Bevezető, összehasonlítás az E-M5 Mark II-vel
Rengeteg találgatás előzte meg az Olympus új, felső középkategóriás tükörnélküli fényképezőgépét, az OM-D gépcsalád újoncát, az E-M5 Mark III-at, de most végre tiszta vizet önthetünk a pohárba, hiszen a készülék immár hivatalosan is megérkezett, ráadásul pár napja már fotózom is vele, így a sajtóközlemény mellett az első benyomásaimat is kapásból megoszthatom veletek.
Első körben lássuk, mit változott a készülék külseje, ergonómiája az elődjéhez, az E-M5 Mark II-höz képest! A Mark III valamivel magasabb markolatot kapott; bár csak pár milliméterről van szó (56 mm versus 53 mm), a módosított markolatívnek hála érezhetően jobban meg lehet markolni az újoncot. Úgy vettem észre, hogy a kisujjam már nem annyira akar lelógni erről a markolatról, mint a Mark II esetében. A nyakpánt felfogatója még mindig zavaró helyen van, de már nem olyan idegesítő a pozíciója, hogy állandóan ficeregjen a kezemben a váz: a mutató és a középső ujjam közé esik a felfogatás.
A további összehasonlító képeken az E-M5 Mark III majd mindig a bal oldalon lesz látható, így nem keverjük össze a régebbi modellel. A fenti felvételen a két generáció elülső oldala látható. Alapvetően maradt minden a régiben, van egy reteszszemölcs, és egy blendebeugrasztó (amúgy funkció-) gomb, és egy segédfény LED a jobb felső sarokban. Az E-M5 Mark III-ról viszont hiányzik a vakuszinkron aljzat (ez egyébként az ősmodellen sem volt megtalálható), úgy tűnik, hogy az embereknek nem volt rá igénye.
A fényképezőgépek hátoldalának kialakítása is igen hasonló, viszont az E-M5 Mark III-on már dedikált AEL/AFL gomb található, és a funkcióváltó kapcsoló sokkal könnyebben elérhető, használható. A Mark III hüvelyktámaszának tetejére egy dedikált ISO gomb került, amit viszont csak fogásváltással lehet rendesen elérni. A többi kezelőszerv elrendezése és kiosztása maradt a régiben.
A tetőlemezen szinte mindent átalakítottak a mérnökök; az E-M5 Mark III felső része már a profibb, magasabb kategóriába tartozó E-M1 Mark II-ére, azaz annak kialakítására hasonlít jobban. A módválasztó tárcsa átkerült a kereső púpjának jobb oldalára, helyére a képkészítés mód, kereső módválasztó egysége került, a bekapcsoló kar maradt a régiben. A másik oldalon a már említett módválasztó, a két vezérlőtárcsa, a videofelvételet indító gomb és az expozíciókorrekció gombja fogadja a fotóst. Az E-M5 Mark II gombcsoportja már a múlté, valószínűleg túlságosan zsúfolt volt a felület.
A fényképezőgépek alja majdnem ugyanolyan, de a Mark III-nál a fém állványmenet kicsit hátrébb került, így valószínűleg erősebb kialakítást lehetett megvalósítani (bár én a Mark II esetében sem hallottam olyan esetről, ahol kiszakadt volna a menet).
Az Olympus OM-D E-M5 Mark III bal oldalán található aljzatok száma bővült eggyel (vezetékes távvezérlő), de módosult is az elrendezésük: legfelül a mikrofon bemenete, alatta eggyel a már említett távvezérlő csatlakozója látható, majd egy külön részlegben a HDMI és az USB aljzat található. A Mark III esetében végre nem egy nagy, közös gumifedél védi az aljzatokat, hanem három kisebb, könnyebben kezelhető fedőlap. Az újonc akkuját már USB csatlakozáson keresztül is lehet tölteni, ami egy nagyon praktikus újítás.
Az újdonság jobb oldala nem változott, ugyanúgy a memóriakártya részlege található a markolat oldalában, mint az E-M5 Mark II-nél. A Mark III is csak egyetlen egy SD kártyával bővíthető, ami akár UHS-II szabványú is lehet.
Amint azt majd kicsit később látni fogjuk, az E-M5 Mark III tudásra már szinte egy E-M1 Mark II-vel is felér, miért ne igazíthatnánk hát a méretét, a fogását is a nagyobb testvéréhez? Nos, ezt az átalakítást az ECG-5 jelű, külön megvásárolható markolattal meg is tehetjük! Alábbi két kép magáért beszél, míg az elsőn az E-M5 Mark III alaphelyzetben, azaz a kiegészítő nélkül látszik, addig az alatta lévő fotó már a tuningolt vázat mutatja az E-M1 Mark II mellett:
Az ECG-5 nem csak a markolatot hizlalja fel, hanem egy kioldót is kínál, így egy az egyben az E-M1 Mark II érzetét kapjuk.
Az ECG-5 szabad hozzáférést biztosít a memóriakártyához, ám az akkut csak úgy tudjuk cserélni, ha előtte a markolatot lecsavarjuk a váz aljáról (ezért is jó például az USB-n keresztüli tölthetőség). Az ECG-5 alja úgy lett kialakítva, hogy a fém állványmenet továbbra is az optikai középvonal alatt maradhasson. Szerintem ez egy kötelező tartozék minden E-M5 Mark III mellé!
