A hétköznapi ember számára annyira egyértelmű és természetes dolog, hogy lát, hall, érez, tapint, jár és önállóan cselekszik, hogy el sem tudjuk képzelni, mi lenne, ha egy nap arra ébrednénk, mindkét karunk hiányzik. Vajon tudnánk-e folytatni megszokott életünket? Tudnánk-e dolgozni, hobbijainknak élni? Tudnánk-e önmagunkról, szeretteinkről gondoskodni? Bizonyára sokan úgy gondolják, hogy nem, hogy megszokott tevékenységeink zöméről le kellene mondanunk örökre.
Rusidah Badawi, egy 44 éves indonéz asszony pedig pont így él, azaz karok nélkül. 12 évesen egy balesetben olyan súlyosan megsérültek karjai, hogy azokat könyöktől lefelé amputálni kellett. A szörnyű eset benne ennek pont az ellenkezőjét váltotta ki, s nem adta fel álmát, hogy fényképész lehessen belőle. A fényképészet iránti szenvedélye még akkor lobbant lángra, amikor egy rehabilitációs központban tanult a fotózásról. Ma úgy gondolja, ha annak idején nem éri ez a baleset, nem is kezdett volna el érdeklődni hobbija iránt. Még 1995-ben Badawi kapott tanárától egy Pentax K1000 fényképezőgépet. Egyedül a kioldót módosították egy csavarral, hogy valamivel könnyebb legyen az asszony számára az exponálás.
Badawi egyik féltett álma, hogy egy szép napon megnyithassa saját fotós üzletét – addig is esküvőket és helyi eseményeket fényképez falujában, Pur-wor-ejoban. Szülőfalva, ahol amúgy hivatalosan is igénybe veszik fotós szolgáltatásait, támogatja a hölgy törekvéseit. Java korábbi kormányzója még 2004-ben figyelt fel Badawira, s akkor egy Braun SR 2000 készüléket adott neki ajándékba. A hölgynek azóta a Canon is adományozott egy EOS 550D dSLR vázat és egy Speedlite 430EX II vakut.
Rusidah Badawi öt perc alatt végez egy feladattal, amihez egy egészséges embernek egy percre lenne szüksége. Ennek ellenére az asszonynak eszében sincs lemondani álmáról. Sziklaszilárd és hajthatatlan elszántságával példát mutat és reményt ad azoknak, akik hozzá hasonló cipőben járnak. Íme, egy rövid film életéről: (Forrás: ibtimes.com)
