Az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC bemutatója

Majdnem 17-szeres átfogást nyújt (egészen pontosan 16,667x), kompakt méretű, könnyű, por-, fagy- és cseppálló, ráadásul makrózni is lehet vele – túl szép, hogy igaz legyen? Nos, nem, az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC lencserendszere valóban rendelkezik a felsorolt tulajdonságokkal! Akkor hol van itt bökkenő? Tényleg képes egyetlen objektív mindarra, amit ez az M.Zuiko ígér? Mert ha igen, akkor ez az optika lehet a tökéletes utazó-objektív a m4/3 rendszerhez! Tarts velem, megmutatom, mit tapasztaltam az M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC próbája során!

Az objektív teszteléséhez az Olympus OM-D gépcsaládjának zászlóshajóját kaptam. Az E-M1X-nek köszönhetően így még azt is kideríthettem, mennyire fürge az ekvivalens 24-400 mm-es átfogású lencserendszer fókuszmotorja. Előbb azonban lássuk a fontosabb műszaki paramétereket: a 11 csoportba rendezve összesen 16 lencsetagot tartalmazó optika legkisebb tárgytávja 10 cm (12 mm-es állásban). Az üvegtagok közt megtalálható 1 db Szuper HR, 2 db SED, 2 db HR, 2 db ED, 3 db aszférikus, valamint 1 db nagy törésmutatójú, tehát a jó képminőséghez minden adott optikai részről. Az élességállítás belsőleg történik, fókuszálás közben a frontlencse nem forog, az objektív hossza nem változik. A 77,5 x 99,7 mm-es terjedelemhez 455 grammos tömeg társul, a szűrőmenet átmérője 72 mm.

A por-, csepp- és fagyálló kivitelű termék blendéjének írisze hét darab lekerekített formájú lamellából áll, a rekeszt F3.5 és F22 közti értékekre lehet beállítani (a zoomtartomány két végén F3.5-ről, illetve F6.3-ról indul a rekesztartomány). Mivel variábilis rekeszértékű az objektív, lejegyeztem, hogy adott gyújtótávolságon milyen F-értékről indul a móka, íme:

  • 12 mm: F3.5
  • 13 mm: F3.8
  • 25 mm: F4.5
  • 45 mm: F5.4
  • 70 mm: F6.1
  • 100 mm: F6.2
  • 200 mm: F6.3

Ha a zoomot 200 mm-re állítjuk, az objektív hossza 99,7-ről 168 milliméterre változik, azaz a zoomgyűrű kb. 80-85 fokos elforgatásával 68,3 mm-rel lesz hosszabb a termék. A fókuszgyűrű – csakúgy, mint az összes többi, autofókuszos m4/3 objektív esetében – elektronikus összeköttetésben áll a lencsemozgató mechanikával, így nincsenek fizikai végpontjai. A tubuson a két vezérlőgyűrűn kívül semmiféle kezelőszerv nem található, így az AF/MF közti váltás is a vázon történik.

Egyébként mindkét gyűrű anyagában barázdált, aminek előnye, hogy több éves használat után sem kell a tapadást biztosító gumírozás megnyúlásától tartani. Értelemszerűen a zoomgyűrű a szélesebb, míg a frontlencséhez közelebb eső, keskeny vezérlőgyűrű a manuális élességállítást szolgálja.

A fenti animációval szerettem volna szemléltetni a zoomolás okán bekövetkezett hosszváltozást – az OM-D E-M1X-szel egyébként kiegyensúlyozott párost alkotott az M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC; használat közben kizoomolva sem volt orrnehéz a szett. Bár a zoom mechanikája nem reteszelhető, a rendszer kellően feszes ahhoz, hogy a belső tubus ne kezdjen el kicsúszni lefelé fordítva sem.

Az objektív bajonettje fémből készült, szegélye gumigyűrű által szigetelt. A gumigyűrű feladatát a hátsó, fixen behelyezett lencsetag is megkönnyíti, hiszen ez is megakadályozza, hogy por, vagy nedvesség kerüljön a tubus belsejébe.

