Bevezető, külsőségek, ergonómia
Elősző: Mivel a Panasonic magyar képviseleténél jelenleg csak gyártás előtti, nem végleges DMC-GX8 fényképezőgépek álltak rendelkezésre, ezért a masinák működését – így többek közt a kettős képstabilizátort – nem tudtam letesztelni. Azonban a GX8 tudástára megegyezik a DMC-GH4 és a DMC-G7 gépekével, így elsősorban csak a Dual IS stabilizáciős rendszer lesz számunkra igazán érdekes. Ezt majd egy végleges készülékkel fogom letesztelni, de sajnos, csak utólag. Amint lehet, frissítem majd a cikket!
Július 16-án mutatta be a Panasonic legújabb, a m4/3 rendszerhez tartozó fényképezőgépét, a DMC-GX8-at, ami több szempontból is rendszerújítónak tekinthető. Az első és talán a legfontosabb tényező, hogy az új masinába végre egy ténylegesen új szenzor lett beszerelve, amelynek felbontása az eddig 16 MP helyett immár 20 MP. Ezzel a plusz négy megapixellel olyan pixelsűrűséget kapunk, ami a kisfilmes rendszerben (36 x 24 mm-es lapkaméret) 80 MP-nek felelne meg.. A gyártó azt ígéri, hogy a megnövelt felbontás ellenére a képminőség jobb, mint a korábbi, 16 MP-es képérzékelővel szerelt modelleknél. Ennek dacára a GX8 esetében az érzékenységet továbbra is csak ISO 25 600-ig lehet emelni (azért ez nem egy rossz érték, ha figyelembe vesszük a Canon EOS 5Ds R ISO 12 800-as határértékét – pedig az a gép „csak” 50 MP-es!).
A Panasonic DMC-GX8 nehezebb és nagyobb lett elődjénél, a GX7-nél (402 gramm versus 487 gramm, 122,6 x 70,7 x 54,6 mm versus 133,2 × 77,9 × 63,1 mm), cserébe csepp- és porálló kivitelű magnéziumötvözet vázat kapott, aminek immár van rendesen megfogható markolata (ez utóbbi nekem személyesen nem nagyon tetszik, igaz, nemtetszésemnek inkább esztétikai, mintsem ergonómiai oka van – egyszerűen nem illik egy ilyen „bumszli” a távmérős jelleghez). A méret- és a tömegnövelés oka a jobb kezelhetőség, ami nem csak magára a váz kezelőfelületére vonatkozik, hanem arra is, hogy a masinára nagyobb, nehezebb objektíveket is fel lehessen csavarni anélkül, hogy az kiforduljon a kezünkből. A gyártó a GX sorozatot ezzel a lépésével is a GH sorozat komoly szintjére emelte – aki kisebb, könnyebb fényképezőgépeket akar, annak ezután is ott a G és a GM széria (előbbi a GH, utóbbi a GX kistestvére).
Amint az a fenti képen látható, a GX8-nál megtartották a felhajtható elektronikus keresőt, s annak ellenére, hogy a beépített panel felbontása valamelyest csökkent (2 764 800 képpontos LCD versus 2 360 000 képpontos OLED panel), a nagyítása megnőtt, a képminősége és a reakcióideje (képfrissítés) javult, felépítése jóval masszívabb lett – egyszóval: fantasztikus az új EVF! A nagyobb vázméret ellenére búcsút kell mondanunk a beépített vakunak, ami bár nem nagy veszteség, azért adott esetben hasznos volt (pl. derítéshez ellenfényben jól jött).
A ronda markolat ellenére a GX8 formavezetése letisztult, egyszerű vonalvezetésű. Az előlapon a beépített AF segédfényen kívül csupán az objektív elforgását akadályozó retesz nyitógombját, és egy funkciógombot találunk. Ez a funkciógomb pont oda lett helyezve, ahová a gépet markoló kéz középső ujja esik.
