Színtér, színskála – kezdőknek

Szín nem egyenlő színnel

Ha grafikus vagy, akkor minden bizonnyal unottan fogod olvasni a következő sorokat (legalábbis remélhetőleg). Ha azonban egy átlagos halandó vagy, aki a fotózásnál inkább csak a témára figyel és képeit csak alkalmanként nyomtatja ki, illetve nyitja meg kedvenc képszerkesztő szoftverében egy kis vágásra, átméretezésre, akkor hasznos lehet számodra alábbi pár sornyi magyarázat a színekről és színterekről.

A szín nem más, mint egy felületről visszavert, adott hullámhosszú fény. S itt merül fel a kérdés: „visszavert, de honnan?” – legújabb, fényes felületű TFT monitorod kijelzőjéről? Matt, fényes papírról? Vászonról, vagy egy fotóalbum spéci lapjairól? Elcsodálkoztál már valaha azon, hogy fényképeid ragyogó színvilága miért néz ki annyira másképp számítógéped kijelzőjén, majd megint (akár) teljesen másképp kinyomtatva? „Nem, mind ugyanúgy néz ki.” – nos, akkor bizonyára azon mázlisták közé tartozol, akiknek szín-menedzselt a munkamenetük (tudatosan, vagy akaratlanul).

Minden eszköz más és más eljárást használ a színvisszaadásnál. Talán a legkönnyebben magyarázható ez a viselkedés a fekete és a fehér alapján: képernyőd malmozik a fekete megjelenítésénél, azonban nyomtatódnak kemény melót kell végeznie ahhoz, hogy „igazi” feketét dobjon ki magából – míg printered „unatkozik” a fehér felületek reprodukálása során, monitorod vért izzad eközben. Nem csak hogy teljesen eltérő (technológiai) folyamatokkal találkozunk az egyes eszközök színreprodukciójánál, de gyakran teljesen eltérőek az alapszínek is. Kijelződ RGB (Red, Green, Blue – avagy Vörös, Zöld és Kék), nyomtatód pedig CMYK (Cyan, Magenta, Yellow, Black – avagy Cián, Bíbor, Sárga és Fekete) színekből épít.

Mi a csuda?

Monitorod három alapszínből (RGB(1)) szimulálja színárnyalatok millióit. Mivel ez egy additív(2) és megvilágításos folyamat, a legtöbb monitor tágabb színskála (több szín) megjelenítésére képes, mint a nyomtatók zöme. A printerek négy alapszínből (CMYK) keverik ki a színeket szubtraktív(3) eljárással.

„Na, és? Nyomataim jól néznek ki!” – Valószínűleg nagyon jó meghajtószoftvere van a nyomtatódnak, ami remek munkát végez az RGB színek CYMK-ra való fordítása során. A papírtól és a nyomtató driverének beállításaitól függően igen eltérő eredményeket kaphatsz nyomtatás során – a legjobbtól a szörnyűig bármi előfordulhat.

A véletlen kiszűrése érdekében az okosak színprofilokat használnak, tág színskálát használnak retusálás során, ismerik a 16-bit előnyeit és a megfelelő formátumba konvertálják képeiket, ha azokat az interneten, vagy emailben szeretnék megosztani másokkal.

Profil és színskála (gamut)

A színprofil egy adott eszköz műszaki (szín-) képességeinek részletes leírása. Ha egyforma színvilágot szeretnél, akkor mindenképp használj színprofilt monitorodhoz, nyomtatódhoz ÉS az alkalmazott papírhoz!

A színskála meghatározza, hogy az adott színtéren belül, egy adott helyen hány színárnyalatot lehet használni. Míg az sRGB-nek viszonylag korlátozott számú használható színárnyalata van, más színterek, mint például az Adobe RGB, vagy a ProPhoto jóval tágabb színskálával rendelkeznek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy attól, hogy egy „nagyobb” színtérben dolgozunk, még a nyomtatónk azt nem fogja tudni visszaadni. Viszont retusálás, szerkesztés közben jóval több szabad terünk marad anélkül, hogy színi hibákat okoznánk. Attól függően szükséges a színek konverziója, „összenyomása”, hogy a nyomtató milyen színskála megjelenítésére képes.

Így mindig jól csinálhatod

Első lépés: kalibráld a kijelzőidet! Annak érdekében, hogy nyomatban is ugyanazokat a színeket lássuk, mint a képernyőn, szükséges a monitor kalibrálása olyan színkalibrálókkal, mint például a DataColor Spyder, az Xrite ColorMunki, vagy hasonlók. Ezen műszerek mindegyike nagyjából ugyanazt végzi: mérések alapján hoznak létre színprofilt eszközeinkhez.

