Gondoltál már valaha arra, hogy mi van, ha munka közben beüt a balszerencse? Kigyullad egy akkupakk, felborul egy nagy állvány és rázuhan valakire, ellopják a felszerelésed egy részét, vagy az egészet, netán ételmérgezést kapsz (nem vicc, dolgoztál már úgy 8-10 órát, hogy nem ettél közben?)? Nos, ha még nem történt veled semmi ilyesmi, légy nyugodt: majd fog! A kérdés ugyanis nem az, hogy szembesülsz-e majd valaha bármiféle gonddal, balesettel a stúdiódban, hanem az, hogy mikor. Íme egy lista, mire számíthatsz és hogyan előzd meg a nagyobb bajt:
Mi az, ami minden fotóstúdióban nélkülözhetetlen a munkához? Úgy van: az áram. Ahol áram van, ott azt menedzselni is kell; el kell juttatni a felszereléshez (lámpák, vakuk, hűtő, ventilátor, számítógép stb.) úgy, hogy közben ne essen baja se hardvernek, se embernek. Első számú szabály: minél rövidebb utat kell áthidalni vezetékkel, annál jobb. Lehetőleg ne használj hosszabbítót, ha mégis kell, akkor az legyen ép, földelt és megfelelő áramerősség-tűrő. Igen, a minőségi vezetékek és hosszabbítók egy kisebb vagyont is elvihetnek, de ha komolyan játszol, komolyak a szabályok és a szükséges felszerelés is!
Második számú szabály: az összes olyan vezetéket, ami a földön hever, ragaszd le szigetelő szalaggal (a szélessel) a padlóhoz hosszában, hogy senki ne bukjon el benne. Mert ha valakinek a lába belegabalyodik, nem csak annak a szerencsétlennek lesz baja, hanem a cuccnak is, amit így magával ránt. A hosszabbító és a sima vezeték kapcsolata mindig legyen egy csomóval biztosítva, így plusz puffert kap a hálózat, ha mégis valahogy belebotlanak.
Harmadik számú szabály: ügyelj arra, mekkora a biztosítékok teljesítménye, hogy bírják is a terhelést. Még mielőtt rácsatlakoznál lámpáiddal és más cuccaiddal a hálózatra, nézz végig mindent, hogy berendezéseid kikapcsolt állapotban legyenek. Bekapcsoláskor lehetőleg ne egyszerre akarjatok mindent elindítani, hanem szépen, egymás után. Ha van rá mód, ne egyetlen egy biztosítékra dobjatok minden terhet, hanem osszátok szét amitek van csoportokra.
Negyedik számú szabály: soha, semmilyen körülmények között ne érj hozzá egyetlen egy izzóhoz sem! Egyrészt forró lehet (ha épp a sloziról jössz, nem tudhatod, hogy nem pont akkor kapcsolták-e le a lámpát, mielőtt beléptél a terembe), másrészt bármennyire is tisztának érzed a kezed, a bőröd olyan finom izzadtságcseppeket és olajokat hagyhat az izzó üvegén, ami később a használat során felforr. Ennek következménye pedig akár az is lehet, hogy felrobban a korábban megtapizott fényforrás. Egy profi vaku izzója, ugye, nem olcsó mulatság, de a robbanáskor szanaszét szálló szilánkokból párat arccal blokkolni sem épp kellemes érzés.
Ötödik számú szabály: a munka területén ne zabálj, ne igyál! Folyadékoknak semmi keresnivalójuk nagyfeszültségű vakuk közelében! Amit pedig ki lehet önteni, azt az emberek ki is öntik. Ne érdekeljen, hogy picsog emiatt a modell, majd iszik a szünetben a szeparéban. Tartsd tisztán és rendben a munkahelyet!
Összefoglaló: „Oszd el és uralkodj!” – lehetőleg ne mindent egy biztosítékra csatlakoztass, ne fogdoss izzókat csupasz kézzel; ragassz le minden vezetéket hosszában a padlóra, minél kevesebb vezetéket és hosszabbítót használj. Legyen kéznél hőálló, tiszta kesztyű, széles, jól ragadó szigetelőszalag, olló, éles kés, poroltó (ugye, elektromos tüzet nem vízzel szeretnél oltani?) és egy elsősegély doboz (nem, a nagypapi ’68-as Skodájából nem jó a még gyári csomag!). Tarts rendet a munkahelyen, ne hagyj semmit szanaszéjjel és ne legyen étel-ital olyan helyen, ahová az nem való.
Adalék: ha valami magasan van, használj létrát. Felejtsd el az imbolygó 30 éves szocreál ülőkét, egy idő után már nem fogja megtartani a súlyod. Ha létrára mászol, kérd meg asszisztensedet (vagy az asszonyt), hogy támassza meg, nehogy eldőlj, vagy kicsússzon alólad. Ugyanez az elv vonatkozik az állványokra is (most ne csak a klasszikus háromlábra gondolj, hanem pl. a hátteret tartó keretre is): minél magasabb valami, annál ingatagabb is. Az állványok lábazatára tegyél bab- vagy homokzsákot; a lényeg, hogy a talapzat nehezebb legyen, mint az állvány felső része a rábízott hasznos teherrel együtt.
Nem árt, ha van biztosításod arra az esetre, ha balesetet okozol, vagy ellopnak valamit egy külső munka során. A mai gyenge pénzügyi helyzetben egyrészt a fotóst is sokkal rosszabbul éri, ha lába kél egy drága optikának, vakunak, vagy váznak, másrészt a biztosítóktól is ki lehet alkudni kedvezőbb feltételeket. Érdemes több ilyen cég véleményét kikérni, majd a legszimpatikusabbal leülni tárgyalni és egyedi szerződést kötni.
A The Phoblographer szerkesztői összeállítottak egy praktikus „checklistet”, amin érdemes minden nap, amikor dolgozunk, végigmenni:
Klikk!
Ha van plusz ötleted, tipped, esetleg volt már „szerencséd” valamilyen balesethez/-ben, írd meg a hozzászólások közt, szerintem mindenki örülne neki!
