Egy magyar fotós oldalára bukkantam a neten, s bevallom, megtetszett pár képe. Gondoltam, megosztom veletek is, hátha nektek is bejön, amit a 29 éves srác alkot. Kicsit lentebb a „Magamról” oldalon olvasható anyag átemelése olvasható – Soós Bertalan honlapja errefelé található.
„1983-ban születtem Budapesten, ahonnan később a gödöllői horgász-tavak mellé költöztünk. A nyüzsgő városi világ és a természetközeli, lassúbb ritmusú vidék kettőssége azóta is fontos részei az életemnek, inspirál ez a fajta változatosság.
A költözéssel egy időben kaptam első fényképezőgépemet, innentől kezdve nem volt megállás. Szinte mindent meg akartam örökíteni. Az összes naplementét és napfelkeltét a tavaknál, az ezer színben pompázó növényzetet, a körülöttem élő emberek minden apró rezdülését. Ez a szenvedély máig tart, s nem korlátozódik témákra: a kép érdekel, az, hogy mit mutat az adott témáról.
Sokáig szenvedélyesen űzött hobbiként tekintettem a fotózásra, de ahogy lenni szokott – szerencsés esetben – a folyamatos fejlődés és érdeklődés hivatássá nőtte ki magát. Egyik lehetőség szülte a másikat. Autodidakta módon fejlődtem, és fejlődök máig, de sokat tanulhattam a műtermi fotózásról és a világításról Tuba Istvántól, akit egy véletlennek köszönhetően ismertem meg.
Kedvenc témáim a társadalomábrázolás, a riport és a hangulatképek. Megpróbálom elkapni a pillanatot, ami a leghitelesebben írja le az adott helyzetet és érzelmeket, amik a kamerám elé kerülnek, legyen szó egy rendezvényről, forgatásról, egy teljesen hétköznapi nap eseményeiről, utazásról, portréfotózásról vagy egy természetben tett sétáról.
Hiszem, hogy nincs két egyforma naplemente; hogy az életet élni, a pillanatokat megélni kell, és hogy emlékezhessünk az elmúlt dolgokra vagy elgondolkozhassunk a körülöttünk levő világon, arra a fotó, mint az ábrázolás egyik lehetséges formája tökéletes lehetőséget nyújt. A képeim a valóságot tükrözik, úgy ahogy én látom és remélem sikerül közvetíteni a megélt események hangulatát a képek nézői számára is.”
