Szeretem a Leica M fényképezőgépet, mert a lényegre tör, a fotózáshoz az alapokat adja. Azonban a Leica kétség kívül luxusmárka – az alapgépek is az átlagember számára elérhetetlen áron cserélnek gazdát a boltokban. Rengeteg kiegészítő kapható a német márka fényképezőihez, s igaz drágák, rengeteg valóban hasznos ezek közül. Azonban úgy tűnik, a márka egyre kevésbé a „régi vasak” által kitaposott utat járja – tehát már nem a megbízhatóság, elpusztíthatatlanság és a „lényegre törekvés” a fontos -, hanem egyre inkább divatcikként, a gazdagok ékszereként óhajt tetszelegni. Erre legújabb bizonyíték a HRR Manufaktur által kínált tető- és fenéklapok, melyek ruténiumból, antikolt ezüstből, illetve ródiumból készülnek. A ruténium és az antikolt ezüst szett 3500, a ródium „csak” 2000 euróba fáj a Leica M-hez. Nem akarok senkit se megbántani, de ez szerintem már beteges. (Forrás: leicarumors.com)
Ruténium
Ródium
Ezüst
Értem, tehát mivel egy Leicától független gyártó értelmetlen és felesleges luxus kiegészítőket gyárt, ezért a Leica már nem a régi és csak a gazdagok pénztárcájára játszik?
Zseniális következtetés! 🙂
Mi a következő? Valaki készít egy Canon/Nikon vázhoz ilyet és akkor már ezek a gyártók is gazdag hülyegyerekek játékszergyártóivá vedlenek? Így már értem minden egymillió forint feletti fényképezőgép szerepét a piacon.
Az persze tény, hogy a Leica nem a szegényeknek készít gépeket, soha nem is tette, mindig arra törekedett, hogy csúcs minőséget produkáljon, hiszen a legtöbb gyártó arra törekszik, hogy mindenki által elérhetőt (is) gyártson és egy ilyen versenybe belemenni veszélyes és strapás. Nem gyárthat mindenki olcsót, mert akkor sosem lennének innovatív megoldások, melyeket rendszerint csak a drága rendszereken lehet elsőként bevezetni.
A Canon, Nikon, Fujifilm és a többiek miért nem kapnak savat a drága és átlag ember számára elérhetetlen gépeik miatt? A Leica kis cég volt régen is és most is apró a Panasonicon belül, csak a felső kategóriába gyártanak.
A gyártónak viszont a legtöbbet az ártott, hogy a Panasonic megvásárolta, mert azóta az ő koreai műanyag gagyiját is el kell adnia Leica logóval, de ettől függetlenül a gyártó valóban saját rendszerei még mindig etalonok a távmérős piacon.
@fejetlen bárd: azért ne feledjük el, hogy a Leica is kínál jó pár ilyen-olyen edisön kiadású gépet, ami szintén egy „picit” túlárazott, szóval érted..
@fejetlen bárd: egy fuji x-pro 1 kb. negyedébe kerül egy leica m-nek, ezért nem kap savat 🙂
@MLaca: Te most komolyan a 50 darabos limitált kiadásokon keresztül akarod bemutatni, hogy milyen rohadt drága a Leica? 😀
Remélem használtál már Leicát (gondolom még soha, ellenben MILC fanboyságból nincs hiány), de nem véletlenül olcsóbb a Fujifilm X-Pro 1, de nem négyszer olcsóbb és fogalmad sincs a Leicák árazásáról.
A Leica M6 + Voigtlander Nokton 40mm f1.4 objektív kereken 500 magyar ropi (Leitz-Hungária adat), ami az X-Pro 1 váz ára objektívek nélkül. Persze ez így analóg a digitálissal szemben, de akkor vegyük a nagyágyút, az M9-et, ami 1,5 millióba kerül, ez háromszor több, mint az X-Pro 1 (és nem négyszer, ahogy állítod).
Fel tudunk még sorolni pár gépet ami szintén professzionális a maga nemében és ennyibe kerül?
