A Sony képérzékelőinek minősége iszonyatosat fejlődött az elmúlt másfél évben. Akkorát, hogy még a Canont is leelőzte. A Nikon például nem szégyelli, hogy Sony szenzorral szereli legsikeresebb dSLR vázait. Az Olympus már régóta kínlódik a Panasonic érzékelőivel, igazából nem értem, hogy miért nem lép tovább. Persze, lehet, hogy olyan üzleti összefonódás van köztük, amelyek nem engedik meg az Olynak, hogy másoktól vásároljon be. Ugyanakkor – maradva ennél a szálnál – felvetődik a kérdés, hogy miért nem a legújabb Panasonic CMOS kerül a legújabb Olympus gépekbe (a válasz nyilvánvaló, de azért mégis felteszem a kérdést)?
Gondoljatok bele, hogy mire lenne képes mondjuk az E-P4, ha a legújabb fejlesztésű APS-C méretű Sony szenzor lenne benne. Persze, a gyártó maradna a m4/3 elvnél, de a nagyobb érzékelő lehetővé tenné akár az 1:1 képarányt anélkül, hogy vesztenénk a felbontásból (Panasonic már megcsinálta, igaz nem APS-C mérettel, de megcsinálta. Náluk ezt Multi Aspect Sensornak hívják). Szóval, Sony CMOS összekapcsolva az Olympus képalkotó algoritmusaival és legújabb m4/3 objektívjeivel (pl. a 12 mm F2-vel) – ugye nem kell tovább feszegetnem a dolgot? Sajnos, ezeket a kérdéseket nem valószínű, hogy valaha bárki is meg fogja válaszolni, azonban érdemes néha egy kicsit a mesevilágban lubickolni és a biliben felejteni kezünket..
