Akármennyire is meglepő, nagyon sok régi, igazi színes fénykép létezik Párizsról az 1900-as évek elejéről. Az Autochrome eljárást a Lumiére fivérek fejlesztették ki még 1903-ban, melynek lényege:
„Az üveg diapozitívon a fény egy színezett keményítőszemcsékből álló szűrőrétegen hatol keresztül. Az egyenletesen elosztott szemcséket cinóbervörösre, sárgászöldre és ultramarinkékre festették, majd ezeket alaposan összekeverve szürke réteget kaptak, melyben egyik alapszín sem dominált. A szemcsék közti hézagokat finom szénporral töltötték ki, ami semmilyen színű fényt nem bocsát át. Az így előállított szűrőt lakkal vonták be, ezután a rétegre ráöntötték a fényérzékeny emulziót. A lemezt fordítva, üvegoldala felől világították meg, hogy a keményítőszemcsék színszűrőként működhessenek. Jó eredményt csak egy plusz sárga színszűrő használatával lehetett elérni, mert az anyag a kékre túl érzékeny volt. A felvétel során a megfelelő színű sugarak csak a velük egyező színű rácspontokon tudtak átjutni, s feketedést okoztak az alattuk levő fényérzékeny anyagon. A lemez hosszú expozíciót igényelt, mert érzékenysége a legjobb esetben is csak harmada volt az akkor használatos fekete-fehér lemezekének.
Az előhívás ellenőrzésére, a sötétkamra világításához a gyár által mellékelt szűrőt kellett használni, amely virida papír néven sárga és zöld hártyákból állt. Öblítés után az ezüstképet nem fixálták, hanem kálium-permanganátban kihalványították, megvilágították az eredetileg fény nem érte brómezüstöt, s amidolos fürdőben, három percig újrahívták, így alakult át az eredetileg negatív kép pozitívvé. Mivel a természetes száradás során az emulzió gyakran elvált a hordozótól, az egy-két perces, gyengén folyó vízben történő mosás után hirtelen, ventilátor segítségével szárították meg a képeket. A lemezt bizonyos korlátok között erősíteni, gyengíteni is lehetett.” (Forrás: wikipedia.hu)
Az első, erre a technológiára építő felvételeket 1907-ben, Marokkóban készítették. Akkora sikere volt az új eljárásnak, hogy a Lumiére fivérek napi 6000 lemezt gyártottak le az alapanyagból. Végül, 1935-ben, a Kodachrome, majd 1936-ban az Agfachrome váltották le az addig sikeres módszert. Albert Kahn, egy bankár, mind az öt kontinensre fényképészeket küldött, hogy elkészítsék a „Bolygó Archívumát”. Az általa létrehozott alapítvány körülbelül 72 000 Autochrome felvételt számlál, s az itt látható képek Leon Gimpel, Stephane Passet, George Chevalier és Auguste Leon munkásságából származnak. (Forrás: paris1914.com)