Csúnyán elhasalt a Leica M-E Typ 220 a DxOMark összehasonlítása során, ugyanis kiderült, hogy a legújabb Sony m4/3 szenzor, ami az Olympus E-M5-ben és a Panasonic DMC-GH3-ban található, jobban teljesít, mint a teljes képmezős, avagy Leica képkocka méretű képérzékelő, amely a német gyártó „büdzsé” M távmérős gépében található. Nyilván lehet fikázni a DxOMark tesztet, és nyilván az sem tökéletes, de azért általában elég jól tükrözi a szenzorok teljesítőképességét. Szóval, a lényeg az, hogy nem minden a full frame lapka! (Forrás: 43rumors.com)
Azért az a csúnya elhasalás nem olyan csúnya, ezek nem markáns különbségek és a gyakorlatban elő sem jönnek, csak labor méréssel. Markáns különbségnek inkább a tetszőleges Canon EOS szenzor vs. Nikon D800 közötti különbséget nevezném, főleg ami a dinamikát illeti.
A szenzorméreten lovagolni meg teljesen felesleges, te nagy MILC/CSC fanatikus vagy, nem tudod leplezni a totális elfogultságod, pont neked kéne tudnod, hogy a szenzor minőségét nem a mérete határozza meg, ebből eredően odapörkölni, hogy „Háhh, megint leszerepelt a Full Frame formátum” enyhén szólva gyermeteg. Ráadásul elegánsan átsiklasz olyan tulajdonságok felett, mint az igazi nagylátószög vagy az MFT-nél sokkal (jelentősen, fényévekkel) szűkebb mélységélesség.
De nem a Leicát védem, ennyi pénzért sokkal sokkal jobb vételek is akadnak (pl: Fujifilm X sorozatból bármi), de azt már megszoktuk, hogy a Leica logó megvásárlásával nem csak a vasat veszed meg, hanem minden kis apróságot ami még hozzá tartozik, kezdve egy „elit” klub tagsággal a kiemelkedő összerezelésen át a Leica szolgáltatásokig. Drága, de igény van rá, különben már rég lehúzták volna a rolót.
@fejetlen bárd: amit az elfogultsággal kapcsolatban írsz, az tévedés, abszolút nincsenek előítéleteim egyik rendszerrel szemben sem, sőt, szerintem nálam nyitottabb hozzáállású technokratát nem találsz keresve sem. volt mindenféle rendszerem, lesz is – mindegyik másra jó, szeretem is ennek megfelelően használni őket.
ezek pedig igenis markáns különbségek, mert hogyne számítana a szenzor mérete? főleg ennyi pénzért (tök mindegy, hogy mi van a vázra írva, minden ff gép sokkal drágább, mint pl. az aps-s érzékelősök, még akkor is, ha sokkal profibb funkciókat kínál az aps-c-s váz). ha csak az értékeket nézzük, akkor nyilván minimális a difi, de még úgy is szégyen a nagy márkára nézve. illene jobb beszállító után nézniük! ha mindenki minden gyártónak elnézné a butaságait, semmilyen fejlődés nem lenne és mindent lenyomnának a torkunkon.
@MLaca: Szerintem sem szerencsés a fogalmazás, mert a teljesítmény eltérése – a teszt alapján – a kicsi, a markáns különbség inkább – vélt? – technológiai. Igaza van fejetlen bárd-nak, hogy a nagy szenzor és a távmérős rendszer sokkal többet jelent ennél… viszont MLaca-nak is igazat kell adnom, hogy mégis azért többet várnánk.
Viszont a Leica az egyetlen amit nem a piac áraz be (max indirekt módon). Mr. Rockwell jól megfogalmazta: „Warning: if you worry about the price, don’t buy LEICA. LEICA is not a brand for people who worry about price; you get very little for your money compared to Nikon or Canon.” …legfeljebb annyi derült ki most, hogy a mondat végére oda lehet szúrni a m4/3-ot is 😉
@MLaca: A szenzor mérete nem, vagy csak alig befolyásolja azokat az értékeket amiket a DxO mér. Ez a rendszer tökéletes akkor, ha ezeket az értékeket akarod összevetni, mert így összemérhető egy FF meg egy MFT szenzor, de közben nem alkalmas sok egyéb tulajdonság mérésére. Ilyen a nagyobb pixelméretből adódó fényhasznosítási tulajdonságok, élesebb kép és persze maga a mélységélesség.
Na meg a mért értékek különbségei annyira minimálisak, hogy akár még mérési hibahatáron belül vagy annak közelében is lehetnek. Ráadásul a gyakorlatban sem mutatkozik meg.
Közben meg lehet, hogy a gyakorlatban (tegyük fel, hogy ugyan azzal az objektívvel), meg pont a Leica jönne ki győztesen, mert olyan karcos képet rajzol majd, hogy kiesik a monitorról. Ezt a DxO nem méri (vagy legalábbis nem ebben a tesztben).
Épp így azt mondani, hogy a GH3 vagy az OM-D lenyomják a kérdéses Leicát… hát elég elhamarkodott.
Sportkocsit sem tesztpadon rangsorolunk, mert számos tulajdonság nem érvényesül a mérés során, pl: lehet hogy két sportkocsi közül az egyik több lóerővel és forgatónyomatékkal rendelkezik, de aztán kiderülhet, hogy a gyengébb autó meg könnyebb kasztnival és jobb felfüggesztéssel könnyedén ott hagyja azt ami a tesztpadon erősebb volt.
Egyedül azzal tudok egyetérteni, hogy ár/érték arányban ezek a gépek messze jobban megérik a pénzüket. De a Leica soha nem is a racionalitásról szólt. És amíg a DxO nem kalkulálja a labor mérés eredményébe az adott gép árát, addig nem lehet azt sem mondani, hogy azért lenne egy GH3 meg a Leica között nagy különbség, mert a Leica drágábban adja ugyan azt (vagy hasonlót).
Érdekes, hogy nincs még fenn a DXO-n Fujifilm X-Pro1, X-E1 teszt…
Összességében mégiscsak szégyen a Leicától ez a gép 2013-ban. Tökéletesen elég persze szinte mindenféle fotózásra ez a képminőség, de a szakma, és a Leicára áhítozó törzsközönség többet várt volna.
a leica az m9 képérzékelőjét hasznosította újra az új M-E-ben, ami szerintem pofátlan húzás volt.
felhasználói szemszögből nem a pénzről szól, gyártói szemszögből –ezek szerint– annál inkább. ez akkor is felháborítana, ha 3 db S2-vel meg új S-sel rohangásznék és csak hobbirendszerként tartanék M-et.
(hogy mégis miért teheti meg ezt a leica? én arra tippelek, hogy (ez az egész) a pénz mellett az észről sem feltétlen szól…)
emellett…
a cím meglehetősen bulváros és nem az első eset, amikor kedvelt újság-/blogírónk a m43-mal szimpatizál vastagon.
az olympus pedig remélem nem alszik téli álmot újabb ~3 évig a babérjain, mert most kicsit beelőzte a többieket szenzor téren.
A Leica egy gondosan felépített, csillogó légvár és messze nem olyan minőséget képvisel a valóságban, mint azt sokan hiszik.
Ha nem lennének olyan egyedülállóan kiváló objektívjei, réges-régen kipukkadt volna.
Lehúzós, inkorrekt brigád, az egyszer biztos.