Dióhéjban az SD memóriakártyákról

Nem csak a kompakt fényképezőgépek, hanem a tükör nélküli rendszerkompaktok, és egyre több dSLR váz is képes az SD (Secure Digital – „biztonságos digitális”) memóriakártyák fogadására. A formátum térnyerésével és a szabványok folyamatos újításával azonban egyre nagyobb a káosz, egyre több kérdés merülhet fel ezek kapcsán. Az alapokkal bizonyára mindenki tisztában van, ezért most nem kívánok kitérni arra, hogy mekkora, hány gramm, hány pines egy SD kártya – a fényképezőgép használata során ezek teljesen lényegtelen dolgok.

A szabványon belül található az SD (SDSC – Secure Digital Standard Capacity, amely legfeljebb 1 GB kapacitású, ám léteznek ebből 2, illetve 4 GB-os típusok is, melyek azonban nem minden esetben kompatibilisek a (leg)régebbi fényképezőkkel, továbbá az SDHC (Secure Digital High Capacity, legfeljebb 32 GB-os kapacitásig, FAT32 fájlrendszerrel), az SDXC (Secure Digital eXtended Capacity, legfeljebb 2 TB kapacitás), az SDIO (Secure Digital Input Output, PDA és egyéb „okos” eszközökhöz, melyek az SD foglalatot kommunikációra is használhatják: GPS vevőkkel, modemekkel, FM tunerekkel stb.), a microSD és a miniSD, de kapható vezeték nélküli kapcsolat létesítésére is képes modell (pl. Eye-Fi).

A fényképezőgéppel való használat során azonban az egyik legfontosabb tétel az adatátviteli sebesség és az ezzel kapcsolatos jelölések. Itt többfajta elgondolás létezik, ezek általában gyártótól függően vannak felszitázva a memóriakártya matricájára. Van, aki a 150 kB-os, egyszeres sebességű CD olvasó sebességét veszi alapul és annak a többszörösét írja fel jelölésként (pl. 600x, ami egyenlő 600 * 150 kB-tal = kb. 90 MB/mp) – ebben az esetben szinte kizárólag az olvasási sebességet jelöli az említett érték. Emellett (vagy ehelyett) megtalálható a Class (osztály) jelölés is. Class 2, Class 4, Class 6 és Class 10 a legelterjedtebb érték. A Class utáni szám a minimális írási sebességet fejezi ki MB/mp-ben, tehát a Class 6-os termék például 6 MB/mp minimális folyamatos írási sebességre képes. Tehát:

  • Class 2: kisebb felbontású videók rögzítése (320 x 240, 640 x 480 és a többi standard felbontás)
  • Class 4 és Class 6: HD és Full HD felbontású videók felvételére is alkalmas
  • Class 10: Full HD videóval egyidőben HD felbontású állóképek mentéséhez is kellően gyors

A legújabb jelölések az UHS-I és UHS-II (Ultra High Speed I és II), melyekkel az SDHC és SDXC kártyáknál találkozhatunk. Az UHS-I eszközök névlegesen 50 MB/mp adatátviteli sebességre képesek, de az UHS104 legfeljebb 104 MB/mp-ot is tud. Egyelőre csak az UHS-I egységek kaphatóak; az UHS-II elméleti sebessége 312 MB/mp, de ilyen memóriakártyák még – tudtommal – nincsenek tömeggyártásban. (További specifikációk és részletek a wikipedia.hu oldalon is olvashatók, de a használathoz és a megfelelő példány kiválasztásához nem fontos ismerni minden apróbetűs részt)

Oké, de konkrétan akkor milyen kártyát vegyünk fényképezőgépünkhöz? Nos, általában azt javaslom, hogy mindenek előtt márkás terméket, lehetőleg hivatalos forrásból, hogy ne hamisítványt kapjunk. 16 MP állóképes felbontásból kiindulva, inkább több darab 8-16 GB-os egységet vásároljunk, mintsem egyetlen 64 GB-ost, vagy még nagyobb kapacitásút, így kisebb a veszélye annak, hogy egy kártyahiba miatt a teljes munkánk odavesszen. No, de lássuk, milyen sebességre van szükségünk egy konkrét példa alapján:

