1982-ben a Kodak olyan fényképezőgéppel állt elő, amely egyfajta lemezt használt a képek rögzítésére. A flopi lemezhez hasonló kinézetű kazettában egy kör alakú, 15 képkockát tartalmazó lemez volt. Minden egyes kioldás után 24°-ot fordult a diszk, amelynek egyes képrögzítő felülete 11 x 8 mm méretű volt. A kis méret – hiába volt előny, hiszen a gép lapos és könnyen hordozható volt – jelentette a masina halálát is: 1989-ben a gyártó feladta az ilyen lemezekkel működő fényképezők gyártását. A felhasználók a képminőséget kifogásolták, mert az – csakúgy mint manapság: kis érzékelő = rosszabb képminőség – nem felelt meg azoknak, akik a hagyományos 36 x 24 mm-es filmkockákból hívható minőséghez voltak szokva. A Kodak ugyan speciális, hat lencsés előhívógépet írt elő, számos boltban azonban mégis a sokkal olcsóbb, három lencsést használták, ezért is volt rosszabb az így elért minőség. Filmkazettákat még 1998-ig lehetett kapni a több mint 8 millió legyártott masinához; ezekhez manapság már fillérekért hozzálehet jutni az ebayen.
(Kép forrása: D. Meyer)
