Ha ilyen részletes számlát adsz a fotózásról, nem fog senki akadékoskodni!

A fényképészek gyakran összetalálkoznak olyan ügyféllel, aki értetlenkedik, hogy mi a fene kerül akár 500 000 forintba egy esküvőfotózáson, hiszen még „meg is etetik, meg is itatják” a fotóst és asszisztenseit. Nos, Don Giannatti, aki nem csak fotósként, hanem tanárként is tevékenykedik, összeállított egy sablon számlát, amihez ha hasonlót állítunk ki, tuti nem lesz majd kifogása egyetlen egy kliensnek sem! (Forrás: petapixel.com)

 

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Anulu

    A kb milliós vagy több milliós értékű felszerelés kopása ki maradt a számláról 🙂

    • Ezt az orbitális baromságot kíváncsi vagyok, mikor veritek ki már a fejetekből. Nem, a kliensnek kurvára semmi köze nincs ahhoz, és főleg kurvára nem érdekli őt, hogy mennyit kopik a felszerelésed. A klienst kizárólag az érdekli, hogy milyen színvonalú munkát kap tőled és mennyiért. Ha pl. olyan munkára is a csattogó-kattogó monstrumodat viszed, ahová egy ájfón is jó lett volna (jó, na, legyen egy nagyszenzoros kompakt), akkor ne sírj, hogy kevesebbet tart a zárszerkezeted. És főleg, ne a kuncsafton akard behajtani, mert a sokkal okosabb konkurencia szemberöhög.

      • Anulu

        Nyílván, de ez egy eltúlzott lista 🙂 A fent felsoroltak közzé ez is simán beférne 🙂 A másik, ha mint vállalkozó nem számolsz a munkaeszközeid amortizációjával na akkor fog igazán szemberöhögni a konkurencia 😉

        • Látom, mindenkinek kurvára megy a kapitalizmus.
          Hacsak nem egy vadiúj, eddig még senki által nem nyújtott szolgáltatással rukkolsz elő, akkor biza nem te találod ki az árakat, hanem a konkurencia már létező áraihoz igazítod magad. És akkor nem te „számolod bele” az áraidba az amortizációt, hanem utánanézel, hogy melyik az az ár, amelyiknél már jobb ár/érték arányt tudsz nyújtani, mint a konkurencia, és leellenőrzöd, hogy ez amortizációval, lakbérrel és a szeretőd nyakláncaival együtt megéri-e neked. Ha igen, csinálod. Ha nem, akkor abbahagyod, vagy újítasz: pl. kevésbé hangzatos márkanevű, de kiváló paraméterekkel rendelkező fényképezőgépet használsz vagy te barkácsolod össze a kellékeket.

          • Anulu

            Szerintem túlbonyolítod, a cikkben szereplő lista egy poén, nyílván senki nem fog ilyet kiállítani, csak azt mondtam ha már poénkodunk az is belefért volna amit írtam. És igenis számolnod kell azzal hogy a vázad nem örökéletű (főleg ha esküvőt fotózol)

          • медвежонок

            Egyetértek. Mint kliens a végeredmény érdekel és az odáig vezető élmény. Ha nem élmény, akkor legközelebb keresek mást. Ennyi.

      • BlackJr

        Ezzel a logikával akkor elég sokmindent ki lehetne hagyni a listáról. Ha ennyire leegyszerüsíted akkor max a klienst csak az érdekli, hogy eláll e a lélegzete a fotóktól vagy nem. De tény, hogy a számlára nem kell felvezetni az “amortizációt” 🙂

        • медвежонок

          Pedig ami engem illet (mint klienst) semmi más nem érdekelne, csak az, hogy “el áll-e a lélegzetem”, a megbeszélt határidőre elkészült-e, illetve még mondjuk, hogy ügyfélközpontúságból hogyan jeleskedik. 🙂

  • медвежонок

    Sosem értettem a fotósok magyarázatait, hogy a szolgáltatásaik miért kerülnek annyiba amennyibe, de az ehhez hasonló posztokban olvasható magyarázatokat még kevésbé. Most helyettesítsük be a fotóst orvossal és írjunk egy hasonlóan kreatív számlát mint a fenti. … Ugye hogy a jó édes anyját adnak az orvosnak, aki ennyi mindent kreatívan felszámol?