Amint látható, az optika nem szerénykedik megjelenésével: a frontlencse körüli ívet a gyártó és a típus megjelölése díszíti. A külsőségekkel való ismerkedést itt most le is zárhatjuk, lássuk, mit nyújt képminőség szintjén az M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC! Amint azt már fentebb említettem, a fotózáshoz az OM-D E-M1X fényképezőgépet használtam, aminek menüjében mindenféle zajszűrést kikapcsoltam, képmódnak (stílusnak) a „Naturált”, avagy természetest választottam. Bár a fényképeket az E-M1X nyersfájljaiból alakítottam át 10-es minőségű JPEG képekké (az Adobe Camera RAW legfrissebb, 11.2.1.159-es kiadásának közreműködésével), a konverzió során csupán az expozíciós értékeket módosítottam igény szerint. Kezdjük talán a geometriai torzítások szemléltetésével:

Mint ismeretes, a m4/3 rendszer a nyersfájlokba integrálja a különféle korrekciós profilokat, így azokat nem kell, de nem is lehet külön aktiválni/deaktiválni az ACR-ben. A fenti torzításos animáció az Adobe Camera RAW által konvertált képet mutatja. 12 mm-en csupán minimális hordótorzítás látható, ami valamivel nagyobb gyújtótávolságon már teljesen meg is szűnik. A kép aztán 200 mm-ig marad is szép, egyenletes, torzításmentes. Persze, a kisördög nem hagyott nyugodni, így hát meglestem a geometriai torzítások mértékét a RawTherapee nevű szoftverben is, ami híres arról, hogy nincs tekintettel semmiféle beépített profilra. Íme:

Meglepő módon a „valós” kép sem fest olyan rosszul, én sokkal radikálisabb torzításokra számítottam. 12 mm-en hordózás látható, ami majd 25 mm fölött átcsap párnatorzításba. A viszonylag nagy, majdnem 17-szeres átfogás ellenére egyáltalán nem borzasztó a helyzet!

Kattints!

Igaz, az M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC objektívben nincs beépített képstabilizátor, azért kíváncsiságból leteszteltem, milyen hosszú záridőt vagyok képes kitartani 200 mm-en az E-M1X közreműködésével. Ugyan a fél másodperces érték már az automatikus stabilizátorral is kissé bemozdult, 1/5 mp-es záridő használatával tízből legalább nyolcszor hibátlan eredményt kaptam, ami többek között a jó súlyelosztásnak is köszönhető.

A peremsötétedés 12 mm-en volt a legnagyobb, ráadásul a rekeszelés ellenére itt a teljes blendetartományban látható vignettálás maradt a felvételeken. A sötétedés mértéke nem túl nagy, képhíváskor könnyedén orvosolható.

25 mm-es gyújtótávolság mellett is megmarad egy része a peremsötétedésnek, de már kisebb mértékben, mint 12 mm-en.

50 mm körül már teljesen eltüntethető a vignettálás, az animáció is mutatja, hogy F8 körül szinte teljesen kitisztul a kép.

Meglepő módon 100 mm-es állásban ismét erősebb a peremsötétedés, de itt már nem marad meg a teljes rekesztartományban, hanem F8-ra szűkített blendénél teljesen eltűnik.

Hasonló a helyzet az objektív 200 milliméteres végállásában, ahol ismét felerősödik némileg a kép sarkaiban megjelenő hatás.

A fotózás során becsillanásokkal nem találkoztam, pedig direkt nem csavartam fel a frontlencse köré a napellenzőt. A színhibák is jól korrigáltak, a gyújtótávolsági tartománynak sem az egyik, sem a másig végén nem találkozni lilás él-elszíneződésekkel. Az M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC-t fölösleges rekeszelni, a kép teljesen nyitott rekesz mellett is borotvaéles; 200 mm felé haladva minimálisan lágyul a rajz (tényleg alig látni), de ezt a képmintákon magatok is megnézhetitek!

Kattints!

Értékelés

Az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC tökéletes utazózoom, amit akár hobbi természetfotósoknak is merek ajánlani. Az autofókusz néma és gyors (az Olympus PRO objektívek sebességétől csupán minimálisan mard el), sem fagyban, sem porban, sem esőben nem kell félteni a remek szigetelésének köszönhetően. Az átfogása szinte bármilyen téma megörökítését lehetővé teszi: akár csoportképeket, akár portrékat, de természetfotókat is készíthetünk vele. Méretét és tömegét tekintve elsősorban az OM-D gépcsalád nagyobb tagjaival alkot tökéletes párost, de a kellő szigeteltség érdekében amúgy is az E-M5 Mark II-től fölfelé helyezkedő masinákkal érdemes párosítani. Hátrányként csak a viszonylag szűk értékekről induló blendetartományt tudom felhozni, de akinek a nagy fényerő kell, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha a PRO objektívekre rákíván, ám ezt az átfogást még több PRO lencserendszer párosításával sem lehet elérni. Ennek, és a hároméves garanciának tükrében, még a bruttó 299 990 Ft-os ára sem mondható túlzónak. Tőlem jár neki az „Ajánlott” plecsni!

Olympus M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC

Az Olympus M.Zuiko Digital ED 12-200 mm F3.5-6.3 MSC objektívet és az Olympus OM-D E-M1X fényképezőgépet az Olympus hazai képviseletétől kaptam kölcsön a teszt idejére. Az objektív műszaki paramétereit itt találod.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...