A bejelentést megelőzően, de utána is ugyanazokat a megjegyzéseket lehetett, lehet olvasni a fotós szakfórumok hozzászólásaiban: túl kicsi a szenzor, ennek ellenére nem elég kicsik sem a gépek (főleg nem a V1), sem az objektívek; miért nem m4/3 érzékelőt használt a Nikon; nincs elég manuális vezérlő, ennyi erővel egy csúcskompaktot is vehetnék olcsóbban. Azonban a hozzászólások olvasása közben nem is igazán a szenzor méretét érzem problémának, hanem inkább a gépek kezelhetőségét.
Mielőtt kitérnék fentiekre, gondoljuk végig, kinek is való, milyen célcsoportnak hozta létre az 1 (Egy) fényképezőgép sorozatot a Nikon? Érdekes módon, a gyártó nem határozza meg egyértelműen, hogy kinek is szánja új CX rendszerét, ezt a választ elegánsan a piacra bízza. Az fogja megvenni, aki úgy érzi, hogy szüksége van azokra az újdonságokra, melyeket ezek a fényképezők nyújtanak. Egy biztos: nem a dSLR felhasználók másodgépének szánja sem a J1, sem a V1 masinát.
Masahiro Suzuki, a Nikon egyik frontembere adott interjút a dpreview online fotós lapnak, ahol kifejtette, hogy inkább (de persze nem kizárólag) azoknak a felhasználóknak szánják az 1 sorozatot, akik kinőtték kompakt gépeiket, de nem akarják a dSLR vázak (rendszerek) tömegét, méretét, sem komplexitását felvállalni, de fontosnak tartják a cserélhető objektívet, a jó képminőséget, a gyorsaságot (általános működés és képfelvétel téren) és a kompaktoktól megszokott kis méretet. Suzuki úr elmondása szerint a felméréseik – melyeket világszerte végeztek – azt mutatták, hogy a felhasználók fontosnak tartották a kis méretet, a könnyű használhatóságot, a gyors működést és – persze – a jó képminőséget.
Nos, térjünk vissza az első bekezdésem utolsó mondatára „[…]nem is igazán a szenzor méretét érzem problémának, hanem inkább a gépek kezelhetőségét.”. Az a baj, hogy a fotós fórumokba általában a „geekek”, a fotósok (amatőr, vagy profi), de mindenképp a hozzáértőbb réteg szólal fel. Ennek a csoportnak pedig két tulajdonsága van: 1) valóban másak az igényeik, mint az Átlag Fotósnak (értsd: manuális vezérlőtárcsák, több beavatkozási pont a képalkotás menetébe), 2) abszolút kisebbségben vannak a gyártó célcsoportjával szemben. És ez a második pont a fontos a gyártó számára, hiszen a nagy tömeg hozza a profitot. A Nikon sem a D3, D700, D300, de még csak nem is a D7000 gépeinek eladásából él, hanem az iszonyatos mennyiségben forgalmazott kompaktok árbevételéből.
Igen, picsoghatunk. Igen, a szakújságíró is véleményt alkothat, de végső soron nem belőlünk „szakikból” él a piac. Mi kisebbség vagyunk, akinek egyelőre nem feltétlenül lett kielégítve az igénye a „valami kicsi, könnyű, szerethető, moduláris, bárhova elvihető” iránt. Egyelőre ne ítélkezzünk a Nikon 1 felől sem, hiszen még konkrét, végleges példánnyal senki sem találkozott, így nem is tudtuk tesztelni. Majd, ha már egy hétig nálam volt, s mindent részletesen kipróbáltam, majd akkor lehet nyilatkozni konkrétumokról. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a szakújságírónak nagy a felelőssége: nem csak a szakik szempontjából kell megírni, véleményezni egy-egy gépet, hanem a tág publikum elvárásainak megfelelően is. Persze, más a kép egy D3 kategóriás gépnél, de itt nem erről van/lesz szó.
