A New Yorki Angelo Musco elképesztő fotómozaikokat készít pucér emberi testekből. Témái közt olyan lelket érintőek szerepelnek, mint a teremtés, a terhesség és a születés. A művész a természet komplex struktúráit, mint például a méhkas, a hangyakolónia, vagy a halraj modellezi ezernyi csupasz emberi testből. „A halraj például az élet pazar bőségét, egyfajta szimbolikus fészek biztonságát és az egyedek egymáshoz való kötöttségét, ragaszkodását jelképezi. Intenzív erő árad ebből a kollektívából. A fészek ezen felül a születés és a korai élet helyszíne.” – írja a művész honlapján.
De Angelo Musco egyedi mozaikjaihoz traumás kiskorából is merít ihletet. A wikipedia következőt írja róla: „Tizenegy hónapos terhesség után az édesanyja 6,5 kilósan hozta világra otthonukban. Az otthonszülés szinte mindig komplikációkkal jár, főleg egy ekkora gyerekkel. Ez sajnos nála sem volt másképp: megragadt a szülőcsatornában és bekékült, mire a bába bepánikolt és erővel indította meg előtte az utat a világ felé. Anya és fia ezáltal egyaránt komoly sérüléseket szenvedtek, mire a csecsemőt kritikus állapotban szállították kórházba, ahol a szó szoros értelmében letépték róla a babaruhát. Musco nagynénje, nagybátyja és apja visszatértek otthonukba, ahol az édesanya a vértől szennyes, szétszaggatott ruhácska láttán sokkos állapotba esett, mert azt hitte, fia meghalt. Az extrém stressz hatására elapadt az asszony teje, s bár mindketten túlélték a szülést, az ifjú Musco testének jobboldala életének első éveiben le volt bénulva.”
A kérdésre, hogy rettenetes kiskori emlékei milyen módon befolyásolták művészetét, azt mondta, hogy mivel le volt bénulva egyik oldala és így karját sem igen tudta használni, nem vett, nem vehetett részt a többi gyerek játékában, nem futkoshatott, birkózhatott velük a szabadban. Ennek hatására belső világát tágította; fejében keringő képekkel, víziókkal és a művészettel fejezte ki magát.
Angelo Musco fotózásai általában hatalmas méreteket öltő események, ahol tucatnyi csupasz önkéntes és modell szerepel. Munkássága még lenyűgözőbb, ha belegondolunk, hogy művét először fejben elképzeli, majd elkészíti a fotókat, hogy majd hónapokat, de akár éveket töltsön az utómunkálatokkal számítógépén. Végül több panelből, részletből állítja össze a végső nagy alkotást, az óriásmozaikot. A „Tehom” című művéhez, ami egyike a legnagyobb munkáinak, például 150-200 000 pucér testet használt.
Forrás: odditycentral.com
