Az osztrák Franz Edtbergerről mondják, hogy övé jelenleg a világ legnagyobb instant fényképezőgép-gyűjteménye. Szenvedélye 1980-ban vette kezdetét, amikor még kollekciója egy pár fali polcon is elfért. Ma már több mint 1000 fényképező sorakozik a kincstárnok egy erre a célra elkülönített szobájában. Ezek közül kereken 860 Polaroid, 60 Kodak és ki tudja még milyen kincsek sorakoznak a szekrények mélyén. Alábbi képeken a teljes gyűjtemény egy része látható csupán:
További képek és a gyűjtemény fejlődése Franz Edtberger honlapján tekinthető meg, ezen a linken. Te gyűjtesz fényképezőgépeket? Neked mi van a fotós táskádban?
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek:
6 éves koromban, 1973-ban kaptam első gépemet, Szmena típusút. Az absztrakt fotózást kedveltem akkor a leginkább, pl. feltettem a mackómat egy póznára és lefényképeztem. A fénykép megvan most is!
Aztán gép elromlott a 80-as évek elején. Sajnos már nincs meg.
Aztán volt egy akkor nagyon népszerű Polaroid gépem, a rögtönelőhívós fajta, csak a baj az volt, hogy nagyon drága volt a papír hozzá. Nincs meg régóta.
Volt egy Kodak kompakt gépem is, mely kazettás filmmel működött. Budapesten alig pár helyen lehetett előhívni. Azzal csináltam annak idején az akkori barátnőm (jelenlegi feleségem) erotikus képeit. A képek megvannak, a gép nincs meg.
Aztán egy Fuji kompakt gép volt. Ma is megvan, működik is, de le kell ragasztani szalaggal az elemrészét, mert eltört a zárómechanizmusa.
Aztán 2001-ben lett az első digitális gépem, egy Olympus. Ma talán bridge kategóriának vagy inkább felsőkategóriás kompaktnak lehetne mondani, mert az objektív nem volt cserélhető, de mindent lehetett rajta állítani manuálisan. Ma szemmel nézve nevetséges ára volt akkoriban, 300 ezer forint felett volt az ára! Olyan régi kategória, hogy még nem SD kártyával, hanem a régebbi Flash Media kártyával ment (max. 128 MB). A gép szériartozéka egy 16 MB-os kártya volt, ma viccesen hangzik. Én külön vettem hozzá egy 64 és egy 128 MB-os kártyát.
Ez a gép működött egészen a múlt hónapig, azaz most is működik, csak az elemzárófedele elpattant 11 év után, s csak úgy lehet használni, hogy egy állvány lapkáját rátekerem, ez ugyanis megtartja az elemtartót.
De most már elhatároztam, hogy átevezek a komolyabb kategóriába. Megpróbálni hátha tudok jobb képeket csinálni. (A neten kerestem anyagokat, tanácsokat, erre a blogra is így bukkantam rá.) Eredetileg a Nikon 3100D és a Canon 550D között vaciláltam, de aztán végül egyiket sem vettem meg, hanem az éppen új Sony SLT A37-et vettem meg a múlt héten. Még csak a tanulmányozás fázisában vagyok, de eddig csupán egyetlen hibát találtam benne, az sem annyira fontos: a digitális zoom nekem nem igazán kell, így az a probléma, hogy nem lehet a gombot átprogramozni, így aztán van a gépen egy felesleges gomb. Minden másban nagyon tetszik. A géphez adott objektív is nagyon jó, bár persze kellene venni még 2 objektívot is. Régi vágyam a Hold fényképezése, így egy erre alkalmas objektív beszerzése lesz a következő lépés.
Az Olympushoz volt pár filterem is és más alkatrész, de ezek persze nem jók a Sonyhoz, így ezekből is kell majd venni pár dolgot. Első lépésben egy távirányítót veszek, még egy elemet, s UV-filtert.
Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: érdemes venni eredeti elemet (akkumulátort) vagy jó az utángyártott, nem-eredeti is? Mert a neten körülnézve, kiderült, hogy az eredeti elem 50-55 euró, az utángyártott meg 20-25, szóval nem kis árkülönbség. Mik a veszélyei a nem-eredeti elemnek?
@Gondolkodni Próbáló Birca: szép sztori, anno valami agfa fényképezővel kezdtem a digi korszakot 2000-ben. 1280 x 1024 volt a felbontása, ha jól emlékszem..
az utángyártott akkut is meg szabad venni, de fórumokban érdemes előzőleg érdeklődni, hogy kinek melyik gyártóé vált be, mert vannak inkompatibilitási problémák (hibás töltöttség kijelzés, nem töltés stb.).