    • BlackJr

      Más szakmákban érted, hogy mi miért kerül annyiba amennyibe?:)

      • медвежонок

        Nem, de nem is ez lett volna a lényege a mondandómnak.

        Az előbbi példánál maradva egy orvos nem fogja ráírni a számlájára, hogy “Nem remegő kéz az operáláshoz”, mert azt gondolom, ez alap – ugyanúgy mint a jó szem a fényképezéshez egy fotósnál. Szintén nem érdekelne egy orvosnál, ha arra próbálna az adott számlán hivatkozni, hogy a 6+ egyetemi év alatt ő mennyi bulit kihagyott, mert tanulnia kellett, vagy hogy milyen nehéz volt az anatómia könyv / vizsga / szigorlat, stb.

        Egy szó mint száz és mint ahogy fentebb is írták már mások, állatira nem érdekel, hogy egy fotós szerint hogy jön ki az, amit a számlára ír. Viszont érdekesnek tartom, hogy folytonos kényszert éreznek, hogy mégis megmagyarázzák…

        • Anulu

          Talán mert állandóan kérdik hogy mi kerül annyiba hisz csak kattingatsz… Ha nem vonnák kérdőre a fotósokat állandóan, nem is kéne magyarázkodni. Én sem mondom az orvosnak hogy csak receptet meg beutalót írogatsz. De neked is leírom a fenti lista egy poén, nem kell komolyan venni.

          • медвежонок

            Tudom, hogy poén és azt is, hogy folytonosan vissza-visszatérő téma és arra válasz a fenti ötlet. Lejjebb részeltesebben kifejtettem mit gondolok.

        • StG

          Jobbára két dologból jöhet ki az ár: a speciális szakismeretből ill. a speciális felszerelésből. Az orvosnál azért fizetsz, mert ezek megszerzéséért (jó esetben) sok évet tanult majd sok év alatt tapasztalatra tett szert ill. sok pénzt fektetett a felszerelésbe – amelyek birtokában megoldja egy problémádat. Meg persze az is alakítja az árat, hogy ezek a dolgok mennyire korlátosan áll rendelkezésre (lásd: konkurencia)
          Így a fotósoknál is teljesen jogos érz ez a sok minden (beleértve az amortizációt is), hogy miért sokkal többe a munkájuk a szonszéd Tamáskánál, aki olyan jó képeket csinál a telefonjával. (Mielőtt felrovod: én nem vagyok hivatásos fotós, de megértem ezirányú a sirámaikat)

          • медвежонок

            Nem-nem, nem rovok fel én semmit, nem trollkodni vagyok itt és mielőtt bármilyen vád ér, hogy itt akadékoskodom, gyorsan hozzáteszem azt is, hogy nagyon tudom értékelni egy jó fotós munkáit, nem azt kérdőjelezem meg, hogy miért annyi amennyi, hanem inkább az foglalkoztat a cikk kapcsán, hogy miért pont velük kapcsolatban merül fel visszatérően, hogy hogy is jön ki a végösszeg.

            A példánál maradva, ha orvoshoz megyek – és ahol én ezért fizetek is, az jobbára fogorvos – bennem (!) nem szokott felmerülni, hogy “húú, mennyibe kerülhetett ez a sok minden, amit a kezeléshez használ” és az sem, hogy mennyit tanult ahhoz, hogy bizalommal és nyugodt szívvel beüljek a rendelőjében a székbe. Ha szerencsére nagy ritkán orvoshoz kell mennem, azért megyek magánrendelésre (értsd: fizetek érte), mert ott emberként bánnak velem és nem kell órákat, esetleg egy egész napot várakoznom, mire sorra kerülök és egyáltalán nem mellékesen azt, hogy utána jó eséllyel nem fog többet szúrni, fájni, hasogatni vagy egyszerűen “csak” életben maradok. (Utóbbiért még nem kellett fizetnem. :D)