Az új Panasonic modell hátoldalán is történt változás: a kijelző immár nem csak dönthető, hanem kihajtható és elforgatható is egyben. Emellett a mérnökök ügyeltek arra, hogy a kezelőfelület legalább nagyjából maradjon a régiben, így a multifunkciós gombegylet kiosztása maradéktalanul követi a régebbi GX7-ét, csupán a gyorsmenü és az alsó két nyomógomb kiosztása változott.
A DMC-GX7-nek nem volt mikrofon bemente, ezen változtattak most a tervezők. Sajnos, a változásnak ára volt, így egyrészt kisebb szabványú lett a HDMI aljzat, másrészt a mikrofon csatlakozója sem a szokványos 3,5 mm, hanem az átalakító után kiáltó 2,5 mm-es lett. A GX8 bemutatóján jelen volt a gyártó képviselője, Uematsu úr, akit megkérdeztem, miért erre a csatlakozóra esett a választás. Erre ő azt felelte – a szokásos tekervényes japán gondolatmenettel megfűszerezve -, hogy a 20 MP-es szenzor miatt a GX8 gépet elsősorban a fotósoknak szánják, ezért a videózás – és így a hangfelvétel külső eszközzel is – kissé a háttérbe kellett, hogy kerüljön. Persze, aki akar, az ebbe is beleköthet, hiszen minek akkor a 4K felbontás, ha már nem akarunk annyira videózni a GX8-cal, ugye. Viszont van egy másik magyarázata is a dolognak: ha jobban megnézzük a lenti fotót, látszik rajta, hogy a 2,5 mm-es Jack aljzat osztott funkciót lát el – egyrészt külső mikrofont lehet rádugni, másrészt viszont a Panasonic vezetékes távkioldóját is ide kell illeszteni.
A csúnya, nagy markolat a kényelmes fogás mellett egy másik előnnyel is szolgál: nagyobb akku fér bele. A GX8-at egy 1200 mAh-s áramforrás látja el energiával, ami mérete ellenére elég kevés felvétel rögzítését teszi lehetővé. A CIPA mérése szerint kb. 330 kép megy egy töltéssel, és saját tesztem szerint sem sokkal több az egy szuszra felvehető anyag mennyisége.
A memóriakártya kénytelen osztozni az akkuval egy közös barlangon; sokkal jobb lett volna, ha a markolatba kerül az SD kártya, mert innen alulról kivenni sem épp könnyű a kis tárolót, aminek foglalatát a kinyitott ajtó miatt nehézkes elérni.
A Panasonic DMC-GX8 tetőlemezén balról jobbra haladva alábbi komponenseket láthatjuk: elektronikus kereső (szemérzékelővel), vakusaru, módválasztó tárcsa, alatta az expozíció kompenzáció forgókapcsolója, paraméterező tárcsa funkciógombbal a közepén, bekapcsoló, újabb funkciógomb, filmfelvételt indító nyomógomb, és elől a kioldó, amit egy másik paraméterező tárcsa vesz körül.
A DMC-GX8 külseje teszik is meg nem is, egy afféle „utálomszeretem” viszony alakult ki köztem és a gép között a tesztidőszak alatt. Nem szerettem, mert az elülső funkciógomb olyan szépen belesimul az előlap felületébe, hogy azt tízből tízszer nem sikerült megtalálnom szemhez emelt géppel; utáltam, mert az expozíció kompenzáció tárcsája kissé túl könnyen elcsavarodik, ezért egy módváltás után nem ritkán csodálkoztam el azon, miért nem lett jó az expozíció; utáltam, mert nem használok vezetékes kioldót, viszont külső mikrofont elég gyakran (ennek persze 3,5 mm-es a dugója), és az átalakító plusz hibaforrás; utáltam, mert a memóriakártya kivétele a foglalatból mindig káromkodásba fulladt. Viszont imádtam a GX8-at, mert kényelmes a fogása (számomra), mert nagyon praktikus és félelmetesen jó minőségű a dönthető kereső, mert végre videózni is lehetne rendesen a géppel a kihajtható és elforgatható kijelzőnek hála, mert nagyon masszív, időjárásálló a váz, mert en bloc tetszik a távmérős formavilág, mert pont jó a készülék mérete, súlyelosztása.
