..a világ első komoly tükör nélküli rendszerkompaktja. Persze, a szöveg értelmezése attól is függ, hogy mit gondolunk a sorok mögé. Valóban, a Canon EOS-M gépe tényleg komoly, hiszen komoly előrelépés a japán cég termékpolitikájában, hogy végre belátták, a trendeket követni kell (legalábbis illik, mint gyártónak). A Canon EOS-M gépe komoly, mert nem viccel. A Canon EOS-M gépe komoly, mert masszív fém vázzal rendelkezik (lásd lenti fotón). A Canon EOS-M gépe komoly, mert egy konverterrel az összes EF és EF-S objektív használható vele, így valóban komoly rendszerrel állunk szemben.
Rockwell úr így gondolkozik a Canon MILC felől:
„A „komoly” jelzőt úgy értem, „profi kategóriás”. A Sony, a Samsung, a Fuji, az Olympus, a Panasonic és más márkák számos tükör nélküli rendszerkompaktot kínálnak, de ezek egyike sem professzionális szintű. Csupán elektronikus konzum termékek és általában kisebb 4/3 (vagy még kisebb) szenzorral rendelkeznek és/vagy nem kapni hozzájuk magasabb minőségű objektíveket.[…]
Bár komoly, nagy szenzoros és tükör nélküli masina a Leica M9, mégis kiesik a pixisből, mert nincs TTL keresője, így sosem tudhatod, mi lesz a képen, míg az el nem készül!
A Fuji X-Pro 1 már megközelíti az EOS-M-et, de ez a gép is korlátolva van azáltal, hogy nincs hozzá kellő mennyiségű optika, fura, egyedi bajonettje van és színvisszaadása is csak szó-szó. Ígéretes lépés [a Fujitól], de hiányzik belőle a Canon színtudása és rendszerszélessége. A korlátozott obi-kínálat még rendben volna – mivel megtalálok benne mindent, amire szükségem van -, de a lapos színei majdnem olyan rosszak, mint a Leica M9-é.
Egészen máig nem léteztek komoly profi MILC-ek.”
(angolul itt olvashatod a szöveg eredetijét, érdemes nekiesned, ha tudsz angolul, lehet, hogy a röhögő görcsök miatt félreferdítettem valamit..).
Nos, nem értek egyet Ken Rockwellel. Nem, nem a Canon EOS-M komolyságát kérdőjelezem meg, hanem azt a kijelentését, hogy más gyártók nem rendelkeznek kellően komoly rendszerkompaktokkal. Hát, ha nem rendelkeznek, akkor minek lehet nevezni az Olympus E-M5 gépét és a m4/3 szabvány számtalan jó (akár profi) optikáját? Hogy csak párat említsek azok közül, melyeket a közelmúltban teszteltem: Olympus 45/1.8, 12/2, 12-50/3.5-6.3, Panasonic 20/1.7, 14/2.5, vagy 12-35/2.8. A Fuji X-Pro 1 és az Olympus (bármelyik PEN, vagy OM-D gép) színvilágáról meg annyit, hogy nem véletlenül ennek a két gyártónak világszerte a legelfogadottabb és legkedveltebb a színvilága. Rockwell úr, kicsit vegyen vissza agyának szaturációjából, hogy megfelelő színben láthassa a világot!
