A hinta és a gyerek szemének története

Mostani posztomnak semmi köze nincsen a fotózáshoz, ennek ellenére fontosnak tartom a történet megosztását, hátha másnál megelőzöm vele a bajt.

Még régebben kaptunk anyámtól egy szobahintát, amit az ajtófélfához rögzítve (fent, két csigacsavarral) lehet használni. Nem szereltem fel, mondván, nem fúrom szét a félfát, azt sem tudjuk, szeret-e hintázni a lányom. Aztán jött a nyár, a jó idő és mentünk a játszótérre, ahol a kis ördögfajzat nagyon megszerette a hintázást. Mikor nem tudtunk lemenni a játszótérre, mert épp esett az eső, vagy nagyon nem volt kedvünk a 39 fokban a placcon lófrálni, akkor jött az ötlet, mi lenne, ha most elővennénk a még karácsonyra kapott hintát? Feleségem és lányom kérlelésére megnéztem, hogyan lehetne minél kevesebb kárt okozva felszerelni a láthatóan távolkeleti eszközt az ajtófélfára. Pechükre (és szerencsémre) nem adtak hozzá felfogató csavart, így elnapoltam a „nagy” fúrást-faragást.

Másnap Budaörsön egy barkácsboltban beszereztem a szükséges két, keménykrómozott csiga csavart (darabja egy laza ezres volt), majd amint hazaértünk, felszereltem a szórakoztató eszközt. Ugye, mondanom sem kell, hogy lányomat egész nap ki sem lehetett vakarni a hintából – ez nem is lett volna baj, legalább elfoglalja valami; mivel azonban még nem tudja magát hajtani, ezért a két rabszolga (anya és apa) egymást váltva kellett, hogy lökje a hintát.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy a gyerkőc bal szeme vérben úszik, könnyezik és csak félig tudja kinyitni. Első pillantásra semmi nem látszott, gondoltuk, biztos belement egy szempilla, vagy valami kis szösz, de amikor még este is ugyanolyan volt a szem állapota, sőt, a leányzó elkezdte fájlalni, azonnal berohantam vele az ügyeletre, ahol megállapították, hogy egy fémszilánk van a szemébe fúródva. Ez volt péntek este (mikor máskor?). A dokinéni nagy nehezen kivette a szilánk felületi részét (el tudjátok képzelni, milyen mókás és könnyű egy két és fél éves gyereket ölben tartva odanyomni a szemvizsgáló géphez, miközben az orvos egyik kezével megpróbálja nyitva tartani a kölök szemét, míg a másikkal egy tűvel babrál benne..), s felírt szemcseppet, majd kérte, jöjjünk vissza hétfőn délelőtt, hogy majd megpróbálja kivenni a maradék darabkát is.

Hétfőn reggel az egész család stresszesen ébredt, anyámat megkértem, vegyen ki fél nap szabit, jöjjön el ő is, hogy közben tudjon vigyázni a kisebbikre. Az orvosnál lányom persze nem nyitotta ki a szemét, hiába kérleltük, könyörögtünk neki – nem, nem, nem. Hiába volt az egész felhajtás, a majdnem egy órás várakozás, a család összeszervezése. Szerdára kaptunk új behívót, akkor már a szemészeti részleg befekvős osztályára, ahol az orvosnő elmondása szerint szemterpesszel fogja megismételni a kísérletet. Ettől megijedtem (nekem is volt már szemműtétem, ismerem azt a kis fém eszközt), hiszen ha a lány még azt sem engedte, hogy belenézzenek a szemébe, hogyan megy majd be a helyére az a fémkeret, amit akkor sem könnyű rendesen felhelyezni, ha az ember „önként és dalolva” engedi?

A másik megoldás az orvos szerint az altatás lett volna, ehhez azonban az egyik szülőnek be kellene feküdnie a gyerekkel a kórházba egy teljes napra és éjszakára. Mivel kisfiam még kizárólag anyatejen él (6 hónapos), ezért az anyja nem tudna befeküdni a leányzóval, velem meg nem lenne kisegítve senki. Mondom, biztos van más megoldás, hiszen emlékeim szerint kiskoromban úgy vették ki a mandulámat, hogy egy maszkot tettek az arcomra és félig éber/bódult állapotban vészeltem át a műtét úgy, hogy utána saját lábon mentem ki a műtőből.

Kétségbeesett telefonálgatásba kezdtem, míg végre megkaptam a megfelelő eligazítást egy nagyon kedves orvosnőtől: „Menjenek el a Tömő utcai szemklinikára a gyerekosztályra és keressék ezt az orvost, majd intézkednek.” – és így lett, bementünk reggel 8-ra, 10.30 körül vitték a lányomat a műtőbe, ahol kábítással (lásd fentebb) megoldották az egész problémát. Fémszilánk volt-nincs, a kis rozsdagyűrűt is eltávolították, ami időközben keletkezett a hinta biliacélból készült gyűrűjéből kieső fémforgácstól.

Mi is történt valójában? A hinta kötelének végén található két fémgyűrűt kell a mennyezetbe fúrt csigacsavarokba akasztani. Nos, a megfelelő minőségű gyűrűk szintén keménykrómozott anyagból vannak, semmiképp sem forgácsolódnak terhelés alatt sem. Ha azonban a két, egymáson súrlódó alkatrész közül az egyik (tehát vagy a csavar, vagy a gyűrű) gyengébb minőségű, akkor hintázáskor apró fémpor, fémszilánkok, radikális esetben akár fémforgácsok hullnak lefelé. Ha a hintában ülő gyerkőc ilyenkor pont felfelé néz, máris megtörténik a baj, idegentest kerül a szemébe. A kórházban megkérdeztem, mennyire gyakori ez az eset, s mint kiderült, sajnos, egyáltalán nem ritka. Vigyázzatok gyerekeitek szemére, ne vegyetek gagyi minőségű alkatrészt, nem éri meg azon spórolni!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...