A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 (A025 – Canon) bemutatója

A Tamronnál nem tétlenkedtek a mérnökök az elmúlt években, így hát nem csoda, hogy a teljes objektív-palettájukat felfrissítették. Az „SP” előtaggal ellátott, kiemelt minőségű lencserendszerek második generációjának tagja jelen cikk tárgya is, az A025 kódjelű SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 objektív, amely nem csak külsőleg (dizájn és építési minőség), hanem optikailag is az etalonok közé sorolható.

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 a kor elvárásainak megfelelően immár a legnagyobb felbontású full frame szenzorokat is maradéktalanul kiszolgálja (40+ megapixel sem okoz fejfájást), de ezt majd kicsit lentebb részletesen kitárgyaljuk, most nézzük, mik ennek a remekműnek a legfontosabb paraméterei: 70-200 milliméteres gyújtótávolsági tartomány, ahol folyamatosan 2.8 a kezdő F-érték, csökkentett, csupán 95 cm-es tárgytáv (az elődmodellnél 130 cm volt ez az érték), 23 lencsetag 17 csoportba rendezve (több alacsony szórású és különösen alacsony szórású lencsetaggal), eBAND és magnézium-fluorid lencsebevonatok, időjárásálló kialakítás, 1500 grammos tömeg (Canon), 88 x 193,8 mm-es méret, 77 mm-es szűrőmenet átmérő. Az F22-ig szűkíthető blende írisze kilenc darab lekerekített lamellából áll, ami szép háttérelmosást biztosít (a Nikon F bajonettes változat elektromágneses rekeszvezérléssel van ellátva, ami pontosabb és gyorsabb rekeszelést tesz lehetővé).

A gyártó úgy alakította ki az objektív hátsó végét, hogy használhassuk az 1,4x és a 2x telekonverterekkel együtt is. A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 továbbá kompatibilis a TAP-in konzollal, így a firmware otthonunk kényelmében is frissíthető, továbbá rálátásunk van bizonyos paraméterekre, melyeket saját igényeinknek megfelelően alakíthatjuk (pl. AF pontossága, sebessége stb.).

Az SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 sem zoomoláskor, sem fókuszáláskor nem változtatja meg méretét (hosszát), és nem is forgatja a frontlencsét. Ezekhez a funkciókhoz az összes szükséges lencsemozgás a tubuson belül történik. Ennek előnye, hogy jóval gyorsabban, halkabban működhet az autofókusz, továbbá az, hogy zoomoláskor nem kerül szennyezett (poros) levegő az objektív belsejébe, ami tovább növeli az időjárás elleni védettséget.

Az automatikus élességállításért egy gyűrűs motor és két nagyteljesítményű mikroprocesszor felel, ami érződik is: próbáim során gyorsan és pontosan dolgozott a fókuszrendszer a teszthez használt Canon EOS 5Ds R vázon. Természetesen az AF-ba kézzel bármikor belenyúlhatunk anélkül, hogy előtte manuális állásba kellene kapcsolni az AF/MF kapcsolót.

Az objektív tubusán összesen négy kapcsolót találhatunk: az első a fókuszkorlátozó, aminek két állása van (teljes fókusztartomány, illetve 3 métertől a végtelenig), a második a már említett AF/MF kapcsoló, a harmadik a képstabilizátor be/ki kapcsolója, a negyedik pedig a stabilizátor módjai közt vált (1: normál mód keresőkép stabilizációval, 2-tengelyes kompenzáció; 2: svenkeléses mód, 1-tengelyes stabilizációval; , 3: normál mód a keresőkép stabilizációja nélkül, kiszámíthatatlan mozgású témákhoz, 2-tengelyes kompenzáció).

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 állványcsonkkal együtt érkezik, amelynek talpa Arca Swiss jellegű kialakítást kapott, így az közvetlenül becsúsztatható az ezzel a rendszerrel kompatibilis állványfejekbe. A csonkot 360°-ban szabadon körbe lehet forgatni a tubuson. Az adott pozícióban való rögzítést egy nagy kézi csavar könnyíti meg.

A Canon EOS 5Ds R fényképezőgép menüjében, ha megnézzük az „Objektívtorzítás korrekciója” nevű bejegyzést, láthatjuk, hogy a fényképezőgép rendben felismeri a Tamron objektívet, azonban a korrekciós adatok nem érhetők el, így azokat bár bekapcsolhatjuk, de nem használhatjuk ki. Sebaj, ha RAW-ban fényképezünk, az ipari szabványnak tekinthető Adobe Camera RAW legfrissebb, 10.4.0.976-os verziója már tartalmazza az optikához tartozó korrekciós profilt, tehát az összes fényképre híváskor (JPEG konverziókor) ráereszthetjük a javítást, ha szükségét éreznénk.

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 – amint arról neve is árulkodik – beépített képstabilizációs rendszerrel is fel van vértezve, aminek hatásfokát a gyártó akár 5 FÉ-re teszi (3-as VC mód használatával). A fenti ábra pedig ezt alátámasztja, ugyanis 200 mm-es állásban akár 1/3 mp-es záridőt is gond nélkül kitartottam (pedig nem voltam kipihent állapotban).

A geometriai torzítások szintje igen alacsony, ahogyan azt egy ilyen telefotó objektívtől elvárnánk. A teljes zoomtartományban azonban megfigyelhető egy enyhe hordótorzítás, ami szerencsére egyenletes, azaz könnyen korrigálható, és valós témák fényképezésekor nem észrevehető mértékű.