Tegyük fel, hogy van egy Panasonic DMC-GH3 fényképezőgépünk amelynek legjobb minőségű és legnagyobb felbontású JPEG állományai átlagosan 6 MB-osak, a RAW fájlok pedig 20 megásak. Ha RAW+JPEG módban, 6 kép/mp-es sorozatfelvételt készítünk, akkor másodpercenként 150-160 MB adat keletkezik, amit a masina átmeneti tára továbbít majd a memóriakártya felé. Egyből azt gondolnánk, hogy akkor a lehető leggyorsabb memóriára lesz szükségünk, de ez csak részben igaz. Hiába gyors a tárolónk, ha a rendszerbusz nem képes a puffer és a kártya között a megfelelő adatátviteli sebességet produkálni, illetve a puffer ürítése nincs optimalizálva. Nem áll rendelkezésemre hivatalos, erre vonatkozó sebességadat, így hozzávetőlegesen, saját mérések alapján tudok támpontot adni: 20 RAW+JPEG fotót volt képes felvenni a fotómasina saját pufferébe, ahonnan kb. 19 mp alatt másolta át ezeket a kártyára (SanDisk Extreme Pro 95 MB/mp 8 GB). Számokban kifejezve:

(6 MB + 20 MB) * 20 = 520 MB
520 MB / 19 mp = kb. 27,37 MB/mp

Tehát a GH3 és a memóriakártya közti kommunikáció – elvileg – 27 MB/mp körüli sebességgel történt, ami azonban a memóriakártya névleges gyorsaságának csupán töredéke. Hogy valóban mire képes az általam használt SanDisk Extreme Pro, azt egy USB 3.0 aljzatra kötött kártyaolvasóval és az ATTO, valamint az AS SSD sebességmérő programokkal próbáltam kideríteni.

Első körben az AS SSD-vel a folyamatos adatátvitelt mértem le, ami 86,36 MB/mp lett olvasáskor, illetve 70,67 MB/mp íráskor. Az ATTO Disk Benchmarkkal a 4 és 8 MB közötti fájlok írási- és olvasási sebességét tudtam kideríteni.

Az eredmények pedig mind a 4 és mind a 8 MB-os fájlokkal történt méréseknél közel azonosak lettek: 91 MB/mp olvasás és 79 MB/mp írás. Nos, mivel szintetikus tesztekkel tudtam csak mérni, ezért nem vehető semmi sem készpénznek, de az biztos, hogy a memóriakártya többre képes, mint ahogy a fényképező az átmeneti tárából rámásolja a fájlokat.

Másik példa: videózás. A GH3 „leghúsosabb”, avagy legjobb minőségű mozgóképeit 72 Mbit/mp-es adatsűrűséggel tolja, ami azt jelenti, hogy az SD kártya – ha jól számolom – 72/8, azaz 9 MB/mp-es folyamatos írásnak van kitéve (a próba alatt egy 29 másodperces klip 250 MB-os lett, ami másodpercenként hozzávetőlegesen 8,7 MB tárhelyet foglal). A fentebb végrehajtott mérésből pedig kiderült, hogy ezt simán és kacagva tudja a SanDisk e változata. Tehát nincs is szükség a legesleggyorsabb memóriakártyákra? Egyrészt van, másrészt nincs. Miért?

Nem baj, ha a lehető leggyorsabb SD kártyát választod, mert:

  • A fájlok másolása kártyaolvasóval így sokkal gyorsabb,
  • ha fényképezőgépet váltasz, szinte biztosra vehető, hogy nagyobb terhelésnek lesz kitéve a memóriakártya,
  • kizárhatod a rendszer lassúságát okozó tényezők közül a tárolót.

Fölösleges a „túlspecifikált” SD kártya, ha:

  • Nem akarsz több évig újabb fényképezőt venni,
  • nem használod semmilyen más eszközben az SD kártyát,
  • az messze túlteljesíti a fényképezőgéped specifikációit.

Most, így hirtelen, ennyi jutott eszembe; tehát egy GH3 szintű masinába elég a 45 MB/mp sebességre képes karesz, fölösleges a gyorsabb bele. Általában véve egy tetszőleges, márkás Class 10-es SDHC, vagy SDXC memóriakártya minden igényt ki kell, hogy elégítsen – jelenleg. Ha van ötleted, hozzáfűznivalód, akkor szólj hozzá!

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...