            De vissza a fotósokhoz. “Szomszéd Tamáskára” és a telefonjára tiszta sor, hogy nem bíznám a fontos pillanatokat, de jóval efölötti technikával rendelkezőknél nem arról kellene szóljon a történet, hogy a “szolgáltató” mennyire kreatív, mennyire tartja be a határidőket, mennyire ügyfélközpontú meg ilyenek?

            Értem én, hogy poén a fenti “fiktív” számla (mielőtt nekem rója fel valaki, hogy egy humortalan pöcs vagyok :D) de szerintem nem azzal kellene meggyőzni a hőbörgőket, hogy ezért annyi amennyi, mert “van szemem a fotózáshoz”, “határidőre kész leszek”, “jobban ismerem a gépem mint más akinek szintén ilyen van”, mert ez gáz. Szerintem. Mert ezek alap dolgok, akkor ha valaki ezt választja hivatásaként, nem akarja hogy ledarálja a konkurencia és szorult belé valamennyi ügyfélorinetáltság.

            Ezeket gondolom.

          • StG

            Talán azért jön ez elő többször a fotósoknál mint a fogorvosoknál, mert jobb-rosszabb fényképezőgépe többeknek van és többen fotóznak hobbiként mint ahányan fogat húznak 🙂 Egyébként ez a számla tényleg indokolatlanul vicceskedő, de olvastam már hasonlót, ahol komolyabban indokolták meg és bontották tételekre, hogy miért is annyi tízezer Ft egy nap, amennyi.

        • Nincs olyan, hogy alap.
          Én magamnak fotózok, hobbiból, és hát sok-sok liter benya, sok-sok koránkelés, sokba kerültek a cuccok, de mennyibe kerül amikor a téli éjjelen széjjelfagysz…?
          Más elszörnyed, hogy “hajnali négykor, minek kelsz olyan korán?”
          Nyilván ez nem nyafogás, hiszen aki nem szereti, nem csinálja, csak egy kis fogódzó, hogy nem a legyek hordják össze a jó képeket.
          Lehet, hogy alap a kreativitás, de nem adják ingyen azt sem, és a tapasztalatot még kevésbé.

  • Nátrium-tioszulfát

    Látom nagyüzemben megy a bullshit generálás. Olvastam az eredeti posztot is, de igazából engem megrendelői oldalról egyáltalán nem győzne meg. Ez egy rakás baromság.

    Szabad piaci verseny van, ahol a konkurencia alád fog ígérni, ami mindaddig működni fog, amíg szakmailag ugyanazt tudja jobb áron nyújtani. Napi rendszerességgel adok részletes árajánlatokat és senkit nem izgat, hogy miből áll össze egy szolgáltatás díja.

    Ha van aki nálad olcsóbban tudja nyújtani ugyanazt, akkor valamit rosszul csinálsz. Ha tartani akarod az árat, akkor nyújts minőségileg többet, mint a konkurenciád. Ha nem tudsz, akkor érd el, hogy az árak csökkentése mellett is kijöjjön a matek. Alap gazdaságtan.

    Ez az ami nem megy a kommersz fotósoknak. A középszerű fotósoknak csak a szája jár, hogy miért kell még a fotósiskola ebédszünetében elfogyasztott melegszendvicset meg idén a negyedik vázcserét is kiszámlázni.

    • Mi a hekk történt, hogy 100%-ban egyetértek veled? 😀 Amúgy nagyjából ugyanezekért az érvekért engem kíméletlenül szétszedtek annó Völgyi Attila blogjában.

    • “Ha tartani akarod az árat, akkor nyújts minőségileg többet, mint a konkurenciád. ”
      Ez addig igaz, amíg van igény a minőségre. Sajnos egyre kevésbé.