Panasonic DMC-G7 – első benyomások

Külsőségek

Bevallom férfiasan, hogy mikor először megláttam a Panasonic DMC-G7 fényképezőgépet, az nekem nagyon nem tetszett. Mármint külalakra. A csinos, kerekded formájú DMC-G6 után ismét régimódi, szögletes lett minden – hunyorogva a DMC-GH2 jutott eszembe az újoncról, az volt hasonlóan olcsó hatású; mintha visszafelé haladnánk az időben. Aztán megérkezett hozzám tesztre a készülék, feltöltöttem az akkuját, kézbe vettem, használtam napokig, de még mindig nem tetszik. Mármint külalakra.

Minden a helyén van, a markolat mély is, vastag is, a legtöbb fotós funkció dedikált vezérlőt kapott, de ez a formavilág valahogy nagyon idegen tőlem. A kivitelezési minőség egyáltalán nem mondható rossznak, nincsenek sorják, semmi sem lötyög, semmi sem nyekereg. A készülék meglepően könnyű – még „üzemkész” állapotban is (akku, SD kártya benne) szinte kirepül az ember kezéből, ha más – mondjuk dSLR – gépekhez szokott erőbevetéssel vesszük fel az asztalról.

A napokban volt szerencsém pár klassz m4/3-os portréobjektívhez is, és hát a sors úgy adta, hogy túlnyomórészt a G7-tel tettem őket próbára. A Panasonic Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S.-sel már valamelyest orrnehézzé vált a G7, de ami jobban zavart, hogy a markolat és az objektív tubusa között vészesen lecsökkent a hely, ujjaim szorongtak. Persze, lehet azt gondolni, hogy a G7-et valószínűleg a kisebb, kedvezőbb árú optikákhoz faragták a tervezőmérnökök, de mi van, ha valaki a nagyobb, vaskosabb objektívek mögé venné ezt a fényképezőgépet? A kérdés csak költői, lapozzunk.

A váztest mindkét oldalán találkozhatunk csatlakozókkal: a bal oldalon a mikrofon 3,5 mm-es bemente látható, míg a jobb oldalon a HDMI, az USB, és a vezetékes távkioldó aljzata található. A gyártó csúcsmodelljénél, a GH4-nél annak markolatában van a memóriakártya foglalata, itt azonban a tároló az akkuval közös fachot bérel.

A fém állványmenet az optikai középvonal alá esik, az imént említett fach ajtaja pedig úgy lett kialakítva, hogy állványfejre szerelve (értsd: cseretalppal a fenéklapon) is nyitható legyen, így hozzáférhetünk az áramforráshoz, illetve a memóriakártyához.

A gépváz hátoldala már valamivel izgalmasabb látványt kínál, itt ugyanis a Panasonic emberei némileg átrendezték a terepet a G6-hoz képest. Korábban – balról jobbra haladva – az Fn5, az Fn1 és az Fn2 funkciógombok foglalták el a felső sort, míg most – szintén balról jobbra haladva – csak egy funkciógomb, az Fn5 található a régi helyén, mégpedig a kereső mellett, balra. Csak sejteni lehet, hogy mi áll az átrendezés mögött: vagy feljebb, a GH sorozat felé próbálják így pozícionálni a G7-et, vagy csak megpróbálták tudat alatt súgni a fotósnak, hogy immár itt is a DFD technológiára alapozó fókuszrendszer van jelen – egy biztos: a GH4 AF módok kapcsolója már itt is ott van, a kereső mellett, jobbra. A kijelző melletti sávban is megváltozott a gombok elhelyezése, de szerencsére nem kavarták meg annyira a szakik a felületet, hogy a G6-ról érkezők teljesen elveszettnek érezzék magukat.

Szerencsére megmaradt a filmesek és a szelfizők Szent Grálja, a kihajtható és elforgatható, érintésérzékeny TFT kijelző, aminek átlós mérete 3”, felbontása pedig 1,04 millió pixel. Ha a fotózás során az elektronikus keresőt használjuk, és az AF rendszert megfelelően konfiguráltuk, akkor – a kijelzőt előzőleg oldalra kihajtva – keresőbe kémlelés közben ujjunkkal tudjuk áthelyezni az AF mezőt az egérmozin. Gyors és hatékony – tetszik!

