Nem, most ne a Japánt tavaly ért természeti katasztrófa utóhatásaira gondoljatok, hanem az évtizedekkel ezelőtt gyártott termékekre.
Te hallottál már arról, hogy régebben – még messze a filmes éra aranykorában – egyes manuális objektívekben radioaktív lencsetagokat is alkalmaztak? A petapixel.com posztja arról számol be, hogy egyes esetekben nem csak az optikában, hanem a fényképezőgép (SLR) keresőjében is megtalálható volt egy-egy sugárzó optikai elem. S hogy miért csináltak ilyet anno a mérnökök? Nos, a tórium – mint ami például a Pentax 50 mm F1.4 Super-Multicoated Takumar objektív egyik hátsó lencsetagjában végezte dolgát -, illetve a lantán képes volt (jelen esetben előnyösen) befolyásolni az adott lencse fénytörését.
Persze, egy ekkora sugárdózis nem jelentett különösebben nagy veszélyt a fotográfusra, hiszen – idézem Matthew Miller szavait: „Ha valaki egy hónapon keresztül, napi hat órán át használt egy ilyen lencserendszert, az pont akkora sugárdózist kapott, mintha elment volna egy mellkasi Röntgenre. Ez egy év alatt pedig pont annyinak felelne meg, mint amennyit a repülőgépen kapnánk, ha háromszor oda-vissza utaznánk az USA keleti és nyugati partja közt. Igaz, nem elhanyagolható ez a mennyiség sem, de semmiképp nem érdemes miatta pánikolni.
A szem felé irányított sugárzás már valamivel veszélyesebb, főleg, ha tóriumról van szó. Ott már érdemes lehet azon elgondolkozni, hogy mennyi időt töltünk a géppel arcunk előtt. A szakirodalom szerint a szemen keresztül bejutó sugárzás körülbelül egy magnitúdóval erősebb, azaz egyórás használattal annyit károsodás érheti a szervezetet, mint egy kar Röntgennel.” (Források: petapixel.com, reddit.com, Matthew Miller és uyt384 youtube felhasználó)