Canon EOS 1D X, Nikon D4, stb…
De nem lehet ezeket összemérni, az egyik DSLR a másik meg távmérős. De akkor a Fujifilm analógiánál maradva: A Leica építési minősége klasszisokkal jobb. Persze a Fujihoz is jár szép selyemmel bélelt fadoboz meg hasonlók, de ezek nem gazdagoknak szánt divatbaromságok amik az árat „indokolatlanul” növelik? A Fuji épp annyival olcsóbb, mint amennyit az anyagok és az építési minőség megenged. Tény, hogy technológiai szempontból a Fujifilm behozta a Leicát, akinek csak és kizárólag ez számít, annak a Leica egy túlárazott divat szar, de megnézem azt a Fujit 20 év múlva, hogy működik-e még.
Nem tagadom, a Leica valóban drága és sokan csak DSLR-munkagép szemszögből képesek a fotópiacot szemlélni, úgy meg pláne annak tűnik. A Leica kiváló minőségű objektíveket és vázakat épít, míg a Canon/Nikon ebben az árkategóriában meg a professzionális funkciókra épít. De az egyik egy gyönyörű sportkocsi a másik meg egy jó erőben lévő kisteherautó. Azokat sem mérjük egymáshoz.
Na meg azt se felejtsük el, hogy a jobb helyeken egy hivatásos fotós hamar kitermeli a Leica árát. Nekünk ebből a magyar nyomorból, ahol a fotósok nem keresnek túl kiemelkedően, nehéz felfogni, hogy ami nekünk drága, az másol elérhető.
Máshol egy Canon EOS 7D meg a Nikon D7000 is „entry-level” (az EOS 600D vagy D3200 meg „budget”) és minden amatőr kezdő fotós kiscsaj ilyet kap karácsonyra, nálunk ez meg már a kő kemény középkategóriának számít és hivatásosok rohangálnak velük.
Az biztos, hogy a Leica nem átlagembernek való, hanem aki ki tudja termelni az árát, vagy nem számít neki az ár.
De még ők is néha megkérdőjelezik döntésüket:
Guest post: Why I Am Leaving Leica for Micro Four Thirds
leicarumors.com/2013/01/08/guest-post-why-i-am-leaving-leica-for-micro-four-thirds.aspx/
@fejetlen bárd: igazad van.
a kocsikhoz hasonlóan ez inkább tuning-csomag.
harctéren is jobban bírják a vetődést a bronznál keményebb fémek, így Capa is imádta volna 😉
@MLaca:
de ezeket nem szabad ilyen komolyan venni (szerintem).
Leica, drága még nyugaton is, luxus, életérzés, stb.
azér az M10-sel kezdik felvenni a digit világ odadobott kesztyűit, bár a pörgésére még nem sikerült eléggé ráhangolódniuk (lásd „új” M9 öreg szenzorral ismét kiadva, egyértelműen hülyének nézve „csóróbb” 😉 vásárlóikat)…
@fejetlen bárd:
szeretem a kifinomult minőséget és biztosan jó h lehet ilyeneket kapni, ám még nyugaton is soxor vitrin-porfogónak „használják” az überprecíz cuccaikat.
továbbá NEHOGY azthiggyük már hogy a leicagyárban nem létezik blau montag: a 20-50 év működés nem fog összejönni rendszeres szervíz nélkül, amibe csak szerencsés esetben lesz kizárólag karbantartó olajozás…
a digitálisok (műanyag) képérzékelője meg már törik, 10-15+ év max mázlival…
@fejetlen bárd: legalább annyira voltál közel a megfejtéshez, mint amilyennek a cikket ítéled. A Lajka egyáltalán nem a drága játékszerei miatt lett anno meghatározó szereplő, hanem épp ellenkezőlek, a megfizethető tömegtermélitől. Persze miután megvolt a volumen, jöhetett a lehúzás. Mára csak ez utóbbi marad, mivel a Lajka is csak egy kiüresedett luxus brand…
A külfölddel és az ottani fizetésekkel példálózás azért vicces, mert éppeszű ember sok pénzzel a zsebében sem mondja egy mocskosul drága termékre, hogy olcsó csak azért, mert meg tudja venni.
A piros pöttynek bizony 3-szoros szorzója van a pénztárnál és ennek köszönhetően a belbecstől függetlenül, gazdag kirakat hipsterek játékszere lett és ennek megfelelőek a külső gyártók „kiegészítői”…
@fejetlen bárd: Semmi köze a Panasonichoz, a Leica tulajdonosa és vezérigazgatója, Andreas Kaufmann.