Oké, értem én, hogy titoktartás van, meg kémkedés megfékezése, meg piaci stratégia, meg marketing bllsht, azonban van, amikor jobb, ha az ember csendben marad. A japánok mindig is a félreérthető dumájukról voltak híresek (főleg, ha angolul próbálták előadni magukat), így hát nem csoda, hogy az elmúlt héten az Olympus vezetői kényszerültek folyamatos magyarázkodásra. Az egész ügyet az indította el, hogy korábban több japán illetőségű híroldal azt kezdte el adagolni, hogy az Olympus csökkenti a dSLR termékek fejlesztésére szánt erőforrásokat és ehelyett nagyobb hangsúlyt fektetnek a tükör nélküli rendszerkompaktokra. Erre reagálva az Olympus Japan hivatalos nyilatkozatot adott ki, hogy eszük ágában sincs kivonulni a dSLR rendszerek világából (nos, nem pont így írták ezt le, de nagyjából ez volt a lényege).
Mivel az E-5 már három éves és egyelőre se híre, se hamva az utódnak, ezért egyesekben – főleg a méregdrága csúcskategóriás objektívek tulajdonosaiban – felmerül a kérdés, mégis mikor kapnak valami új fényképezőt az üvegek mellé, ami legalább az E-M5 képminőségét hozza. Az Olympus fejesei pedig csak ködösítenek; egyrészt fűt-fát megígérnek, hogy nem ejtik, nem hagyják cserben rajongóikat, másrészt egyszerűen semmi egyértelműt, semmi konkrétumot nem képesek közölni, csak hebegnek-hápognak mindenféle hibrid, meg 4/3, de közben mégsem az, „valamikor” bemutatásra kerülő gépről. Miért nem lehet azt mondani, hogy „gyerekek, jön az E-5 utódja, jelenleg fejlesztjük ezerrel, de várhatóan ekkor és ekkor lesz kész”, vagy: „nem, az E-5-nek nem lesz utódja, lezártuk a dSLR vonalat, de olyan m4/3 vázon dolgozunk, amin kompromisszumok nélkül lehet majd használni a drága 4/3 objektíveket, és ez még idén elkészül”. Ez olyan nehéz? Mégis, 4/3 rendszerben gondolkozva ki a búbánattól kellene félteni ezeket az információkat, hogy ennyire titkosak? Tán olyan sok a konkurencia? Halló, valaki?