A Panasonic DMC-G7 váz tetőlemezének zsúfoltsága is a GH sorozat tagjait idézi: balra, a beépített vaku mellett a képváltás módját adhatjuk meg egy tárcsa segítségével (egy kép, sorozatfelvétel, 4K fotó, expozíciós képsor, önkioldó, time lapse), míg jobbra a módválasztó, a bekapcsoló, az Fn1 gomb, a videofelvételt indító gomb és egy vezérlőtárcsa/nyomógomb kombinált vezérlő található. Utóbbival a G6-on megkedvelt (vagy megutált) billenőkapcsoló váltható ki. A két vezérlőtárcsa sokkal jobb minőségű, és jobban, biztosabban kezelhető, mint a korábbi modellé – óriási pluszpont jár ezért a lépésért a fejlesztőknek!

Látható tehát, hogy a Panasonic a DMC-G7 készüléket próbálja ugyan egy felsőbb kategóriába pozicionálni, azonban a sok jó irányú fejlesztés/átalakítás során azért valakik mintha kínosan ügyeltek volna arra, hogy az ember vásárlási kedve ne jöjjön meg annyira, hogy bajba keverje a GH4 piaci sikereit. Kár volt a régies formavilággal belerondítani az amúgy pozitív nagyképbe.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • TooToTToo

    Csak a súlyra írnám hogy egy két könnyebb tükrös géphez hasonló súlyú a G7. A méretről nem is beszélve. A tudása teljesen rendben van részemről (pontosabban már felesleges funkciók tárházával tűzdelték tele).

  • Na, Laca, a GX8-at úgy teszteld, hogy gyakorlatilag személyesen nekem csinálod 🙂 , mert bizonyára a te véleményed döntő lesz abban, hogy ki fogom-e adni a plusz néhány száz eurót a GX8-ért.
    Nekem ugyan a G7 formavilága és mérete tökéletesen megfelelne (mi több, tőled eltérően szép gépnek tartom!), de elsősorban nem akarok megint egy idősödő szenzortechnológiába fektetni (ahogy anno a G5-tel), ezenkívül pedig aggasztanak a G7 shutter shake-jéről szóló rémhírek, főleg a kedvenc obim, a 14–140 II használata esetén, és nagyon remélem, hogy egyrészt a GX8 jóval fürgébb (másodpercenként 27 képkockás, 12 csatornás) képkiolvasású szenzora elektronikus zárral is kevesebb kompromisszummal dolgozik, másrészt hátha maga a zár jobb minőségű, harmadrészt megtörténhet, hogy a Dual IS jobb hatásfokkal küszöböli ki a mechanikus zár berezgését.
    Úgyhogy a kedvemért, mindent bele! 😀 Előre is kösz!

    • mlzphoto

      igenis, uram! 😛

  • János Balog

    Szerintem a g6 nagyon csúnya, de ez tetszik. 🙂

  • z

    Nem nagyon szoktam foglalkozni a fenykepezogepek kulalakjaval, de ez ez a “gun metal” rettenetesen gagyin nez ki a kepeken (a fekete valtozat reszemrol rendben van, bar a formaja izles dolga). Engem is erdekelne, hogy a Dpreview-os shutter shake mennyire erezheto nem allvanyos/studios hazsnalat kozben! Lehetne par ilyen tesztkep? Es szinten kivancsian varom a GX8 tesztet… (az ara ellenere is :))

    • mlzphoto

      valóban érezhető a hatás, mivel a g7 zárrendszere elég “kraftosan” jár. a képeket töröltem, mert mit kezdjek életlen, bemozdult vackokkal? a továbbiakban pedig kerültem az 1/100 mp-es záridőd, mert tudtam, hogy kb mire számíthatok.

      • z

        Ez azert eleg rosszul hangzik. Csak 1/100-as zaridonel ilyen zavaro? Gondolom ilyen mechanikai gondot nehez lesz firmware-el javitani…

        • mlzphoto

          kb 1/80-1/125 mp közt, de szinte minden milc masina csinál ilyet. ez nem javítható firmware-rel. elektronikus zárral értelemszerűen nincs ilyen gond.

          • z

            Miert emelik ki akkor a G7-nel? Ennyivel jelentosebb, mint a tobbi gepnel? Lehet, hogy a konstruktorok kicsit tultoltak a zarsebessegt, es ezert csattan ekkorat. Nyilvan egy obi satbilizatort nehez lenne erre hangolni, de szerinted vazban levo stabilizatorral lehet csokkenteni ezt a hatast (mint a GX8)? (elnezest a hulye kerdesekert, de csak ennyit ertek a temahoz)

          • mlzphoto

            nem tudom, még nem próbáltam, de nem is olvastam róla sehol, hogy a képstabival sikerült volna bárkinek is ellensúlyoznia ezt a hatást.