Na, megtörtént, amit már rég vártunk, lassan kapható is lesz majd a két masina. Míg a Fuji gépe „csak” egy csúcskompakt, addig a Samsungé igazi cserélhető obis MILC. Pár észrevételem a gépek kapcsán:
Samsung NX200
Külsőre kissé hasonlít a Sony NEX-7-re (ami nem baj, sőt), tökös, vagány lett a formaterv. Ráadásul a váz anyaga sem már az az olcsó plasztik, ami az NX100-at rondította el, hanem magnézium ötvözet, így merev, strapabíró, de könnyű lett a gép. Várható volt, hogy a koreai gyártó a legjobb kijelzőjét adja majd az NX200-nak: AMOLED egérmozin legelhet majd szemünk. Kérdéses egyelőre, mennyire lesz színhű ez a megoldás, mert bár a képe szinte mindegyik AMOLED kijelzőnek szép, de nem igazán lehet rájuk hagyatkozni, ha színhűségről van szó. Fájdalmas veszteség, hogy se optikai, se elektronikus kereső nincs a gépen. Valószínűleg más gyártók optikai keresőjét majd a vakusaruba csúsztatva használhatjuk, de az EVF-nek még csatlakozási portja sincs. Ouch, öngól. A markolat végre gumírozott és érdes felületű lett, így végre nem kell majd nedves kézzel attól félni, hogy elejtjük a gépet. (Kép forrása: Samsung)
Az i-Functiont eddig is szerettük, most megérkezett ennek kettes változata, ami azonban némi csalódást okoz, hiszen abban ki is merül a v2.0-ság, hogy pár csicsával megtoldották a hasznos, az objektívről vezérelhető szolgáltatások listáját (mágikus keret? Intelligens szűrő? WTF? Ezeket lehetne menüből is nyugodtan). 900 dollár lesz az NX200 ára, ami számunkra akkor lenne jó, ha ezt a kinti összeget egy az egyben ültetnék át a hazai viszonylatba. Magyarán: 180 ezret még meg is érne az újonc, de 200+ forintot már szerintem nem. Főleg, ha figyelembe vesszük a konkurens termékek nyálcsorgató listáját.
FujiFilm X10
Úgy érzem, megérkezett a tökéletes csúcskompakt. A „tökéletes” jelzőt megelőlegezem az X10-nek annak ellenére, hogy még nem láttam a képminőségét. S miért? Mert ha csak kétharmada igaz annak, amit a műszaki paraméterekből ki lehet olvasni, akkor máris elkezdhet rettegni a Canon G12, a Nikon P7100 és társaik. Miért? Mert a nagyobb szenzornak köszönhetően:
– szinte biztosra vehető az alacsonyabb zajszint (a FujiFilm EXR szenzorjai mindig is elég jók voltak),
– a nagy fényerejű optikával karöltve jobban lehet majd játszani a mélységélességgel. 112 mm-es végállásban még mindig F2.8 áll rendelkezésünkre, ami a még mindig apró érzékelő dacára már lehetővé tesz némi téma elkülönítést a háttértől.
– Ráadásul a Fuji pixelösszevonással lehetővé teszi a dinamikatartomány növelését ÉS az alacsonyabb zajszintű képek készítését – igaz, mindezt csak 6 MP-en (emlékeztek, hogy nem is olyan rég még leesett az állunk a 6 MP-es dSLR gépek láttán?).
Nekem nagyon tetszik az X10, ha működési sebességben hozza az elvártakat és nem lesz állás adatmentéskor, akkor nálam tuti befutó. Van két vezérlőtárcsa, így M módban külön állítható a záridő és a rekeszérték, van vaku, vakusaru, RAW, Full HD videofelvétel és beépített kereső. Utóbbi számomra egyre fontosabb, kezdem nagyon megutálni az LCD-s komponálást. Ugyan nem hibrid a kereső és csak 85%-os a képfedése, baromi nagy élmény az arcodhoz emelve fotózgatni egy ilyen kis döggel (jó, nem annyira kicsi, de pont jó).
Várom tesztelésre az újoncokat, amint van valami, megy a cikk a prohardverre. Itt majd azon témaköröket tárgyalom ki, ami nem illik annyira oda.
