A digitális fényképezőgépek mára már mindenhova beférkőztek – egyre több ember számára válnak elérhetővé, s ennek kapcsán egyre többen gondolják úgy, hogy ideje lenne egy kis pénzt keresni a drágán megvásárolt vassal. Persze, az újonnan a „szakmába” csöppenők közt is akad bőven tehetség, de még nekik sem kellene okvetlenül „eladni a lelküket” pár forintért. S hogy miért? Mi szól a lelkes amatőr profivá válása ellen? Íme öt nyomós ok, miért ne akarj pénzt keresni a fotográfiával:
1. Mert utálod a korábbi melódat.
Az olyan munka, ami nem elégíti ki intellektusodat, amiben nem tudsz kibontakozni, az idővel megöli a lelket és simán lehet akár a feneketlen pokol egy újabb szintje. Azonban a szenvedés és undor állapota nem minden esetben jó tanácsadó, nem biztos, hogy pont ebben a félőrületben kellene csavarni egyet az életeden. Bár kétségtelen tény, hogy a boldogtalanság akár inspiráló hatással is lehet rád, várj egy kicsit, vegyél ki pár nap szabadságot és tegyél rendet a fejedben. Minden váltáshoz jól jöhet egy részletes terv, amiben nem csak A, hanem B verzió is van arra az esetre, ha nem jönne be a váltás.
2. Mert azt hiszed, profiként több időd lesz fényképezni.
Ne is reménykedj, ha a mostani munkád mellett nehezen találsz időt hobbidra, akkor biztos lehetsz benne, hogy profi fotósként még kevesebb jut majd művészkedésre. Jelenlegi beosztásodban csak az aktuális munkakörödért felelsz, minden hó elején megtalálod a zsét a számládon cserébe. Ha azonban saját lábadra akarsz állni, akkor nem csak kattintgatnod kell majd, hanem intézheted a pénzügyeket, a könyvelést, a marketinget, a reklámozást, a behajtást és minden mást, amit most, a mostani munkahelyeden tucatnyian végeznek helyetted. Ja, és még valami: ha önálló vagy, te felelsz a „munkaeszközökért”, azok állapotáért, beszerzéséért, az esetleges hitelekért, amit egy újabb fényképezőgép megvásárlása jelent. Röviden: tiéd az egész felelősség MINDENÉRT.
3. Mert azt hiszed, híres és gazdag leszel a fényképészetből.
Sokkal könnyebb módját is megtalálhatod a meggazdagodásnak, például vehetsz magadnak egy lottószelvényt.. Persze, ki ne szeretne azzal foglalkozni, amit szeret is csinálni, de hidd el, a fotózásból manapság már nagyon nehéz meggazdagodni. Még Magyarországon is több ezer fotós jár előtted, aki régebben kezdte, sokkal több ismerőse van a szakmában és emellett jobb üzletember is nálad. Nem akarom azt mondani, hogy ne próbáld meg, de nem árt a jó és hiteles önfelmérés. Az kevés, ha anyud zavartan azt hazudja, „kicsim, ez a kép nagyon szép lett!”.
4. Mert a saját magad főnöke akarsz lenni.
Persze, megvan ennek is a maga varázsa, hiszen ha magad főnöke vagy, senki nem szól bele, ha egy fél órával tovább ültél a vécén, vagy épp nem a hivatalos ebédidőben mész el a haverokkal falni egy jót. De hidd el, ha saját magad góréja vagy, sokkal rosszabbul jársz! Magad elől ugyanis nem tudod elrejteni a hibákat, mindenért te és csakis te felelsz – történjen is bármi! Elszalasztottál egy határidőt? Nem hívtad vissza azt a nagyon fontos ügyfelet? Nem fizetted be időben az áfát? Bukó!
5. Mert sokkal inkább tetszik a „profi fotós” titulus, mint maga a profi fotós munkamorál.
Profi fotósnak lenni stresszes életmód, hidd el. Kérdezd csak meg például Völgyi Attila fotóriportert, aki reggeltől estig azon fáradozik, hogy elkapja azt a bizonyos pillanatot egy tetszőleges eseményen, amit majd megvesznek tőle a magazinok! Mindig ébernek kell lenned, rohannod kell egyik helyszínről a másikra, s közben nem biztos, hogy lesz elég időd egy reggelire, vagy ebédre. A lényeg: jól gondold át, hogy valóban a profik életvitelét szeretnéd e élni a napi 16+ órás munkaidővel, vagy az esetleges holtszezonokkal, amikor egy lyukas garast sem viszel haza – akár hónapokig! Járj utána, keress megélhetési fotósokat, kérdezd meg őket, megérte-e nekik ezt választani. (Készült a thephoblographer.com cikke alapján)
