Ekvivalens 25 milliméterről induló, 24-szeres átfogású optika, JPEG mellett RAW képrögzítési lehetőség, lassított videofelvétel, manuális mód, érintőképernyő, 5-tengelyes képstabilizátor (videó alá is), beépített WiFi modul, HDR, time lapse, Live Composite (élő kompozíció), pásztázó panoráma mód – mind ez egy zsebkompakt vázban? Amikor az Olympus bejelentette legújabb utazó (Traveller) kompaktgépét, és elolvastam a készülék tudástárát, azonnali vágyat éreztem a masina megszerzésére!
Külvilág, ergonómia
Ráadásul a fényképezőgép igen szemrevaló gúnyát kapott; főleg az ezüst-fekete változat emlékezteti az embert a „klasszikus” gépekre. Nos, szerencsém volt, mert tesztre pont ezt a kivitelt sikerült megkaparintanom, és nem kellett csalódnom a kivitel minőségét illetően, az ugyanis nagyon rendben volt. Igaz, a készülék zömében műanyagból készült, a PEN csúcsgépeinek fémes, vaskos, tömör és nehéz érzetét hiába is várjuk az SH-2-től.
Az Olympus új kompaktjának kezelőfelülete kissé puritán lett: vezérlőtárcsák helyett csak egy négyirányú multifunkciós kapcsolót, és az ebben a kategóriában megszokott gombsort kapjuk (lejátszás, menü, info, ok – kb. ennyi). A váz tetőlemezén a szinte csak körömmel működésre bírható bekapcsoló mellett a kioldót láthatjuk, amit a zoomolást végző kar ölel körbe. A módválasztó tárcsa a gép szélére került, így akár hüvelykujjal is működésre bírhatja a fotós.
A hátoldalt – mint szinte az összes digitális kompakt gépnél – a kijelző uralja, amely jelen esetben érintésérzékeny. A fényképezőgép működtetésénél azonban lemondhatunk róla, így aki nem szereti használni, nyugodtan kikapcsolhatja a menüben a tapizást. A hüvelykujjnak egy kényelmes bölcsőt helyeztek a mérnökök a hátlap jobb felső sarkába, aminek csücskében – kissé esetlenül – a videofelvételt indító gomb került.
Legalul, a masina alján, az akkumulátor alá kell becsúsztatni az SD memóriakártyát. A fémből készült állványmenet közvetlenül a zárófedél mellé lett elhelyezve, így cseretalppal szerelt fényképezőgépen se kártyát, se akkut nem fogunk tudni cserélni. Ráadásul a menet nem az optika középvonala alá fekszik:
A markolati részben található a HDMI és az USB port, amiket egy kis gumifedél óv a külvilág káros hatásaitól.
Az Olympus Stylus SH-2 optikájának ekvivalens 600 milliméter a „vége”, azonban ott már csak F6.9 lehet a rekesz legtágabb nyílása. A mérnököknek valószínűleg komoly kompromisszumokat kellett kötniük, ha nem akarták, hogy a kis vázra egy nagy ormótlan objektív kerüljön. 25 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon is csak F3.0 a nyitó érték, szóval az éjszakai fotózást másképp kellett megoldaniuk a szakiknak (erről később).
A gép kicsi és könnyű, a fogásán a markolat előlapi dudorjával és a hátoldal hüvelyktámaszával javítottak az Olympus emberei. Bár a helyzet (az ergonómia) nem katasztrofális, azért itt is érvényesül a valamit valamiért elv: kicsi, zsebre vágható kompakt géptől ne várjuk el a tükörreflexesek kényelmét és kezelhetőségét!
