Történt egyszer, hogy egy James Maher nevű úr pecatúrára indult a tengerre a „Hit em’ Hard” („Adj nekik keményen!”) névre keresztelt bárkán. A kapitány felszólította a túra résztvevőit, hogy helyezzék el táskáikat, fényképezőgépeiket és más értékeiket a hajó „szárazládájában”, ami elvileg azt a célt szolgálja, hogy történjen is bármi, a bele elhelyezett tárgyak szárazak és épek maradnak – feltéve, ha nem felejtik el visszadugózni a leeresztő nyílást. Az élénk tengerjárás és a kellő mennyiségű sósvíz, ami a fedélzetet nyaldosta meghozta eredményét: az úgynevezett szárazládában tárolt értékek körülbelül egy órán át álltak nyakig a tengervízben. Fényképezőgépek, táskák, pénztárcák, mobiltelefonok – a látkép vizualizálását rátok bízom.
Sajnos, a fenti képen látható FujiFilm X100 is hamis biztonságban ringatva került a szárazládába, így többek között ez a gép is elhalálozott. A sósvíz az elektronikus eszközök egyik legmegbízhatóbb gyilkosa – az X100-nak esélye nem volt túlélni a pecatúrát. Miután a tulaj kiheverte fényképezőjének elvesztését, úgy gondolt, hogy szétszereli, lássa meg mindenki, hogyan is néz ki belülről egy X100. Hogy Maher úr saját szavaival éljek:
„Ha azt hiszed, az X100 gyönyörű kívülről, akkor várd meg, míg meg nem látod a belsejét! Lélegzetelállítóan van összerakva, egy gombostűfejnek való hely sincs szabadon hagyva sehol a váztestben. A precizitás hihetetlen szintje! A készülék egy összetett kirakós játék több száz rejtett, apró csavarral, ragasztási ponttal, rugóval stb. Volt, hogy vagy tíz percig álltam és lestem, hogy vajon mi tarthatja még a következő elemet a helyén. Ha a szétszerelés nehéz volt, akkor milyen lehet összerakni a gépet? Számomra lehetetlen feladat lenne, az egyszer biztos.”
Íme a végeredmény, aki a szétszerelés teljes menetét meg szeretné tekinteni, az látogasson el James Maher honlapjára.
