Hát, ez bizony úgy sületlenség, ahogy van! A tükrös önarcképtől a szimpla művészkedősig szinte mindet megcsináltam már filmre is, akár fekete-fehérben, otthon előhívva.
@noss: Igaz! Mondjuk nekem még nem volt ingerenciám lefényképezni az ebédem. Ellenben szép fagyikelyhet már igen, hangulatképnek. (Viszont azt se tettem ki a Facebookra, mert természetesen jól elrontottam 😀 )
@gépont: Jaja, csak a 80-as években kétszer is meggondoltad, mit lősz el filmre. Én meg híresen nem tudtam eltalálni, hogy hány méterre is kéne tekerni a fókuszt 😉
@dik_: Attól függ, ha valami szép van rajta, akkor talán OK. Mondjuk kifejezetten nem tenném bele a szárnyat pl.
A Mazsolablogon van olyan kép, amikor a repülőből a kicsit magasabban haladót fotózta, az mondjuk tetszett 🙂
Attól függ, milyen értelembe vesszük. Hétköznapi vagy művészeti felhasználás.
Általános felhasználásban ugyan úgy megjelentek a (többszörös expozíciók elég hülyén hangzik)képsorozatok. Vissza gondolva, hogy rólam is csináltak szüleim egymás után szinte azonos beállásból képeket és a többi kategóriából is voltak népszerű, mindenki által megfotózott témák, pl kisállat, ég.
Emellett mindenki, akinek nem egy átnézeti keresős filmes gépe volt, hanem pl egy jobb zenit(12xp) vagy practika, az biztos szórakozott művészibb képekkel. Itt gondolok a jelentéktelenül művészire vagy akár az önarcképre. Főleg hogy abban az időben többen laboráltak otthon.
Sőt vannak olyanok akik élete volt a dokumentarista, street photograpy. Gondolok itt pl. Kertész Andrére vagy pl. olyanra aki rengeteg önarcképet csinált tükörben (vagy tükröződésekben)személy szerint Vivian Maierre gondolok. Pedig neki nem is 24/36 kockája volt, hanem csak 10/12:)
Dehogynem csináltak, csak nem terjedt olyan széles körben. Főleg, hogy kiszakadunk a csóró szocialista érából, nyugaton, ahol ott volt ugye az azonnal elkészülő képet produkáló fényképezőgépek, fillérekért (nekik).
Kisállatokat akkor is fényképeztünk, csak mondjuk magunkkal 🙂 Meg autót, házat.
A torta kajának számt? 🙂 😉
@ColT: a torta egy jeles esemény szimbóluma,
nem egy gyors kajálásé…
Hát, ez bizony úgy sületlenség, ahogy van! A tükrös önarcképtől a szimpla művészkedősig szinte mindet megcsináltam már filmre is, akár fekete-fehérben, otthon előhívva.
Ez jó. 🙂
Bár szerintem a repülős képet mindenki megcsinálta (köztük én is) az első útján. Azért az nem ugyanaz, mint a f@szbukos, ketyerés kategória.
@noss: Igaz! Mondjuk nekem még nem volt ingerenciám lefényképezni az ebédem. Ellenben szép fagyikelyhet már igen, hangulatképnek. (Viszont azt se tettem ki a Facebookra, mert természetesen jól elrontottam 😀 )
@gépont: Jaja, csak a 80-as években kétszer is meggondoltad, mit lősz el filmre. Én meg híresen nem tudtam eltalálni, hogy hány méterre is kéne tekerni a fókuszt 😉
@dik_: Attól függ, ha valami szép van rajta, akkor talán OK. Mondjuk kifejezetten nem tenném bele a szárnyat pl.
A Mazsolablogon van olyan kép, amikor a repülőből a kicsit magasabban haladót fotózta, az mondjuk tetszett 🙂
Attól függ, milyen értelembe vesszük. Hétköznapi vagy művészeti felhasználás.
Általános felhasználásban ugyan úgy megjelentek a (többszörös expozíciók elég hülyén hangzik)képsorozatok. Vissza gondolva, hogy rólam is csináltak szüleim egymás után szinte azonos beállásból képeket és a többi kategóriából is voltak népszerű, mindenki által megfotózott témák, pl kisállat, ég.
Emellett mindenki, akinek nem egy átnézeti keresős filmes gépe volt, hanem pl egy jobb zenit(12xp) vagy practika, az biztos szórakozott művészibb képekkel. Itt gondolok a jelentéktelenül művészire vagy akár az önarcképre. Főleg hogy abban az időben többen laboráltak otthon.
Sőt vannak olyanok akik élete volt a dokumentarista, street photograpy. Gondolok itt pl. Kertész Andrére vagy pl. olyanra aki rengeteg önarcképet csinált tükörben (vagy tükröződésekben)személy szerint Vivian Maierre gondolok. Pedig neki nem is 24/36 kockája volt, hanem csak 10/12:)
Nagyon utáltam digitális gépet cipelni magammal nyáron, főleg Balaton partra meg ilyenek, mert féltem hogy ellopják, ezért a nyarat 6 tekercs olcsó c41-es filmmel fotóztam végig egy practikával. Én is lőttem ilyen kliséket:
fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/318811_461372570542394_1324420680_n.jpg
fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/580119_476586069021044_628804022_n.jpg
fbcdn-sphotos-e-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn1/535705_553372694675714_1290996552_n.jpg
Magyarországon inkább a 36 kockás film volt a standard a 24X36-os méretben (kisfilm, Leica-film), nem?
Dehogynem csináltak, csak nem terjedt olyan széles körben. Főleg, hogy kiszakadunk a csóró szocialista érából, nyugaton, ahol ott volt ugye az azonnal elkészülő képet produkáló fényképezőgépek, fillérekért (nekik).