Aki már régebb óta fotózik, bizonyára találkozott azzal a jelenséggel, mikor kiégettnek érzi magát, mikor nincs kedve felállni a karosszékből, mikor nincs kedve kimozdulni a lakásból, mikor teljesen elvesztette az inspirációt. Nos, nekik (is) szánom alábbi pár egyszerű tanácsot, hogyan lelhetjük örömünket a fotózásban.
1) De, igenis kelj fel, mozdulj ki abból a fránya fotelből és menj ki fotózni! Az internet és úgy általában a média okolható első helyen azért, hogy több százezernyi figyelemelterelő forrással vesszük körbe magunkat nap mint nap. Hacsak nem NAGYON érdekes a nappalid, inkább menj ki a szabadba fotózni!
2) Azt fotózd, amit szeretsz fotózni. Ennyi. Pont. Ne fotózz olyasmit, amit nem szeretsz, vagy amiről azt gondolod, hogy ezt szeretned KELLENE. Ne hagyd, hogy más mondja meg neked, mit fényképezz (hacsak nem fizetnek érte, persze). Figyelem! Nem arról van szó, hogy ne PRÓBÁLKOZZ mással is, csupán arról, hogy amit nem szeretsz, azt ne erőltesd.
3) Légy önmagad, ne az új dolgokon pörögj. Rengeteg fotós követi el azt a hibát, hogy azt hiszik, minden áron olyan valamit kellene csinálniuk, amit még soha, senki nem csinált. Nem kell. Csak fotózz szívedből és örömödből fakadóan – minden más majd jön magától, figyeld meg!
4) Ne pörögj a felszerelés kérdésén. Fotózz azzal, amid van: szenvedélyeddel, (meg)látásoddal, kifejezőerőddel. Próbálj meg elmesélni egy történetet kameráddal – mindegy, milyen is az. Ez sokkal kielégítőbb érzést kelt majd, mint bármilyen legújabb csili-vili cucc. Sőt, néha maga a korlátozó tényező lesz az, aminek egy átütő sikert köszönhetünk.
5) Sz*rd le a trollokat. Mindegy, mit csinálsz, mindegy, mennyire jó, amit csinálsz, mindig lesz valaki, valahol egy szobában, egy fotelban a gép előtt ücsörögve, aki fikázni fog. Maradj távol az online fórumoktól és hagyd a trollokat egymással trollkodni.
Nos, ennyi volt az öt apró ötlet. Neked eszedbe jut még valami, amivel ki lehetne egészíteni a sort? Írd meg a hozzászólások közt!
