Egyre több fényképezőgép rendelkezik vele és általában a vezeték nélküli kommunikációs egység részeként kezelik a gyártók. Az NFC, avagy Near Field Communication (csúnyán fordítva „közeltéri kommunikáció”) az okostelefonoktól indult el és a vezeték nélküli összeköttetést szolgálja két eszköz között. Ellenben egyéb közvetlen kapcsolatot nélkülöző megoldásokkal (pl. Wi-Fi, vagy Bluetooth), az NFC igen rövidtávú, pár centiméteres távolságra képes csupán. Eredetileg mobilfizetésre, jegyvásárlásra, kis mennyiségű adatcserére, illetve összetettebb kommunikáció felépítéséhez szükséges információk cseréjére találták ki. Az NFC több, már létező kommunikációs protokollt és adatcsere-formátumokat takar, s már meglévő RFID (radio-frequency identification) normákon alapszik.
Ezekből az információkból akár már ki is találhatjuk, miért kerül bele egyre több Wi-Fi képes kamerába: a hozzá nem értő felhasználó így sokkal könnyebben hozhat létre adatkapcsolatot okostelefon-fényképezőgép között, hiszen a Wi-Fi (vagy akár Bluetooth) beállításait a két eszköz így automatikusan „megbeszéli” egymással.