Sejthető volt, hogy a full frame méretű képérzékelőkön látható lesz majd némi peremsötétedés teljesen nyitott rekesz mellett. Ez gyakorlatilag a teljes gyújtótávolsági tartományban megfigyelhető, és amint majd látni fogjuk, a 200 mm-es végállás felé némileg erősödik majd a jelenség. 70 mm-es állásban már F5.6 is tisztának mondható, de teljesen csak olyan F8 környékén szűnik meg a vignettálás.

135 mm-es állában, tehát a tartomány közepén is ugyanazt láthatjuk, mint 70 milliméter mellett: F5.6 már szinte tiszta, végül F8 fölött már tökéletes a kép.

Amint fentebb már jeleztem, 200 milliméteren a legerősebb a peremsötétedés. Azt azonban ne felejtsük, hogy az animációk a jobb szemléltetés végett némileg felerősítve mutatják a jelenséget, azzal így, ilyen mértékben természetes témák fotózásakor nem fogunk szembesülni!

A színezést nagyon szépen kordában tartja az optikai formula. Gyakorlatilag csak F2.8-as rekeszállás mellett lehet látni némi színes (jellemzően lilás/zöldes) él-elszíneződést, amitől már egy FÉ rekeszeléssel, azaz F4-es blendenyíláson megszabadulhatunk. Az objektív hosszú vége felé haladva ez a hatás kissé felerősödik, tehát a tartomány közepén (135 mm-en) valamivel jobban látszik:

Itt már másfél-két FÉ-t kell szűkíteni a rekeszen, ha teljesen meg akarunk szabadulni a CA-tól, míg 200 mm-en két értékkel kell csökkenteni az írisz átmérőjét ugyanehhez az eredményhez:

Ha azonban valós, azaz nem a hatás kimutatására kiélezett témát kapunk lencsevégre (például lombkoronán átsejlő fénysugarak), akkor nem igazán fogunk találkozni a színes kontraszt-élekkel.

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 nem parfokális, azaz nem tartja meg a kép élességét zoomolás közben. Ha például beállítjuk 70 mm-en élesre a témát, akkor ahogyan haladunk a zoomtartomány vége felé, úgy lesz egyre életlenebb a kép. Ez nem hiba, de érdemes fejben tartani.

A zoomobjektívek zöménél a középpont elmozdul, ahogyan változtatjuk a gyújtótávolságot. Ez persze az SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2-nél is így van, amint az a fenti képen látszik. Ennek a jelenségnek elsősorban mozgóképek felvételekor van jelentősége, mert zoomolás közben rajta kell tartani a középpontot a témán.

Kattints!

A kép élességét tekintve is nagyon rendben van a Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2. 70 milliméteres állásban már F2.8-on is szinte tökéletes a kép közepe, ami F4-re rekeszelve még javul egy kicsit, de onnantól a diffrakció jelentkezéséig (F11 után) szinte konstans a minőség. A képek az extrém sarkokban F5.6-on érik el a legjobb szintet ezen a gyújtótávolságon.

Kattints!

Csak ismételni tudnám magam, ami a 100 mm-es gyútávon tapasztalható: már F2.8-on is szinte tökéletes a kép közepe, ami F4-re rekeszelve még javul egy kicsit. Itt is F5.6-ra rekeszelve mondható tökéletesnek a képek sarka.

Kattints!

135 mm-en a legfinomabb részletek is előjönnek F2.8-as blendeértéken, és F4-re szűkítve sem látunk sokkal többet ezekből a képeink közepén. A sarkokban F5.6-F8 közötti rekeszértékeken kapjuk a legtöbb részletet.

Kattints!

Ha lehet ezt így mondani, 200 mm-en a „leggyengébb” az SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2, itt ugyanis F5.6-tól tökéletes a kép közepe. Az F2.8-F4 tartomány is éles, csupán kissé lágyabb, mint a kisebb gyújtótávolságokon. A képek sarkában F8-ra szűkített írisz mellett válik szuper minőségűvé a fénykép.

Értékelés

A 70-200 milliméteres tartományt nyújtó, F2.8-as zoomobjektív a „Szent Háromság” egyik alappillére (a másik kettő a 14-24 mm, illetve a 24-70 mm), tehát ideális esetben szinte minden fotósnak kötelező darab lenne. Nyilván senki sem szeretne kakukktojást hordozni a fotós táskájában, ezért jól megválogatja az oda bekerülő darabokat. Nos, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2-vel senki sem nyúlhat mellé: időjárásálló felépítés, belső zoomolás és fókuszálás, kompatibilitás a Tamron telekonvertereivel, a TAP-in konzollal, nagyon hatékony képstabilizátor, mesésen lágy háttérelmosás, szinte tökéletes képminőség már nyitott rekesszel is. A fókuszsebesség is gyorsabb lett az elődhöz képest, és az AF pontosságára sem lehet panasz. És most jön a legjava: az „eredetiek” árának csupán kétharmadát, illetve felét (!) kell kifizetnünk a pénztárnál! A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 ugyanis bruttó 499 900 forintért vásárolható meg a márka hazai disztribútorától, a Tripont Foto Video Kft.-től. Nem marad más, mint a „Kedvenc” értékelés. Képmintáimat itt találjátok.

Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2

A Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2 objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam a teszthez.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...