Mostani írásomba újabb majd’ tucatnyi tippet-trükköt és tanácsot gyűjtöttem össze nektek a portréfotózással kapcsolatban (az első rész itt olvasható). Nem is szaporítom tovább a szót, íme:
- Emeld ki portréalanyodat a háttérből! Ha sötét, esetleg fekete-fehér a háttér, színesítsd ki alanyodat, hadd rikoltson a fotón! Ugyanígy robbanthatsz, ha színes háttér elé fekete-fehérbe öltöztetve teszed portréalanyodat. A lényeg: ha „hangos” a háttér, legyen „halk” a téma, illetve fordítva. Persze, a legszebb akkor lesz fotód, ha semleges háttér elé teszed a fotóalanyt.
- Ne mindig frontális képeket készíts. Zavard el a portréalanyt, hadd szaladjon tova, majd jelszóra fordítsa feléd arcát úgy, hogy a testével ne forduljon a kamera felé.
- A fénykép elkészítése előtt gondold végig a teljes ügymenetet: mihez kell a portré? Céges tablóhoz? Közösségi oldalra? Iskolába? Modell portfólióba? Családi albumba? Emlékkönyvbe? Csak úgy? Ügyelj a részletekre, hogy az öltözék, a frizura és a kiegészítők se üssenek el!
- Beborult az ég? Ne búslakodj, hanem örülj! A felhős égbolt olyan, mint egy hatalmas fénylágyító – eltűnnek az éles árnyékok és nem kell hunyorognia a fotóalanynak sem. Gyakorlatilag ez a legjobb, ami történhet egy kültéri fotózásnál (no, azért ne viharfelhős ég alá zavard ki az embereidet).
- A szpot fénymérés a barátod! A helyes expozíció érdekében használd a szpot fénymérést alanyod arcán. Nem baj, ha a háttér kissé túlexponált lesz. Kísérletezz!
- Komponálj, majd fókuszálj később. Könnyebb dolgod lesz szép beállítást elérni, ha előbb „összerakod” a képet, majd utána állítasz élességet portréalanyod szemeire. Ha ugyanis előbb élesre állítod a gépet és csak utána kezded el megkeresni a megfelelő kompozíciót, elmászhat az élesség.
- Soha ne parancsolj rá a modelledre, hogy „mosolyogj”. Légy türelmes, tereld el a figyelmét bármivel, ami lazít a légkörön. Neki te egy ijesztő ember vagy egy nagy fekete izével, ami rámered. Csinálj róla pár képet, mutasd meg neki, kérdezd meg, melyik tetszik neki – légy kedves, ösztönző és dicsérő!
- Vess be sálakat! A sál jó, a sál kell minden nő nyakára (nem, nem fojtogatni kell vele őket!). El nem tudod képzelni, mennyit dob egy színes sál egy szép arcon: keretet ad neki, kiemeli.
- Ne csak a klasszikus gyújtótávolságokat használd portrézáshoz. Igen, akár egy nagylátószögű, vagy adja Isten halszem optikával is lehet érdekes, vicces, de mindenképp formabontó portréfotót lőni!
- Borítsd meg a vízszintest! Valószínűleg lábrángást kapna egy tájfotós ettől a tanácstól, de egy kicsit felejtsd el, hogy vízszintes az a horizont! Képzelj el egy homokos tengerpartot, a Nap épp aludni készül, egy szép kagyló pihen közted és portréalanyaid közt. Most szépen ereszkedj térdre, állíts élességet a kagylóra (igen, a kagylóra), kicsit döntsd meg a fényképezőt (30 fok körül elég lesz), közben ügyelj arra, hogy portréalanyaid még a képben benne legyenek (érdemes kiadni nekik parancsba, hogy tegyenek úgy, mintha tőled elfelé sétálnának a tengerparton) és exponálj. Hangulatos lett? Nem kicsit!
- Ha egy embercsoportot fényképezel, mindig a hozzád legközelebb állóra állíts élességet! Miért? Mert ha nem így teszel, azonnal szemet fog szúrni, ha ez az ember homályos lesz. Miért? (Ne kérdezz már ennyit!) Mert a szemünk egyből a legelső emberre koncentrál és így kapásból feltűnik, ha életlen lett.
Folyt. köv.
