet markolni, és szeretem, ha fotózás közben nem remeg be a szett a kezemben. Nos, a Panasonic S1R és S1 biztosan nem ad okot panaszra, ugyanis ezt a két új masinát úgy formálták meg, hogy a közepes és nagyobb markú fotósok kezébe simuljanak. A markolat – jó értelemben vett – brutális mérete ideális kapaszkodót jelent még a nagyobb üvegek kezelésekor is. Íme, pár kép, amin láthatóak a méretek a Canon EOS 5Ds R vázzal összehasonlítva:

Szóval nem kicsi az S1R – gyakorlatilag csak vékonyabb lett valamivel a váz, ami az elhagyott tüköraknának tudható be. A hatalmas markolat bőséges helykínálatát a két memóriakártya foglalat elhelyezéséhez használta ki a gyártó: egy SD (UHS-II kompatibilis) és egy XQD foglalat várja az adattárolókat.

A teszteléshez egy SanDisk Extreme PRO 32 GB-os SD kártyát használtam, amelynek maximális adatátviteli sebességét 300 MB/mp-ben adta meg a gyártó. Hogy óvatlanul ne lehessen kinyitni a kártyafoglalatok ajtaját, egy retesszel látták el azt a mérnökök: húzzuk lefelé a csúszkát, majd eközben mozgassuk hátrafelé a foglalatok ajtaját.

A másik oldalon a szokásos csatlakozókat találjuk: a felső fedél alatt a mikrofon bemenetét, a fejhallgató kimenetét, míg az alsó fedél alá a teljes méretű HDMI aljzatot és az USB-C foglalatot rejtették. A fenti képeken, a hatalmas elektronikus kereső oldalán látható még egy „LVF” feliratú kapcsoló. Ennek az a funkciója, hogy az EVF/LCD közti képmegjelenítést váltsa.

A váz alján a fémből készített állványmenet az optikai középvonal alá került. Jobbra mellette egy gumifedél takarja a portrémarkolattal való kommunikációért felelő csatlakozót. A markolat alján az akkufedél kapta meg helyét. A Panasonic S1/R gépekhez egy teljesen új, 3050 mAh teljesítményű akkumulátor készült, amivel körülbelül 600-700 kép készíthető egy feltöltéssel.

A fényképezőgép tetőlemezén a szokásos kezelőszerveken kívül egy státuszkijelző is a fotós keze alá dolgozik. Ennek a klasszikus egérmozinak borostyánsárga a háttérvilágítása:

A kijelző a fotógép kikapcsolt állapotában is ad információt arról, hogy melyik memóriakártya foglalat foglalt, illetve mennyi fényképnek van még hely az adott tárolón, de azt is láthatjuk, hogy milyen az akkumulátor töltöttségi szintje (a menüben beállíthatjuk, hogy „kockákkal”, vagy százalékpontosan írja ki a gép a töltöttségi szintet, de a státuszkijelzőn ezt az adatot csak blokkokkal jeleníti meg a rendszer). Érdekes az S1R be/ki kapcsoló gombja, aminek kezeléséhez két kéz kell: bal kezünkkel biztos fogást alkalmazunk, majd jobb kezünkkel működtetjük a kapcsolót. Ez kényelmetlennek tűnhet, de a biztonságot szolgálja, így ugyanis csak készakarva tudjuk kikapcsolni a gépet.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...