Második lépés: használj széles színskálát és 16-bitet. A különféle színmódok eltérő mennyiségű használható színárnyalatot kínálnak. Képretusáláshoz használj széles színskálával bíró színteret, mint például a ProPhotót. Ebben több „megmunkálható” tónust kapsz, mintha sRGB-ben dolgoznál.

A legtöbb retusmunkához elegendő a 8-bit, de amennyiben mélyebbre nyúló munkát tervezel, mint például színváltás, színeltolás, akkor sokkal jobban jársz a 16-bites színmélységgel. Sőt, ha igazán hibátlan képet akarsz kapni, akkor ne JPEG képekkel, hanem nyers fájlokkal dolgozz: nyisd meg őket 16-bites módban ProPhoto színtérben.

Harmadik lépés: dolgozz visszafordítható, azaz non-destruktív módon! Használj rétegeket (layers) képszerkesztő programodban főleg akkor, ha a színekkel és/vagy görbékkel akarsz zsonglőrködni. Ne közvetlenül az alapképen kísérletezz, hanem használj korrekciós rétegeket. Ezeknek köszönhetően gyorsan „visszacsinálhatod” lépéseidet, ha később meggondolnád magad.

Negyedik lépés: légy kompatibilis célközönségeddel, célmédiumoddal. Miután 16-bites Adobe RGB-t, vagy ProPhotót használtál képszerkesztésedhez, ne felejtsd el mentéskor „lekonvertálni” a képet, mielőtt továbbküldenéd ügyfeleidnek, barátaidnak azt. Nekik nagy valószínűséggel nem lesz majd kalibrált környezetük, ezért 8-bites, sRGB-be mentett JPEG képeket küldj el számukra. Ugyanez vonatkozik webes használatra (Facebook, weblap stb.): konvertáld át munkádat sRGB színtérbe.

Ötödik lépés: Ügyelj az RGB-CMYK váltásra és a nyomtatás során használt alapanyagra. Mivel nyomtatód CMYK-t használ, ezért mindig a legfrissebb drivert használd a printeredhez. A gyártók folyamatosan frissítik, javítják meghajtóikat (már amelyik, ugye), ezért érdemes arra ügyelni, hogy ezekből és a specifikusan a nyomtatónkhoz készített színprofilokat használjuk munkánk során. Minden nyomtatásnál ügyeljünk arra is, hogy épp milyen papírra megy ki a kép – az alapanyagnak megfelelő profilt válasszunk! (Forrás: a photofocus.com cikke alapján)

————————————
1 Miért pont RGB? A 18. század végén Thomas Young trikromatikus színelméletével rámutatott arra, hogy maga a színlátás a szemben lévő háromféle fotoreceptor segítségével megy végbe. A háromféle csap külön-külön a piros, a zöld és a kék színekre érzékeny. Ewald Hering szerint a színlátás alapja a színellentétek érzékelése, aminek kiindulópontjaként három, ellentétes színekből álló színpárt vett alapul. Nagyjából az 1970-es évekre jöttek rá Edwin Land kutatásának köszönhetően, hogy az előbb említett két elmélet egymásnak nem mond ellent, sőt kiegészítik egymást. Ez alapján a három alapszín a szem működésének, míg a hat alapszín a látás tudati részének az alapja. (Forrás: wikipedia)

2 Additív színkeverés: Az additív vagy összeadó színkeverés alapja, hogy minden szín, illetve színárnyalat megalkotható a három alapszín, azaz a kék, a piros és a zöld megfelelő arányú keverésével. A színárnyalatok mellett a fehér és a fekete színek is létrehozhatók ezekből az alapszínekből, mégpedig a következő módon: amennyiben a három szín egyenlő arányban van, úgy a fehér, amennyiben mindegyik hiányzik, úgy a fekete szín érzetét kapjuk. Az additív színkeverés módszerén alapul a színes televízió, illetve minden színes kijelzős elektronikai készülék, például a számítógép monitora. (Forrás: wikipedia)

3 Szubtraktív színkeverés: Az additív színkeverés ellentéte a szubtraktív vagy kivonó eljárás. Ebben az esetben nem a színek összeadásáról van szó, hanem épp ellenkezőleg: az összetevők kivonása eredményez új színt. Alapszínei a sárga, a cián és a magenta. A szubtraktív színkeverést a festészetben, a színes nyomtatásban, színes fényképezésben alkalmazzák. (Forrás: wikipedia)

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...