De mi az a „Focus Breathing”?

Észrevetted már, amikor állványról milliméter-pontosan, precízen beállítottad a kompozíciót, majd újra élességet állítottál, hogy „elmászott” a látószöged? Több vagy esetleg kevesebb fért rá a képre, mint azt tervezted? Nos, lehetséges, hogy az úgynevezett „Focus Breathing” áldozatává váltál. Mi történik ilyenkor? Ha radikális mértékben állítjuk át az élességet (például az élességi skála két végpontjára), akkor az adott objektívtől (annak felépítésétől) függően változik a gyújtótávolság, a nagyítás és a látószög egyszerre, holott nem is változtattunk a gyújtótávolságon (ha zoomobjektívvel fotózunk).

Miért és mitől jön létre a Focus Breathing? A modern objektívek általában belső élességállításúak, azaz nem az egész tubus mozog előre és hátra, hanem csak egy pár lencsetag. Ennek egyik egyértelmű előnye, hogy az AF motornak egy sokkal kisebb és könnyebb „anyagmennyiséget” kell mozgatnia, ami által gyorsabban, halkabban és kisebb energiaigénnyel lehet automatikusan élességet állítani. Hátránya viszont, hogy mivel csak egy adott lencsecsoport mozog a többihez képest, így megváltoznak az objektív optikájának paraméterei. Az egyik ilyen paraméter az effektív, avagy a valós gyújtótávolság (vagy látószög).

A jelenséget úgy lehet a legjobban szemléltetni, ha fényképezőgépünket állványra erősítjük, a rácsavart objektívet teljesen lerekeszeljük, majd az élességállítást kézire állítva a fókusz-skála két végpontjában készítünk egy-egy fényképet. Lenti két példa a Nikon AF-S 50 mm F1.4G-vel és a Samyang 14 mm F2.8 ED AS IF UMC-vel készült:

nikkor50mmf1_4

Nikon AF-S 50 mm F1.4G

samyang14mmf2_8

Samyang 14 mm F2.8 ED AS IF UMC

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • npt

    És a Nikon objektívcsaládjának csodálatos tagja, a 70-200 VR, aminek másfél méteres közelpontján a 200mm inkább 135 lesz…